Árrésstop ide vagy oda, még mindig majdnem kétszámjegyű az élelmiszerinfláció

Nem meglepő módon, áprilisban valamelyest lassult az élelmiszerinfláció dinamikája, a márciusi 9,8 százalék után 8,75 százalékot mértünk a saját bevásárlókosarunk alapján (ami sem nem reprezentatív, sem nem tudományos módszeren alapul – erről a cikk végén olvashatnak részleteket). Ez azt jelzi, hogy – egyelőre legalábbis – hat az állami beavatkozás, a méréseink alapján második hónapja tart a dinamika lassulása. Érdekes kép rajzolódik ki ez alapján: eléggé pontosan lehet látni, hogy mely termékcsoportok azok, amelyeken korábban vélhetően az átlagnál nagyobbat kaszáltak a kereskedők, ilyenek például a tejtermékek. Hiszen mi mással lehetne magyarázni azt, hogy az egy évvel ezelőtti áraihoz képest a legjelentősebb árcsökkenést produkált három termék közül kettő tejtermék volt. Ami annak a fényében érdekes, hogy a Központi Statisztikai Hivatal egy hónappal korábbra (márciusra) vonatkozó adataiban a tejtermékek ára még rendesen emelkedett. Most kíváncsian várjuk a KSH áprilisra vonatkozó jelentését (ami május 9.-én lát majd napvilágot). Az is érdekes jelensége ennek a hónapnak, hogy a kosárba került termékek közül több (konkrétan 9) élelmiszer két  számjegyű mértékben drágult, miközben a hat, olcsóbbá vált élelmiszer közül csak négy produkált ilyen mértékű árcsökkenést. 

Forrás: saját gyűjtés

Az derék dolog, hogy lassul az élelmiszerek árnövekedési üteme, ám nagy kérdés, hogy meddig fog kitartani, és mennyire lesz jellemző ez a trend a következő hónapokban. Nem csak azért, mert az agrárszakértők azzal „ijesztgetnek”, hogy az eddigi időjárás nemigen kedvezett a jó – az árakra pozitívan ható – termésnek, s nem is csak azért, mert a meteorológiai előrejelzések szerint rendkívül forró nyár elé nézünk. De ki tudja, milyen hatása lesz a Trump-féle őrült vámpolitikának (már ha egyáltalán politikának lehet azt nevezni), még ha – Európa vonatkozásában – nem is az élelmiszerek a tárgyai annak. De a forint árfolyama, s persze az üzemanyagárak alakulása attól is nagyban függ. És akkor még nem is említettük azt, hogyan fognak reagálni a kereskedők a rájuk erőltetett, a nyereségüket nagyban befolyásoló állami beavatkozásra, aminek az intenzitása a jelek szerint csak fokozódni fog, már csak azért is, mert a kormány számára létfontosságú, hogy a jövő évi országgyűlési választások előtt valami javulást fel tudjon mutatni az infláció terén. Merthogy egyre szélesebb rétegek panaszkodnak a megélhetés elviselhetetlen költségeire, s részben vélhetően emiatt is mind többen fordulnak el a Fidesztől. Az immár 15 éve kormányzó Orbán Viktor pedig a gyökeresen átalakult erőviszonyok között ezt nem engedheti meg magának. A vereség ugyanis katasztrofális hatással lenne rá és – Magyar Péter szavaival élve –az együtt-bűnözés rendszerére.

Már csak ennek a fényében sem jön jól a regnáló kormány számára a hivatalos adatokból tavaly június óta kiolvasható emelkedő trend. Hiszen míg 2024 májusában 1 százalékosra hozta ki a KSH az élelmiszer-inflációt, az idén márciusban az felkúszott 7 százalékosra. Legutoljára ilyen élelmiszer-inflációt Magyarországon másfél éve, 2023. novemberében mért a statisztikai hivatal.

Forrás: KSH, saját gyűjtés

Így mérünk mi

Mint a Hírklikk olvasói már megszokhatták, az élelmiszerárak bő két és fél évvel ezelőtti elszabadulása óta hónapról-hónapra mi is közzétesszük a saját virtuális bevásárlókosarunk árváltozását. Az élelmiszer-kosarunk tartalma az adatfelvétel módja miatt technikai okkal magyarázhatóan nem egyezik meg a megelőző havi kosaraink tartalmával: a cikk szerzője által kedvelt online élelmiszer „ábécé” felületén mód van visszanézni az egy évvel korábbi saját vásárlási számlákat, így annak egyes tételeit össze lehet hasonlítani az egy évvel későbbi – esetünkben most éppen a 2025. áprilisi – árakkal. Ám az egy évvel korábbi, éppen terítéken lévő hónapban nem feltétlenül ugyanazok a termékek kerültek a mi kosarunkba, mint most, így értelemszerűen a vásárlói kosaraink is eltérnek egymástól. Így a mi „inflációink” nem reprezentatív (már csak azért sem, mert a saját fogyasztásunkat és nem az átlagosat képviseli), nem tudományos, de mindenképpen iránymutatónak mondható. És az biztos, hogy mi ennyivel fizettünk többet az idén áprilisban ugyanazért (márka, kiszerelés, besorolás) a termékért, mint egy évvel korábban.