Amerika és Oroszország szkanderezik, Ukrajna vérzik
Aligha képzelhető el egy olyan tartós békekötés az orosz-ukrán háborúban, amelyet az ukránok vagy Európa többi államának álláspontja nélkül létre lehet hozni. Így értékelte a legfrissebb fejleményeket a Hírklikknek Balázs Péter volt külügyminisztert és uniós biztos. Donald Trump ugyanis úgy gyorsítaná fel a béketárgyalásokat, hogy sem az EU-t, sem Ukrajnát nem vonná be az előkészítésbe, hanem Washington közvetlenül Moszkvával egyeztetne. Erre válaszul Emmanuel Macron francia elnök informális találkozóra hívta Párizsba az unió vezetői államainak első embereit. Ott volt a német, az olasz, a brit, a lengyel, a spanyol és a dán kormányfő, valamint a brüsszeli vezetők és a NATO főtitkára. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök viszont a találkozó után kifejtette, szerinte Brüsszel az egyetlen hely, ahol a 27 uniós tagállam közös döntéseket hozhat, és az ilyen találkozókat nem lehet „Trump-ellenes formátumban” megtartani.
Értsük úgy, hogy szakadástól tarthatunk a meghívottak körét látva?
Egyáltalán nem, az inkább az EU erősödését mutatja, hogy a legnagyobb államok „pillanatok alatt” képesek voltak összezárni egy váratlan helyzetre, az amerikaiak meglehetősen szokatlan lépésére. Én ebből azt olvasom ki, hogy még szorosabban működik együtt az EU és a NATO.
Nem szokatlan, hogy ilyen fontos kérdésben szűk körben döntenek?
Ez az úgynevezett Weimar+ formula újabb eseménye. A weimari együttműködést eredetileg a német-francia-lengyel együttműködésre használja a diplomáciai zsargon, a „weimari háromszög” az utóbbi időben kibővült Olaszországgal, Spanyolországgal és az Egyesült Királysággal. Ez utóbbi a NATO tagjaként kapott helyet az „asztalnál”. A csoport széles körben támogatja az Egyesült Államoktól független európai szuverenitást és geopolitikai befolyást, különös tekintettel az Ukrajnának nyújtott folyamatos támogatásra és a nemzeti katonai kiadások esetleges növelésére. Ezért nem is nagyon firtatták, hogy a britek milyen jogon csatlakoznak. Ez most nem az EU vagy a NATO ügye, ez Európa problémája.
Meloni joggal hiányolta a „kicsiket” egy ilyen kritikus helyzetben?
Az Európai Unióban mindig a nagy tagállamok állásfoglalása a döntő, mert van egy olyan kritérium, hogy ha a tagállamok 55 százaléka – amely a lakosságnak legalább 65 százalékát képviseli – egy bizonyos kérdésben egyetért, az elegendő a minősített többséghez. Akiket Macron fogadott, azok az országok ezt a kritikus népességi többséget messze felülmúlták. Amikor Brüsszelben valamilyen fontos kérdésben puhatolózni szoktak a diplomaták, mindig az az első, hogy megkérdezik, miként állnak a kérdéshez a németek és a franciák, csak azután következnek a többiek. Na most, ha egy picit túllépünk a formális kereteken, akkor Párizsban ez a hat tagállam, és hozzá lehet tenni Ukrajnát, egy óriási európai többséget képviselt.
Meglehetősen szokatlan, hogy a „nagyok”, elfoglalt első emberei szinte azonnal indultak Párizsba. Mit gondol erről? Nagy a baj?
Azt nem mondanám, hogy nagy a baj, de az események felgyorsultak. Macron csak annyit mondott, hogy gyertek hozzám, üljünk össze, beszéljünk. Ennek semmiféle EU- vagy NATO-kerete nem volt, de sok mindent elárul ezeknek az államoknak a gyors reagálása. Most még nem tudjuk pontosan, miben maradtak, de azt tudjuk, hogy ez a villámgyorsan összehívott megbeszélés, válasz azokra a fejleményekre, amik a müncheni biztonságpolitikai konferencián történtek. Az amerikai alelnök, J. D. Vance mondott egy pocsék beszédet, amiben a világ legnagyobb biztonságpolitikai konferenciáján egy szót sem szólt a biztonságpolitikáról. Egy nagyon exkluzív közönség előtt, egy olyan fordulóponton, amikor belépett a világpolitikába egy új szereplő, Trump elnök, és elkezdett tárgyalni a területrabló Putyin elnökkel…
Ön szerint ez miért maradt ki a beszédéből?
Mert nem kapott utasítást a főnökétől, hogy erről bármit mondjon. Vance 40 éves kora ellenére óriási önbizalommal közlekedik a világban, most próbálgatja a szárnyait ebben a nagyon új szerepben, és lehet, hogy a ráadott kabát egyelőre még nagy neki. Nincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen az amerikai belpolitikában szocializálódott, rögtön bedobták egy nagyon mély vízbe. Szokatlan volt az is, ahogyan kioktatta demokráciából, szólásszabadságból a svédeket, az angolokat, a németeket. Nem volt túl hiteles Washingtonból demokráciát oktatni, ahol még van halálbüntetés is.
Nem ő az egyetlen új amerikai szereplő, akinek a szavai meglepték a világot…
Valóban nem. Münchenben ott volt Peter Hegseth védelmi miniszter is, aki már a NATO védelmi miniszteri tanácsában bejelentette: az USA nem zárkózik el attól, hogy teljesítsék Oroszország legsúlyosabb követeléseit. Ez azt jelentené, hogy elfogadják, Oroszország tartsa meg az elfoglalt területeket és Ukrajna ne lehessen a NATO tagja. Ezen a nagyon durva bejelentésen Rubio külügyminiszter enyhít egy kicsit, tompítja az éleket, de aztán Keith Kellogg, az ukrajnai tárgyalással megbízott reaktivált tábornok bejelenti, hogy az USA a béketárgyalásokon egyelőre se Ukrajnának, se Európának nem szán helyet. A javára szól, hogy elment most Ukrajnába. Ha ott katonaszemmel körülnéz, talán látni fogja az orosz pusztítást, és hogy hova vezetett a háború. Talán el is gondolkodnak ezen.
Csak érintőlegesen kérdezem: ez a párizsi találkozó nem egy újabb lépés a politikailag is kétsebességes Európa felé?
A kétsebességes Európa már most is létezik. Mi sem vagyunk tagjai az euróövezetnek, a schengeni határoknak is vannak még „hiányosságai”. Tulajdonképpen egy huszonhét tagú szervezetben nem lehet azt elvárni, hogy mindig mindenki egyszerre lépjen.
Most mégis egy nagyon fontos kérdés miatt hívta fel erre a figyelmet Meloni. Lehet, hogy az ukrajnai béke megoldásának kérdése végletesen megoszthatja a tagállamokat?
Nem hiszem, hogy elképzelhető egy olyan tartós békekötés a térségben, amelyet az ukránok, vagy Európa többi államának álláspontja nélkül létre lehet hozni. A szembenálló feleket nem lehet ebből kihagyni. És azt sem lehet elfelejteni, hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát, nekik kell elsősorban – ha lehet egyáltalán – megbékélniük egymással. Nekik kell azután majd betartani a megszülető megállapodást is. Az egy másik történet, hogy a nagyhatalmak igyekeznek maguknak kijelölni a befolyási övezeteket. Amíg két pólusa volt a világnak, addig világos vonalat lehetett húzni a NATO és a Varsói Szerződés közé. Amióta összeomlott, darabjaira hullott a Szovjetunió, sok minden megváltozott. Most, egy idő után megpróbál Oroszország valamit visszaszerezni a Szovjetunióból, de ezt a világ nem nézi jó szemmel. A baltiak már gyorsan átugrottak a nyugati oldalra, az ukránok is szeretnének a Nyugathoz tartozni, Beloruszt gyarmatosította Oroszország, próbálkozik Abháziában, Dél-Oszétiában, Kazahsztánban, Grúziában, de mindenki menekül az orosz ölelésből. Putyin próbál valamit visszanyerni a tekintélyéből, most ezen folyik a háttérben a szkanderezés Trumppal, az a tét, kinek meddig terjedjen a befolyásra. És Ukrajna ebben a szenvedő fél. Furcsa volna ebből az ukrán népet egyszerűen kihagyni.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. június 5-i adása itt nézhető meg:
