Álomország gyilkosai

2019. február 24. 09:18

Álomgyilkosság történt a budapesti olimpia ügyében. Két évvel ezelőtt, 2017. február 24-én mondta ezt Orbán Viktor a Kossuth Rádióban. Merthogy, megölték Orbán egyik álmát, az olimpiát.

Nekünk, többi magyaroknak, akiket nem Orbán Viktornak hívnak, és nem vagyunk miniszterelnökök, nem egy, hanem sok álmunk volt. Például az, hogy jó lett volna egy normális Magyarországon élni. Olyan országot szeretnénk, ahol a három T nem azt jelenti, amit az egypártrendszer idején és most megint: Tilt, Tűr, Támogat. Hanem azt, hogy Tehetség, Tudás, Teljesítmény. Vagyis, hogy tisztességes és nemes verseny van mindenütt, nem a csókosok a haverok nyerik el a jól fizető munkákat. Amúgy az olimpia is arról szól, hogy nem mindig Mészáros Lőrinc nyeri a 100 méteres gyorsúszást.

Olyan országról álmodtunk, ahol az erre hivatott szervek a bűnt nem pártolják, hanem üldözik. Ahol nem demokráciának nevezett diktatúra van, hanem jogállam, mert olyan kormány vezeti az országot, amelyik nem fél megkérdezni az emberek véleményét. Olyan miniszterelnökkel az élén, aki nem hazudik. Nem mondja párbeszédnek az olvasatlanul a szemétbe kerülő nemzeti konzultációs leveleket.

Olyan országról álmodtunk, amelyben nem csak a csókosok gazdagodnak, hanem az ország gyarapodik. Ahol nem alulképzett, tájékozatlan és ily módon könnyen manipulálható embereket nevelnek az iskolákban, hanem olyan polgárokat, akik képesek a változások követelésére. Ahol a kórházba gyógyulni és nem meghalni mennek az emberek.
Olyan országról álmodtunk, ahol az adófizetők pénzéből élő közmédia nem az adófizetők szemébe hazudik, hanem beszámol mindenről, ami fontos. Nem beszél mellé, nem ködösít, nem maszatol, hanem tájékoztat. Gyorsan, pontosan, hitelesen. Nem megszállt sajtóról, kormányhoz közeli milliárdosok által felvásárolt, egy hazug eszme szolgálatába állított, a politikai ellenfeleket aljas eszközökkel lejárató médiáról álmodtunk.

A mi álmainkat is meggyilkolták. Mi ugyanis nem olyan országban szerettünk volna élni, amely harcban áll mindenkivel. Amely ott is ellenséget keres és talál, ahol barátaink is lehetnének. Nem olyan országról álmodtunk, ahol a miniszterelnök a saját kisebbrendűségi érzései miatt a démonaival küzd, és ezt az eszelős ámokfutást szabadságharcnak nevezi. Mi a szabadságot szeretjük, és nem a szabadságharcot.

Mi nem olyan országról álmodtunk, ahonnan elmenekülnek a gyerekeink, hogy tőlünk távoli, a miénkénél szerencsésebb országokban találják meg a boldogulásukat. Nem egy bezárkózó, minden másságot, és mindenki mást gyűlölő országról álmodtunk.

Mi olyan országról álmodtunk, ahol nem ölik meg az álmainkat. Egy ilyen ország fővárosában akár olimpiát is rendezhetnénk.

Szerző: Föld S. Péter