Az amerikaiak a diplomácia nyelvén válaszoltak Orbánnak

„Az amerikai kormánytisztviselőkkel folytatott párbeszédbe való beavatkozás nem segíti elő az amerikai-magyar kétoldalú kapcsolatokat” – ezekkel – a szövetségesek között, a diplomáciában szokatlanul kemény – szavakkal üzent a budapesti amerikai nagykövetség azoknak, akik nekitámadtak az Országos Bírói Hivatal két bírójának, amiért azok meglátogatták David Pressmann nagykövetet. A diplomáciai képviselet által kiadott közlemény leszögezi, hogy a magyar igazságszolgáltatás képviselőivel folytatott találkozó összhangban van az Amerikai Egyesült Államok és más országok – köztük Magyarország – világszerte folytatott diplomáciai gyakorlatával. „Ami nincs összhangban a szövetségesek közötti normális diplomáciai gyakorlattal, az az összehangolt médiatámadás az Országos Bírói Tanács szóvivője és nemzetközi kapcsolattartója ellen, amely a jelek szerint arra irányul, hogy félelmet keltsen azokban, akik az Amerikai Egyesült Államok képviselőivel kívánnak tárgyalni” – mutat rá a dokumentum, s gazdagon illusztrálták olyan fotókkal, amelyeken a magyar igazságszolgáltatás – köztük az Orbán-kormány idején kinevezett – szereplői láthatók a korábbi nagykövetekkel folytatott tárgyalásokon. 

Mint arról a Hírklikk is beszámolt, a két bíró – Vasvári Csaba és Matusik Tamás – tájékoztatást adtak David Presmannak az OBT által fontos szerepéről a magyar bírósági rendszeren belül. A találkozó után az Origótól a Pesti Srácokig a kormányhű média – megtámogatva olyan kormányzati szócsövekkel, mint ifj. Lomnici Zoltán „alkotmányjogász” – vehemens támadást intézett a két bíró ellen, azonnali lemondásukat követelve. Ezután született meg az amerikai nagykövetség hivatalos közleménye. Aminek a megfogalmazása, a szóhasználata legalábbis szokatlan.

Miként szokatlan az is, hogy 24 óra leforgása alatt nem csak a fenti, de egy másik, szintén „érdekes” kommunikációja volt a budapesti amerikai nagykövetségnek a legnagyobb közösségi oldalon. A diplomáciai képviselet – valamiért – éppen azon a napon tartotta fontosnak megosztani az Európai Bizottság budapesti képviselete által már több mint egy héttel korábban, október 26-án közzétett posztot, amely tényekkel és adatokkal illusztrálva a többi között leszögezi, „Az EU és szövetségesei által bevezetett szankciók nyomást gyakorolnak Oroszországra, hogy véget vessen a sok ártatlan áldozatot követelő agresszív háborúnak...A háború leírhatatlan pusztítást és szenvedést okoz Ukrajnában. Sok civil veszti életét...A szankciók célja, hogy gyengítsék Oroszország képességét az Ukrajna elleni háború folytatására, és erodálják technológiai képességeit...A szankciók már most is jelentős hatást gyakorolnak Oroszországra. Teljes erejüket közép- és hosszú távon fejtik csak ki igazán.” 

A megosztásban az amerikai nagykövetség leszögezi, „Az EU-szankciók nyomást gyakorolnak Oroszországra, hogy véget vessen az általa indított agresszív háborúnak. Gyengítik Oroszország képességét az Ukrajna elleni háború folytatására, teljes erejüket közép és hosszú távon fejtik ki igazán.”

Mit jelez ez a két, egymást 24 órán belül követő, szokatlannak tűnő kommunikáció? Az ilyen kérdésekben jártas, saját tapasztalatokkal is bőven rendelkező korábbi magyar külügyminisztert és nagykövetet, Balázs Pétert kérdeztük.

„A diplomácia nagyon gyakran a szavak, az üzenetek művészete – mindaddig, amíg nem alkalmaznak ennél keményebb eszközöket. Ezt játszmának szoktuk nevezni a konfliktuselméletben, amikor ígéretek és fenyegetések segítségével erőből akarja rávenni valamire a partnert, hogy tegyen meg valamit, vagy éppen, hogy ne tegyen” – magyarázta a diplomácia nyelvezetének egy érdekes és fontos szegmensét a profi diplomata. Mint hozzátette: innen tud szelídülni a konfliktus. A felek vagy tárgyalóasztalhoz ülnek, vagy fegyvert fognak és lőnek, esetleg gazdasági fegyvereket alkalmaznak. Nagyon meg kell tehát fontolni, mit és hogyan adunk ’postára’, kinek, mit üzenünk, mert abban az üzenetben ígéretek és fenyegetések is lehetnek – fejtegette, majd leszögezte: ennek fényében a nagykövetség kommunikációja mindenképpen üzenet, ráadásul fontos üzenet. 

Balázs Péter – példa gyanánt – „lefordította” olvasóinknak az Európai Bizottság budapesti képviselete által a Facebookra feltett poszt megosztásának üzenetét. „Amit én ebből kiolvasok: szorosan egy irányba halad a transzatlanti közösség, nem válik külön a nyugat-európai és az észak-amerikai álláspont, sőt, egymást visszhangozva, egymást erősítik...közben van néhány pont, amiben Orbán szöges ellentétben áll a saját szövetségi rendszerével”.

A magyar álláspont egyre jobban körvonalazódik, nem csak a Putyin-féle rejtelmes találkozók miatt (nem tudni, hogy mik hangzanak el ezeken, például nem tudni, mi történt az Ukrajna elleni orosz agressziót közvetlenül megelőző február 2-i találkozón, amikor Putyin és Orbán állítólag négy és fél órát tárgyalt, ami teljesen szokatlan két vezető politikus részéről), hanem azon pontoknak köszönhetően is, amelyekben Orbán szembemegy a szövetségeseivel. 

Egyrészt kínosan kerüli, hogy néven nevezze Oroszországot, olyanokat mondogat, hogy „kitört a háború” – mutatott rá a korábbi miniszter, aki emlékeztetett arra, hogy Orbán ugyanilyen formulával nem nevezi néven az oroszokat/szovjeteket akkor sem, amikor arról beszél, hogy 1956-ban „leverték a forradalmat”. 

A második kérdéskör, amiben szembe megy a szövetségeseivel, az az Oroszország ellen hozott szankciókat érinti, amelyeket úgy állt be, mintha ellenünk hatnának. Mindenesetre Balázs szerint a „bombás plakátokat akár Moszkvában is ki lehetne tenni”. Ami pedig azt illeti, nem lehet a végtelenségig azt állítani a közösen vagy párhuzamosan – Magyarország által is – megszavazott szankciókkal kapcsolatban, hogy azok hiábavalók lennének. 

A harmadik a volt külügyminiszter által kiemelt orbáni kommunikációs irány annak a hangoztatása, hogy az Egyesült Államok tárgyaljon Oroszországgal, Ukrajna nem létezik, az csak egy tárgy, egy cseretétel, nem egy szuverén állam. „Holott már a szovjet időben is saját jogalanyisága révén ott volt az ENSZ-ben” – jegyezte meg.

„Az amerikaiak ezeket már olyan sokszor hallották, hogy válaszolnak rájuk” – vonta le a következtetést Balázs Péter.