Az adó-ügy az új hadviselés

És igen: megint itt a kérdés, meg lehet-e vezetni a magyar társadalmat, be lehet-e csapni – még egyszer, sokadszor – az embereket, vagy már olyan mértékben telítődtek a hazugságokkal, hogy hiába is próbálkoznak félrevezetni őket.

Még mielőtt válaszolnék saját kérdésemre, elmesélek egy történetet. A napokban esett meg velem; egy társasági tenisztorna felvezető estjén, csendes sörözés, bororzás, pálinkázás közben. Az asztalnál – hozzáteszem, évtizedes ismeretségekről van szó – többségében fideszesekkel ültünk együtt, köztük olyannal, aki a Harcosok Klubja alapítói közé sorolja magát. Arról esett szó, hogy Mészáros Lőrinc – mondta az egyikük – hihetetlen szorgalommal, és ötletességgel építette fel birodalmát. Soha nem volt gázszerelő, tette hozzá, csak kitalálták róla. De hát, könyörgöm – vitáztam vele –, ő maga állítja, hogy egyszerű gázszerelőként kezdte. Ez nem igaz, vágott vissza, legfeljebb ezt hazudták róla. És meggyőzhetetlen volt, noha Mészáros valóban maga nyilatkozott saját gázszerelői múltjáról. Nagyjából ez a válaszom a fentebb feltett kérdésre; az elkötelezetteket akkor sem tudod meggyőzni, ha írásos bizonyságát mutatod be az állításodnak. Szóval: az emberek félrevezethetők, becsaphatók, és be is csapják őket. Maximum annyi szól ez ellen, hogy tizenöt év halmozott hazugságai – valamint a fokozatosan kiürülő zsebek – sokak szemét felnyitották. Hogy elegekét-e, azt még nem tudjuk. 

És akkor térjünk vissza az adó-ügyhöz. Mert mi is történt azon a bizonyos Tisza-szigeti beszélgetésen. A párt meghívott szakértője arról beszélt, hogy – szerinte – a többkulcsos adórendszer igazságosabb lenne, mint a jelenlegi egykulcsos, és sorolta az érveit. Majd megszavaztatta a jelenlévőket, melyik rendszerre voksolnának. A többség nem az egykulcsos rendszert preferálta. Ezek után szólalt meg Tarr Zoltán EU-parlamenti képviselő, alelnök és kifejtette: ezek a kérdések, amelyekről nem lehet nyíltan beszélni, mert kiragadnak a diskurzusból részleteket, azzal manipulálják az embereket. Hogy a kényes témákról nem lehet beszélni, mert abból bukás lesz. 

Nos, a Fidesz két elemet emelt ki a maga negyven másodpercre megvágott videójából: a Tisza tönkre akarja tenni a magyar embereket, a legtöbb foglalkoztatottnak jelentősen csökkenni fog a jövedelme, valamint, hogy a Tisza csak akkor fogja bevallani, mit akar valójában csinálni, ha kormányra kerül. Vagyis becsapja a társadalmat. Magyarul: a Fidesz az egész akcióval pontosan azt bizonyította, amit Tarr Zoltán állított: ebben az országban nem lehet értelmesen megvitatni a lényeges kérdéseket, mert bármit mondasz, hazugságvárat fognak építeni belőle, kiforgatva a szavaidat.

És most ez van: a Fidesz megint talált, vagy találni vélt egy témát, amellyel meghamisíthatja az ellenfél szavait, amellyel támadni lehet. Ez az adó-ügy kevéssé hatékony, legalábbis az én szememben, de én a Márki-Zay idején elhangzott rémisztgetést sem találtam túl ütősnek. Azt hittem, hogy ez a társadalom van annyira felnőtt, hogy nem hiszi el a Fidesz állítását, miszerint a gyerekeink hipp-hopp az ukrán fronton fogják magukat találni. Tévedtem. A társadalom elhitte, a magyar emberek elkezdtek rettegni. Most meg a riogatás arról szól: kevesebbet fogsz keresni, ha a Tisza kerül kormányra. Illetve, egyre erősebben kúszik be témaként, hogy az ukránoktól félnünk kell, az ukránok kiszámíthatatlanok, ki tudja mikor fordul meg majd az ukrán hadsereg (idézet Orbántól). De mit is várunk egy olyan ország vezetőitől, ahol a miniszterelnök politikai igazgatója a Kijevet ért orosz támadás kapcsán – ahol gyerekek is meghaltak, és több mint harminc civil áldozat volt – arra a kérdésre, Magyarország miért nem ítéli el a brutális akciót, azt mondja: Orbán Viktor már 2022-ben elítélte az orosz agressziót. 

Ehhez képest az adó-vita átkeretezése egy jámbor és szelíd kísérlet a valóság megváltoztatására.