Átrajzolódhat a világ kereskedelmi térképe

Mi árt jobban a világgazdaságnak, a vámok körüli huzavona, vagy inkább az általa okozott bizonytalanság?

A mai bizonytalanság alapja csak részben a növekedési kilátások bizonytalansága, vagy a kínai gazdaság gyengélkedése, amire sokfelé szívesen hivatkoznak. Legalább ekkora problémának érzem az unió nagyon lassú növekedését, Európa versenyképességének romlását. Erre a statisztikai adatok utalnak, de hozzáteszem, a statisztikákat mindig óvatosan kell kezelni. Ebbe rondított bele Trump úr, aki előbb a belengetett a vámjaival, majd a vámok visszavonásával és újra kivetésével egy folyamatos bizonytalanságot generál a piacon. Ebben a helyzetben nem csodálkozhatunk azon, hogy a gazdasági vezetők tanácstalanok, sem a kisvállalkozások, sem a nemzetközi piacon szereplő „nagyok” nem tudják, mivel tervezzenek. Lehet Amerikába exportálni, vagy nem lehet? Ha igen, azért egyáltalán milyen árat kell fizetniük? Ez olyan bizonytalanság, ami elsősorban a kisebb cégeket érinti, de a jelentősebb amerikai kapcsolatokkal rendelkező nagyokat sem kíméli, hiszen azoknak még jelentősebb az amerikai kitettségük a termékeik piaci fogadtatását illetően. 

Ez annyira amatőr dolognak látszik. Elképzelhető az USA-adminisztrációról az ilyen mértékű bénázás?

A jelenlegi amerikai adminisztrációban már csak az elnök embereinek van szavuk, ők pedig csak azt lesik, mit gondolhat az adott napon az elnök. Ez ugyanúgy működik, mint egykor a Szovjetunióban: a minisztériumokban, az SZKP Központi Bizottságában, a Politbüróban mindenki Sztálin elvtárs aznapi gondolatait próbálta kitalálni. Nem tudhatták, ha hibáznak, mikor küldik a selyemzsinórt, ezért rendkívül óvatosak voltak. Washingtonban is mindenki arra vár, hogy mit álmodott Trump, és próbálnak ahhoz igazodni. De van egy másik szempont is, ami mögött egy üzletember számításait vélhetjük felfedezni: a világgazdaságban keltett bizonytalanság arra mindenképpen jó lehet, hogy adott esetben az USA számára kedvező alkukat lehessen kötni. 

Van ennek reális esélye? 

Persze. Csak az a baj, hogy valamit még nem értett meg az amerikai elnök: közgazdaságilag nem ugyanaz a vám és az áfa. Hiába próbál a kettő közé egyenlőségjelet tenni, ha a forgalmi adót vámként akarja értelmezni, ha nem fogja fel, hogy minden uniós termelő fizeti az áfát, akkor biztosan ragaszkodni fog a magas vámokhoz. Ami magát az alkudozást illeti, szeretne otthon minél nagyobb költségvetési bevételeket generálni. Valahol érthető. Ám amikor csak ez lebeg a szeme előtt, nem gondol arra, hogy mennyi vámot tud összehozni akkor, ha olyan magasak a vámtételek, amiknek következtében nem lesz mit megvámolni? Ha alacsony a vámkulcs, akkor meg nem ér el velük semmit. 

A világ egy része összerezzent, a nagy rivális Kína keményen beleállt a háborúba. Mi lehet ennek a vége?

Tegyük hozzá, hogy minden mindennel összefügg. Ha nagyobb távolságból nézzük a dolgokat, akkor azt látjuk, hogy az USA és a legnagyobb ellenfelei kerültek szembe egymással. Kína és Oroszország elég erősen együttműködik. Kína azt állítja, hogy nem támogatja az orosz agressziót, valójában kiderült, hogy kínai katonák is vannak a fronton. Ez legalábbis zárójelbe teszi a kínaiak őszinteségét. Azt tudjuk, hogy a másik ilyen renitens ország Észak-Korea, amely nyíltan is az orosz oldalon áll, azok mögött pedig megint Peking van. És ne feledkezzünk meg Iránról sem, amelyik feketén ad el olajat Kínának is, Indiának is, cserébe az olcsó energiaforrásokért Kína pénzeli ezeket az országokat. Valószínűleg a haditechnikai támogatások is bele vannak árazva ezekbe a kapcsolatokba. Tudjuk, hogy Irán 1980 óta az amerikaiak egyik legádázabb ellenfele, most pedig haditechnikát ad el az oroszoknak, akik cserébe alighanem részt vesznek az iráni atomprogramban. Emiatt annyira veszélyes mindannyiunkra a jelenlegi bizonytalanság: Trump az egyik oldalon próbál az oroszoknak kedvezni az ukrán konfliktusban, vár valamilyen előnyt az északi tengereken, a másik oldalon oda akar csapni a kínaiaknak, illetve Teheránt szeretné visszafogni az atomprogram folytatásától. Ez is generálja a világgazdaságban érezhető tanácstalanságot, néha pánikot. 

Lát ebből valamiféle kiutat? 

Ha Magyarországot nézzük, akkor ebből számunkra nem sok jó következik. Előbb-utóbb fel fogják tenni a kérdést: magyarok, akkor ti hol álltok? Ez a mostani „középen állok és billegek jobbra-balra”, mint valamikor a két világháború között Kállai Miklós kormánya tette, most sem fog bejönni. El kell dönteni, hogy a Nyugathoz tartozik valaki, vagy a Kelethez? Az Orbán-kormány valamilyen álmot dédelgetett, amit „keleti nyitásként” próbáltak eladni a világnak, de ez valójában nem volt más, mint Kína burkolt nyugati expanziója. Olyan termékeket, amelyeket a kínaiak otthonról nehezen tudtak volna eladni a nemzetközileg tapasztalható túltermelés miatt, magyarországi termelési kapacitások révén akartak behozni az unióba, így menekülve a belső vámoktól. Ebben mi boldogan jelentkeztünk partnernek, nem törődtünk azzal, hogy közben nehéz helyzetbe hozzuk azokat a vállalatokat – a Suzukit, az Audit, a Mercedest – amelyek korábban is nálunk termeltek. Az ilyen és ehhez hasonló döntéseknek is hatásuk van a gazdasági bizonytalanságokra… 

Lecsendesülhet ez belátható időn belül?

Előbb-utóbb ezek a konfliktusok lecsengenek, meglátjuk mi történik majd 90 nap múlva. Az biztosnak látszik, hogy az autógyártást érintő vámok megmaradnak, valószínűleg olyan 25 százalék körüli mértékben, ami önmagában már jó hír lenne az Európai Uniónak. A világ másik felén Trump minden eszközzel próbál betartani a kanadai és a mexikói gazdaságnak, aminek alighanem az lesz a következménye, hogy ezek az országok szorosabb kapcsolatokat keresnek majd az unióval, és a világ más térségeinek országaival. Át fog rajzolódni a világ kereskedelmi térképe.