Arató András: egy normális országban hűtlen kezelés, amit a frekvenciákkal művelnek

Harkai Péter 2020. október 30. 07:31 2020. okt. 30. 07:31

Évek óta porosodó frekvenciát rakott az ablakába e héten az MNHH. Hét évvel meghosszabbította egy érdi rádió jogosultságát, mosonmagyaróvári pályázatot véglegesített, izzanak a frekvenciák. Arató Andrást, a Klubrádió elnökét kérdeztük – történt-e fordulat az ő ügyükben is?

– A Médiatanács e heti ülésén elfogadta és honlapján véleményezésre közzéteszi a Budapest 98,0 MHz körzeti rádiós frekvencia pályázati felhívásának tervezetét, ahol utoljára a Civil Rádió sugárzott, amelynek jogosultsága tavaly decemberben lejárt. Továbbá hét évvel meghosszabbították az Érd FM 101,3 rádiós jogosultságát, valamint véglegesített egy mosonmagyaróvári rádiós pályázati felhívást és elfogadta egy budapesti rádiós frekvencia pályázati felhívás-tervezetét. Mindezek tükrében, beadtak-e új pályázatot a Klubrádió biztonságos jövőjéért, hiszen az idézett példák azt mutatják – van mód a zökkenőmentes műsorszolgáltatásra?

– Ez a helyzet körülbelül arra hasonlít, hogy kijelenti egy kormány, hogy 2050-re szeretné szén-semlegessé tenni az energiagazdálkodást – magyarán nulla érdemi tartalma van.  A Civil Rádió frekvenciája is egy-két éve hever parlagon, amit természetesen akár ők is megpályázhatnának, csak időközben elvesztették a jogosultságukat. Mindez egy végtelenül farizeus, de azt is mondhatnám, hogy aljas folyamat pillanatnyi állomása.

– Véleménye szerint, körvonalazódik-e fordulat a Médiatanácsnál ebben az ügyben?

– A frekvenciaparaméterek feltételeit már a mi rádiónkkal kapcsolatban is meghirdette a Médiatanács, semmilyen jelentősége sincs. Ha emlékszik, az eredeti, 95.3-as frekvenciát a mai napig nem hirdették meg – tíz év telt el...!

– Segítsen kérem értelmezni, hogy egy ilyen jellegű frekvenciasávval tulajdonképpen mi történik, ha nem használják?

– Egy normális országban ez a hűtlen kezelés körébe tartozik. Ha jól tudom, van 250-300 olyan frekvencia, ami valamikor valakinek a használatában volt és lejárt, mint például a mi vidéki frekvenciáink. Ezek nagy részét nem hirdették meg vagy azonnal kihirdették az eredménytelenségét és azóta ott porosodik az éterben vagy inkább az állami monopol-raktárban és nem történik velük semmi.

– Mi ennek a gyakorlati értelme? Mert hasznot – gondolom – nem termelnek az állami büdzsébe.

– Erre nagyon egyszerű a válaszom: diktatúrákban vagy arra hajazó rendszerekben minél kevesebbeknek van megszólalási lehetőségük, annál jobban lehet kontroll alatt tartani a népet. Azzal, hogy a DAB-ot (digitális rádiós sugárzás) nem fejlesztették, sőt, ami volt, azt is bezárták, ezzel azt sikerült megakadályozni, amire a „hanyatló” európai országokban – mint Németország, Franciaország, Nagy-Britannia – lehetőség adódik, hogy szinte bárki, akinek kedve van a rádiózáshoz, tudjon sugározni. S mindehhez a vételi oldalon semmi másra – előfizetési díjra sem –, mindössze csak egy digitális rádióra van szükség. Ez persze nem tetszik az autoriter rendszereknek. Az ön által idézett frekvencia-hosszabbítások gyakorlata pedig véleményem szerint, egyértelműen diszkriminatív. 

– Köszönöm, hogy megelőlegezte a választ a következőre tervezett kérdésemre, mivel mezei rádióhallgatóként érthetetlen a számomra, hogy ha egy érdi, mosonmagyaróvári rádió újabb hét évre vígan szólhat, akkor egy Klubrádióval szemben miért nem fordul a kocka?

– Ön szerint ki fordítana rajta...?

– A szakma.

– Azt ugye tudjuk, hogy egy ilyen döntést nem médiajogászok hoznak meg, hanem úgy hívják a döntéshozót, hogy Orbán Viktor. Amit ő dönt – hogy ki szólalhat meg és ki nem –, azt az apparátusa végrehajtja. Ez tisztán politikai döntés. Ha a nemzetvezető valamilyen okból meggondolja magát, aminek semmiképpen sem a tisztesség vagy a jogszerűség lehet a motivációja, akkor is azt mérlegeli, hogy melyik a kisebbik rossz: ha nem szól a Klubrádió vagy ha arról beszél a világ, hogy lekapcsolták? Szeptemberben az előbbi mellett döntött, holott menyire egyszerűbb lett volna a nemzetközi magyarázkodások helyett, hagyni a rádiót, hadd szóljon.

– A biztonságuk érdekében tervezik-e a közeljövőben bármely frekvencia megpályázását?

– Egyelőre nem tervezünk pályázni, mivel van frekvenciánk. A Médiatanács ezt támadó határozata álláspontunk szerint jogellenes, amit természetesen nem úgy kezelünk, hogy kényelmesen várakozunk a fotelünkben, míg berepül az ablakon az igazság. Holnap lesz két hete, hogy a határozatot megtámadtuk és keresetet nyújtottunk be, komoly periratot készítettünk, mivel a Médiatanács határozata, amrlyben február 14-ig engedélyeznék a frekvenciahasználatot, ezer sebből vérzik.  Jogállamban pedig egy vita tárgyát képező frekvenciát nem lehet csak úgy átadni vagy megpályáztatni. A következő lépésünk azon múlik, hogy a közigazgatási bíróság, ami két hét múlva kapja meg a keresetet, mennyi idő alatt és milyen döntést hoz.

– Egy teoretikus kérdéssel zárnám a beszélgetést. Tegyük fel, hogy 2022-ben kormányváltás jön. A Klubrádió vissza tudna terjeszkedni az elrekvirált vidéki elérhetőségekre?

– Az erre adandó válaszom valóban a béljóslás témakörébe tartozna. A kérdésben említett kívánatos eseményt követő eufória után kell átgondolni, hogy milyen üzleti terv alapján tudunk bővülni, ha erre reális esély adódik. Ezt egyszer már megéltük 2002 és 2010 között. Az is elég ambivalens időszak, de egy élhetőbb korszak volt. Akkor egy üzleti vállalkozás még egy üzleti modellhez hasonlóan is működhetett. Ma ez nem lehetséges, mivel vagy beszáll valaki, ha módja van és beengedik a „szent családba” és akkor érvényesülhet az Európai Unió pénzén számolatlanul vagy éhkoppra, esetleg a támogatói hajlandóságra építheti a túlélését. Mi ez utóbbi körbe tartozunk. Az erősen valószínű, ha jelentkeznék, hogy felvegyenek a NER-lovagok közé, engem már nem vennének be. És nem azért, mert nem tudok hátrafelé nyilazni, sőt, még lovagolni sem. Nekem jelenleg az a kötelességem, ha már kaptunk tíz év alatt másfél milliárdnyi hallgatói önkéntes támogatást, hogy ami nekünk fontos, az legyen fontos a vidéki hallgatóknak is és nekünk mindent meg kell tennünk azért, hogy térben és időben a legnagyobb hatékonysággal tudjunk működni.