Aljas és büntethető – Kaltenbach Jenő a Gyurcsány nevében elkövetett telefonos uszításról
Gyurcsány nevében ismeretlen telefonálók oltásellenes propagandával hívogatják az embereket – állítja a DK elnöke. Kaltenbach Jenőt, volt országgyűlési biztost kérdeztük a hasonló esetek büntetőjogi következményéről.
Hétvégi posztjában újabb, feltehetően kormányszimpatizáns akcióról számolt be Gyurcsány Ferenc. Ezúttal a nevében folytatnak telefonos kampányt, hogy az oltás ellen uszítsanak – állítja. Bár nem nevesítette az elkövetőket, azt sejteti, hogy a kormányoldal támadja. Mint írta:
„Engem lehet sértegetni. Már megszoktam. Hazudhattok rólam mindent a tévében. Lehet ’Gyurcsány a hibás’ mindenért. Lepereg. De most túl messzire mentetek! Ugyanis ismeretlen telefonszámról magukat Gyurcsány Ferencnek kiadó személyek hívogatják tömegesen a magyar embereket azzal, hogy ne adassák be maguknak a koronavírus elleni vakcinát. Azt egy percig nem fogom tűrni, hogy a nevemben embereket tévesszetek meg! Ti vagytok azok, akik a magyarok életével játszotok!”
Annak ellenére, hogy a Facebook sok mindent elbír, mégsem engedhető meg minden a felületén – kommentálta a történteket Kaltenbach Jenő. Politikai szempontból nézve végtelenül gusztustalan támadásként értékeli a történteket, de jogi értelemben is több következménnyel járhat egy ilyen eset. Egyrészt kimerítheti a hitelrontás fogalmát, de akár rágalmazásként is felfogható attól függően, hogy mi a konkrét szöveg, amivel a sértettet támadják. De nem kizárt a rágalmazás esete sem, ha az „áldozatot” dehonesztáló szándékkal negatív színben tüntetik fel és nyilvánvalóan olyasmit állítanak, ami nem igaz.
Hiába közéleti szereplő valaki, akkor sem fogadható el, messze nem fér bele a politikai kommunikációba, még ha a hazai politikai gyakorlatnak sajnálatosan része is ez a színvonal. A rágalmazás bűncselekmény és az a politikai párt vagy személy, amely büntetőjogilag üldözendő módon próbál politikai előnyt szerezni, az evidens módon nem a politikai kategória, hanem a büntetőjog része. Emellett akár polgári, kártérítési per is indítható, de mindehhez beazonosíthatóan nevesíteni szükséges az elkövetőt. Magyarán a bizonyíték szükséges.
Bár a neves jogtudóst több évtizedes szakmai múltjában elkerülték a hasonló esetek, azt tapasztalta, hogy a közösségi oldal kicsit szigorúbban kezeli a moderálást. Nem egyszerű a dilemma, mert ilyen esetekben összecsaphat a szólásszabadság – ami egy védendő s alapvető alkotmányos érték – más, olyan védendő jogi tárggyal, ami már büntetendő lehetne. A Facebook-nak pedig, mint nyílt fórumnak, felelőssége van a megjelenő tartalomért. A jogtudós úgy tapasztalja, hogy meg is indult egyfajta szigorodás az ilyen esetek kezelésében. A magyar jogrend pedig, függetlenül attól, hogy közösségi felületen történik vagy sem, a jogsértést az elvárható és törvényes szankciók ismeretében kezeli.
Tekintve, hogy politikai támadásról van szó, felmerül a kérdés, hogy lehet-e, egyáltalán érdemes-e az ilyen esetekkel szemben jogi eszközökkel fellépnie az érintetteknek? Kaltenbach szerint érdemes, de embere válogatja. Úgy véli, hogy akkor járnak el helyesen az érintett áldozatok, ha élnek a jog biztosította eszközökkel, ami akár súlyos összegek megítélésével is gátat szabhat a támadásoknak. A közéleti szempontot tekintve, pedig akár politikai haszna is lehet egy-egy ilyen fellépésnek, mert kiderülhet, hogy a támadó politikai fél az érvrendszerét nem a tisztesség eszközeivel párosítják. „Súlyos erkölcsi elítélés alá eshet az a párt, amelyik a fent említett eszközökhöz nyúl”.
Hogy mindebben mennyiben szükséges elem az elkövető beazonosítása, a rágalmazás esetében elengedhetetlen, mivel csak a jól beazonosítható fél ellen lehet eljárást indítani, amint ugyanez áll a személyiségi jogok megsértésére is. A példaként felhozott eset annyiban rendhagyó – gondolhatnánk –, hogy nem csak személyében támadnak valakit, de egy olyan veszélyhelyzetben igyekeznek negatívan feltüntetni, amikor súlyosabban ítélhető minden, a veszélyhelyzetet mélyítő tett, lépés, gesztus. Az oltásellenességgel való igaztalan támadás mintha erősebb megítélés alá esne, mint a szimpla pocskondiázás s ezzel bizonyára az elkövetők is tisztában vannak. Lehet-e egyáltalán, s ha igen, mit lehet ez ellen tenni?
A volt országgyűlési biztos szerint ez, így s ebben a formában rendkívül gusztustalan dolog és érdemes lenne perre vinni, már csak azért is, mert elrettentő példaként szolgálhatna egy súlyos ítélet. Ezzel együtt hozzátette: „ebben az egész esetben az a legszomorúbb és elgondolkodtató, hogy egyáltalán el lehet jutni idáig. Én azt gondolom, hogy egy ország politikai kultúrája csak végső esetben kellene, hogy megvédendő legyen a jog által. Magukban a szereplőkben, a politikai aktorokban kellene, hogy legyen annyi tisztesség, hogy bizonyos dolgokkal nem élnek még akkor sem, ha erre lehetőségük adódna. Ez a politikai kultúra része kellene, hogy legyen, hogy nem élünk vissza aljas eszközökkel még akkor sem, ha ebből politikai előnyünk származna. Ez a politikai tisztesség ’abc’-je, de Magyarország sajnos nem eszerint a módszer szerint működik” – nyilatkozta a Hírklikk megkeresésére Kaltenbach Jenő jogtudós, egyetemi oktató, volt országgyűlési biztos.
