Állva halnak meg a háziorvosok

Milyen következményei lehetnek ennek a folyamatnak, ha nem sikerül megállítani?

Mindenkit megrémisztettek azok az adatok, amelyek a minap kerültek nyilvánosságra. 2024-ben egyetlen év alatt minden hetedik háziorvosi praxis betöltetlen lett, nincs a környéken orvos, aki az ott lakókat el tudná látni. Különösen vidéken rossz a helyzet, gyakran a szomszéd településről hetente egy-két órára átjövő kolléga kezeli a betegeket, ami természetesen nem elég se a gondozáshoz, se a betegségek korai felfedezéséhez. Tulajdonképpen tűzoltás folyik. Igazolások kiadása, receptírás, és ez aligha nevezhető minőségi munkának. 

Eszerint sokkal nagyobb a baj, ha a számok mögé nézünk?

Valójában igen, mert a háttérben nem csak a praxisok megürüléséről van szó, 225 meg is szűnt. Igaz, ebből 111-et csak „adminisztratíve” szüntettek meg, vagy töltöttek be. Kissé komikus: hat helyen két üres, betöltetlen praxisból csináltak egyet, amivel igazából nem oldották meg az ott élő lakosság gondjait, de jobban „mutatnak” a számok. Érdekes a nyugdíjba vonulások száma is. Az utóbbi időben 199 praxis úgy ürült meg, hogy nyugdíjba ment a kolléga. Ebben is látok a korábbi gyakorlattól eltérő tendenciákat, ugyanis régen a háziorvosok általában 72-73-75 éves korban mentek nyugdíjba, mert el tudták látni a megszokott munkájukat. Most viszont a többlet terhek és az ügyeleti rendszer bevezetése miatt – ami egyébként a háziorvosok nagy részének nem tetszik – kialakult egy olyan trend, hogy amint lehet, 65-66 éves korban nyugdíjba mennek ezek az orvosok. Arra is oda kellene figyelniük az illetékeseknek, hogy hová tűnnek el a 36-40 év közötti háziorvosok… 

Külföldre mennek? Pályát módosítanak? 

A külföldre menőkről nehéz pontos adatokat szerezni, de a 41-45 év közöttiek közül huszonegyen tűntek el a rendszerből. 50 évesek is ott hagyják a praxisukat, a legfrissebb adatokban tizenhárom 51-55 év közötti orvos szerepel, akik valamikor azért választották a háziorvosi szakmát, mert szerették. Ledolgozták ebben az életük nagy részét, aztán nyugdíj előtt 10 évvel visszamennek az eredeti szakmájukba, elmennek tisztifőorvosnak, vagy valamilyen adminisztratív munkakörökbe. A praxis ott marad üresen, remény sem nagyon van a betöltésére. Ennél sokkal szomorúbb, hogy egyre több háziorvos „állva hal meg”: tavaly és tavaly előtt hatvanketten szinte munka közben haltak meg, emiatt ürült meg a praxisuk. Ami még tragikusabb: ebből huszonketten jóval a nyugdíjkorhatár előtt voltak!

Úgy gondolja, a túlterheltség az oka? 

Biztos ennek is szerepe volt. Van olyan háziorvos Békés megyében, aki jelenleg öt praxist visz. Nem lehet sokáig bírni a naponta több tíz kilométer autózást, másrészt iszonyatos szellemi munka a napi 60-80-100 betegnek a problémáját kezelni, intézkedni. 

Egészségpolitikusként mit gondol, hogyan lehetne megoldást találni erre a helyzetre?   

Az önkormányzatoknak ma már semmiféle eszközük nincs arra, hogy betöltsék ezeket a praxisokat. A jelenlegi körülmények között három megoldást látnék. Az egyiket már évek óta mondjuk, de senki nem figyel rá: a képzést kellene úgy átalakítani, hogy harmad-negyedévben az orvostanhallgatók, amikor az első gyakorlati tapasztalatokat szerzik az elméleti tárgyak letétele után, a gyakorlatot ne a klinikán, hanem a járóbeteg alapellátásban szerezzék meg. Közvetlenül tudnának beteget „látni”, ha beülnek egy-egy háziorvos mellé a rendelésre. Hat-nyolc szem közt naponta akár ötven beteggel is találkoznának, meg tudnák vizsgálni őket. Ott lehetne megtanulni magát a gyógyítást, rájönnének a háziorvosi munka „ízére”, és talán negyed-ötödéves korban erre szakosodnának. Ha nem sikerül, akkor marad a jelenlegi helyzet, ezer végzősből jó, ha 50-60 jelentkezik továbbra is rezidens képzésre.

A másik javaslata?

Magának a családorvosi szakmának a szépségeit kellene visszahozni. Aki ezt választja ne egy adminisztrátor, ne egy „közlekedési rendőr” legyen, aki nem jogosult sem egy pajzsmirigy vizsgálatot, CT-t, egy endokrin- vagy egy bonyolultabb laborvizsgálatot elrendelni. Jelenleg a járóbeteg szakellátáshoz kell küldözgetnie a betegeit, ahol gyakran 2-3-4 hónapos a várakozási idő, mire diagnózishoz jutnak. Így nem lehet gyógyítani! A harmadik lehetőség az anyagiakon múlik. Ha valaki vállalja egy hátrányos helyzetű faluban a háziorvosi praxist, az joggal elvárhatná, hogy minimum kétszer annyit keressen, mint aki egy városi rendelőben, a kórháztól, a mentőállomástól fél kilométerre dolgozik. Ennek már kultúrája van az északi államokban. Finnországban, Svédországban. Aki ott a sarkkörön túl vállal munkát, és aláír egy ötéves szerződést, dupla fizetést kap, segítenek a házastársának munkát találni, a gyereket beiskolázni. Tehát gyakorlatilag az állam meghálálja, ha valaki öt évet az életéből erre áldoz. Csak zárójelben mondom: ami egyébként fantasztikus szakmai iskola, mert öt év után, ha valaki visszajön egy városi praxisba, egészen más szemlélettel fog dolgozni, és sokkal jobban fogja csinálni a dolgát. Ha jól megfizetik a fiatal orvosokat, mindig lesz utánpótlás, aki jelentkezzen egy ilyen „sarkköri” munkára itthon is. 

Természetesen a Belügyminisztériumban ezekre a javaslatokra senki nem figyel oda…

Miért tennék? A minisztérium most már többedszer bizonyította, hogy fogalma nincs arról, hogyan működik Magyarországon a háziorvosi ellátás. Most éppen az a legújabb ötletük, hogy a kis praxisokat összevonják a nagyobb praxisokkal, amivel persze csak matematikailag csökkentik a betöltetlen praxisok számát. Ha mindezt a szokásos bürokratikus módon teszik, 
és a 30-35 éve ott dolgozó orvost – aki a maga körzetében addig ismerte minden paciensének a betegségét, a rigolyáit, problémáit – megterhelik újabb ezer, ismeretlen beteggel, akkor ez az orvos át  fogja gondolni, hogy ugyanannyi pénzért, vállaljon-e kétszer annyi, ráadásul ismeretlen beteget? Ez nagyon meg fogja gyorsítani a 60-65-70 éves orvosok nyugdíjba vonulását, tehát pontosan visszájára fog elsülni, ahelyett, hogy kezelnék a problémát. Volna egy negyedik lehetőség is: a kis praxisok számára előírhatnák a helyettesítés bizonyos szakmai minimumait. A képzett nővérnek nagyobb hatáskört adhatnának a cukorbetegség, a magas vérnyomás, vagy bizonyos szívbetegségek gondozására, a mozgó szakorvosi szolgálatot is kiterjeszthetnék ebbe az irányba. Nagyon sok lehetőség lenne, de ha megint csak valamilyen adminisztratív módszerrel akarja kozmetikázni a statisztikát a minisztérium, ez alighanem tovább fogja rontani a háziorvosi ellátás színvonalát.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. máj. 18.-i adása itt nézhető meg: