Álkeresztényként meggyalázta a Szentkoronát Lukácsi Katalin – a 888.hu szerint

Harkai Péter 2020. július 6. 19:45 2020. júl. 6. 19:45

Lukácsi Katalin avantgarde evangelista, történész, újságíró, „közéleti utcakölyök” akárcsak négy-öt éve a keresztény-zsidó párbeszéd mellett, most ismét provokatív párhuzamot vont, ezúttal a Budapest Pride és a Szentkorona közös éthoszának szentségtörésével. De hogy ki a keresztény és ki az álkeresztény, arról inkább őt éreztük hitelesebb alanyként kérdezni, semmint a személyét támadó kormányportált.

Akkor vált országosan ismertté, amikor három éve bejelentette kilépését a KDNP-ből, mert nem értett egyet azzal, hogy a kormánypártok szembehelyezkedtek Ferenc pápával. Várhatóan tisztában volt vele most is, hogy tabut dönt – miért tette?

Mert fontosnak tartom. Egyrészt felháborított és elkeserített az a műbotrány, ami azért alakult ki, hogy a Budapest Pride a Szentkoronát használta a logójában. Véleményem szerint, teljesen természetes és életszerű, hogy az augusztus 22-ei rendezvény a közvetlen közelében lévő ünnepre reflektál, mert miért ne tenné. Felháborított az is, hogy ezen felháborodik az úgynevezett jólnevelt keresztény közvélemény, hogy ez micsoda gyalázása a keresztény szimbólumnak. S a leginkább az háborított fel, hogy mindezért szót emelt maga a magyar keresztény egyház is. 

Nevesíthető, hogy az egyházi vezetők közül ki félti a hitét egy karneváltól?

Én a Vatikán hírportálon olvastam, hogy a püspöki kar kiadott egy közleményt, miszerint a magyar egyház elhatárolódott mindettől. Ezt persze a jótékony feledés homálya is segíti, mert a magyar katolikus egyház mindig csak akkor tud megszólalni, ha „véletlenül” egybeesik a véleménye a kormányéval, amikor a hatalmat kellene kritizálni, akkor mindezt elfelejti. Tehát ez a helyzet háborított fel egyrészt, másrészt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy hidat építsünk, megteremtsük a párbeszéd lehetőségét. Ezt más témákban is missziómnak tartom, hogy összehozzam, kiengeszteljem az egymással szembenálló szekértáborokat.

Eredendően ez volna a keresztényi szándék és gyakorlat – ha jól sejtem. 

Egyértelműen. S az ezzel kapcsolatban megjelentetett posztom szándéka szerint, mintha két parton állna a lábam, mivel a Szentkoronáról pozitívan írok, ami talán a baloldali vagy liberális közegben kevéssé elfogadott, ugyanakkor a Pride-dal kapcsolatban is elfogadóan nyilvánulok meg, de a hívő aspektusából, ami szintén kevéssé megszokott.

Hogy az olvasóinknak is világos legyen, miről is beszélünk, a posztjában az alábbiakat írta: „Koronám nincs, egy ’hívő vagyok’ jelvényem van. Épp most pakoltam át, az edzésre menő táskámon hordtam, ami szétment. Egy karizmatikus keresztény elvonuláson is velem volt a táska. Egy lány lelkesen kérdezte tőlem, honnan van a kitűzőm. Apró mosollyal a szám szegletében válaszoltam: a Pride-on kaptam. Megállt a levegő./.../ Ez a kitűző nekem sokat jelent. Sok rétegben evangelizál és érzékenyít. Először is büszkén vállalhatom vele, hogy hívő vagyok. Hányszor hallom konzervatívaktól, hogy jaj, bezzeg, ha mi vállaljuk büszkén azt, akik vagyunk, akkor azért mit kapunk!?... Mit? Legfeljebb ugyanannyit, de inkább sokkal kevesebbet, mint egy meleg, ha vállalja identitását./.../ És mi a véleményem nekem a szent koronás Pride logóról, én miért örülök neki? Egyszerű: mert az övék is.” Nem érzi úgy, hogy a két parton állással partvonalon kívülre esik...?  

  Nem akarom túldimenzionálni a saját szerepemet, ugyanakkor meggyőződésem, hogy az ilyen lépések elengedhetetlenek ahhoz, hogy megtörténjen egy áttörés. Kellenek olyan emberek, akik „ágyútöltelékek”, kiállnak a gyűlölködés harcmezején, de elérik az áttörést és apránként megváltoztatják a közvélemény merev álláspontját. Amikor a közéleti pályámat elkezdtem, még a KDNP-ben, akkor a keresztény-zsidó párbeszéddel foglalkoztam, és kezdetben ott is nagyon sokat kaptam ezért. Mára szinte kormányzati propagandává lett a keresztény-zsidó kultúra. Abban bízom, hogy előbb-utóbb mind a keresztények, mind az átlagemberek megértik és elfogadják, hogy a Pride rendezvénysorozata nem ördögtől való és ha nem is azonnal, de évek múlva beépül a köztudatba. Annak ellenére fel kívánom hívni a figyelmet minderre, hogy egy nap alatt trollok hada rohanta meg a közösségi oldalamat. Amiben persze semmi meglepő sincs, tudva, hogy a kormánypropaganda is megosztotta a bejegyzésemet. 

De mindez nem több egy hangos kisebbségnél, amely a nézeteit a többségre akarja erőltetni.

Meggyőződésem, hogy Magyarországon a többség ennél elfogadóbb és egyáltalán nem gyűlölködő. A kisebbségi gyűlölködés pont ellenhatást vált ki a gyűlölet tárgyáról a többségi közösségben. A kereszténység szempontjából pedig rendkívül kontraproduktív, mert lejáratják a kereszténységet, akik Krisztus nevében gyalázkodnak. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a Pride-on nem tudnak olyan súlyos vétket elkövetni mint azok, akik a gyűlöletükkel támadják a Pride-ot, ugyanis akik Krisztus nevében gyalázkodnak, Istent gyalázzák s ezt nem csak az én elfajzott gondolkodásom, de a valódi keresztény mentalitás is így tartja. 

A bejegyzése mindenképpen rendhagyó, de vitathatatlanul avantgarde, úttörő. Nem tart attól, hogy kiveti a hivatalos hitélet szövete?

Néha be kell vállalni ilyen kockázatokat ahhoz, hogy hidat tudjunk építeni szembenálló felek között. Aki a pillér lesz, az benne áll a vízben, ami viszont szükséges ahhoz, hogy felépüljön a híd.

Kapott felkérést a Pride szervezőitől a fesztiválon való felszólalásra?

Nem,de erre való ígéretet sem könnyen tudnék tenni, mivel a közéleti tevékenységem vidékre köt. Mindenesetre igyekszem úgy alakítani a teendőimet, hogy augusztusban legalább a résztvételre időt tudjak szánni. 

A keresztény közösség visszafogadta a három évvel ezelőtti kiugrása ellenére, avagy talált-e olyan keresztény közösséget, amelyik olyan nyitott és befogadó, mint Ön? 

Mind a kereszténység, mind a katolicizmus heterogén. Nagy nehézség és nagy hátrány az egyházban, hogy megalkuvásból vagy sem, korrupcióból vagy sem, de hallgat, amikor a kritikának lenne megtisztító ideje. Nagyon embertelen a rendszer az egyház számára, ahogy kapják a pénzt a kormánytól, ezért hallgatni kell. Nagyon kevesen merik vállalni a véleményüket, főként, mert a híveik is olyan szinten vannak, amilyenen vannak. De sokan vannak, akik másként gondolkoznak. Oké, van, aki Szent Adalbert-díjat ad Müller Cecíliának, de azért van másfajta kereszténység és másfajta katolikus értelmiség is, csak nem feltétlenül olyan hangosak. Példának hozható fel Hodász atya, aki kikényszerült a Facebook-ról, bár más platformon jelen van és teljesen más hangot üt meg, mint a vasarnap.hu borzalma, ami totális kormányzati propaganda, csak keresztény köntösbe öltöztetve.  

Zárszóként mit kívánhatnék egyebet, mint hogy maradjon ilyen erős. 

Köszönöm. Azt fentről kapom.