Az egyetemek nem akarnak kimaradni az Erasmus Plusz, és a Horizont Európa programból

Az egyetemek szerepe egyre fontosabbá válik a nemzetgazdaságok életében. Magyarországon pedig a kormány elvárja, hogy ne csak a naprakész tudással rendelkező szakemberek képzésével, hanem a kutatásfejlesztéssel is hozzájáruljanak az ipar különböző területeinek megerősítéséhez. Ehhez nyújtott segítséget az Erasmus Plusz és a Horizont Európa. Míg az Erasmus Plusz a diákok számára az unió által nyújtott ösztöndíj program, a Horizont Európa az egyetemeknek hasznos kutatás-fejlesztési program. 

Bár Navracsics Tibor még alig egy hete is úgy nyilatkozott, hogy az idei programokat nem fenyegeti veszély, és az Európai Bizottságon múlik, mikor érkezik meg a pénz, egy csomó pályázó már az idén elveszítheti az EU által támogatott ösztöndíjat, és a modellváltó egyetemek is kimaradnak a támogatásból.

Ahogy Lattmann Tamás, nemzetközi jogász a Hírklikknek elmondta: nettó hazugság az, amit Navracsics Tibor  területfejlesztési miniszter – aki uniós biztosként egykor az oktatásért, így az Erasmus Plusz programért is felelt – mondott, mármint, hogy az Európai Bizottságon múlik bármi is. Az Erasmus Plusz és Horizont Európa pénzeket az Európai Tanács függesztette fel, és a pénzeket a Tanács is tudja visszaadni. Úgy vélte, ha Navracsics valóban rendezni akarná a dolgot, akkor kezében a gyönyörűen összegyűjtött aktákkal kormánytagként sürgetnie kellene, hogy üljön össze a parlament és követelné, hogy ezeket a jogszabályokat tessék nagyon gyorsan elfogadni. Akkor hihető lenne, hogy meg akarja oldani a problémát. A magyar parlament azonban szeptemberig nem ül össze, így a megállapodásra is igen kis esély van.

Johannes Hahn EU-s költségvetési biztos a Népszavának azt nyilatkozta: „ha záros határidőn belül nem sikerül megállapodni, majd aláírni a szerződéseket az uniós támogatásokat kezelő Tempus Közalapítvány és a felsőoktatási intézmények között, akkor sok diák és tanár számára már az idén ősztől megszűnik a részvétel lehetősége az Erasmus Plusz programban.” 

Jelenleg egyébként 21 modellváltó magyar egyetem marad ki az Erasmus Plusz oktatási és a Horizont Európa kutatás-fejlesztési programból. Az EB a magyar kormánytól várja, hogy teljesítse azokat a korrupcióellenes intézkedéseket, amelyek a jogállamisági eljárásban zárolt 6,3 milliárd euró feloldásához szükségesek. Ide tartoznak a programokra vonatkozó jogszabály-módosítások is.

Ennek kapcsán két korábbi egyetemi vezetővel beszélgettünk arról, maguk az egyetemek hogyan is élik ezt meg.

Egyikőjük megerősítette, hogy a kormány elvárásainak teljesítéséhez feltétlenül szükségesek ma már a nemzetközi kapcsolatok, az oktatóknak szinte létszükséglet ez. Mint megjegyezte, ő maga is ma már többet publikál külföldiekkel, mint itthoniakkal. A Horizont programok nagyon fontosak a kutatásfinanszírozás szempontjából. Azok valóban olyan projekteket finanszíroztak, amelyek előre visznek mindent. Nem olyan pályázatok, amikkel pusztán pénzt lehet elérni, hanem olyanok, amelyekből tényleg eredményt lehet kihozni. A hallgatókkal kapcsolatban elmondta, az Erasmus Plusz nem egy új találmány, már a középkorban kiküldték a céhlegényeket, hogy tanulják meg a szakmát valahol Európában. A hallgatóknak az Erasmus mindig nagyon jelentős lökést adott. 

S hogy mi lesz, ha mégsem születik megállapodás? A magyar egyetemek egyelőre csak azokra a határozott kormányzati ígéretekre támaszkodhatnak, hogyha nem lesz Erasmus Plusz és Horizont Európa program, akkor az így kieső pénzeket pótolják. A kérdés csak az, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben ezt hogyan tudják megoldani. Ugyanakkor a szerződések lejárta után már nem hivatalos programként, hanem személyes kapcsolatok alapján lehet továbbvinni a programokat. Ezek a kapcsolatok még élnek pár évig, és ha a kormány vállalja az anyagi részét, akkor megvalósíthatók, egy-két évig folytathatók.

Ami biztos, hogy a Horizont programból való kiesés jelentős érvágás, de nem csak a pénz a kérdés, még ha pótolják is azt, az egyetemek kiesnek azokból a nemzetközi kutatási együttműködésekből, amikben benne voltak. Hacsak nem tudják megvalósítani, hogy a saját részüket finanszírozzák, és így benne maradnak a projektekben. De ez egyúttal projektfüggő. 

Az egyetemek el vannak keseredve, és föl vannak háborodva, amit megerősített beszélgető partnerünk is, aki ugyanezt mondta magáról. Azzal, hogy Magyarországon a jogállamisággal gondok vannak, száz százalékig egyetért, mert az, ami most itt van, az biztosan nem jogállam. Ám szerinte – és ez meggyőződése –, a jogállamiságot nem úgy kell számon kérni, és elintézni, hogy a hallgatókon ütnek egyet. Ez teljesen rossz dolog, olyan, hogy „haragszom a szomszédomra, és megverem a gyerekét.” Ez nem normális dolog. 

Egy másik volt egyetemi vezető azt emelte ki, hogy az a baj, ha nem működik az Erasmus Plusz, akkor nem lehet hallgatókat cserélni, lévén, ha innen nem mennek ki más egyetemekre, onnan sem jönnek ide. Bár az alapítványuk ki tudná fizetni a gyerekek külföldi útját, de azért ahhoz szerződés is kell, nem lehet csak úgy bemenni egy egyetemre fél évre. Ezeket az ösztöndíjakat egyébként ki kellett egészíteni saját pénzből – tehát nem olyan sok pénzről van itt szó –, de sokaknak sikerült a kint létüket meghosszabbítani is, valamilyen más ösztöndíj révén. Ebből a szempontból a magyar hallgatók elég ügyesek voltak ahhoz, hogy jól kihasználják azt, hogy külföldi egyetemen vannak, és a legjobb egyetemekre tudtak kimenni. 

Az is elég nagy kiesés egyébként, hogy a Horizont Európa kutatási programban nem lehet részt venni, mert a kutatási vonalon az euromilliók azért jelentősek. Így nem csak a hallgatók itthon maradása a probléma, hanem az is, hogy ezek a kapcsolatok tulajdonképpen megszakadnak.  A kutatások általában team-munkában folynak, több országból vannak benne. Azt nem tudni, ebben hogyan szerepelhetnek a magyarok tovább.

Az Erasmus Plusz vagy a Horizont Európa elmaradása miatt olyan nagy elkeseredést beszélgetőpartnerünk azért nem tapasztalt, de úgy látja, ez nyilván egyéntől függ. Az, akinek már be volt tervezve, vagy úgy alakította az életét – hisz' vannak olyan szakjaik, ahol az adott tárgyat felveheti valaki külföldön is, vizsgázhat is belőle, és nem kell emiatt hosszabbítania –, az nem örül. Volt ennek egy rutinszerű mechanizmusa, amivel ki lehetett számítani, ha megnyert valaki egy ilyen pályázatot, akkor a következő félévében külföldre ment. Eldöntötte, hogy ott milyen tárgyakat vesz fel azok közül, amiket itthon is beszámítanak, és működött a rendszer. Nagyon sok fiatal ment ki így az egyetemről – annak ellenére, hogy saját pénzt is hozzá kellett rakni – az ő diplomázó hallgatói közül az egyharmaduk biztosan kint volt valahol. Elég jó lehetőség volt.

Mint mondta, abból a szempontból bizakodó, hogy előbb-utóbb megoldást találnak arra a problémára, hogy továbbra is működjön számunkra is az Erasmus Plusz és a Horizont Európa program. Azt sem hiszi, hogy az Európai Uniónak érdeke lenne, hogy kimaradjon ennyi diák meg kutató. Ő abban bízik, hogy feszítik ugyan a húrt, de a végén az talán csak nem pattan el. Mert, ha kimaradunk, és elfogadjuk a kimaradást, akkor félő, hogy ez egy lépés abba az irányba, hogy előbb-utóbb majd az ország is kimaradjon az EU-ból. „A kicsiből lehet nagy baj, de, ha a kicsiben nem tudunk megegyezni, akkor a nagyban hogyan fogunk tudni megegyezni” – tette föl a kérdést. Igazából ugyanis az eurómilliárdokhoz képest az Erasmus Plusz és a Horizont Európa pénzei „elhanyagolhatók”, az egyének és a felsőoktatás számára jelentős hallgatói és kutatási pénz, de összességében azok a nagy pénzek, amik elmaradtak. Ezért lenne jó legalább az oktatás területén megegyezni. 

Emlékeztetett egy friss üzletre, hogy a győri Széchenyi István Egyetem megvásárolta 370 millió forintért a korábban Dzsudzsák Balázs válogatott futballista és üzlettársai érdekeltségébe tartozó egészségügyi vállalkozásokat. Lehet, hogy ez jó üzlet a győri egyetemnek, amelynek van egészség- és sporttudományi kara, ahol védőnőket, ápolókat, illetve egészségügyi szervezőket képeznek, de a vállalkozások megvásárlásával az egyetem egy modern magánrendelőt vett át, amelyben MR-készülék működik és elsősorban ortopéd- és baleseti sebészeti szakrendelést tartanak. Azt is írta az újság, hogy mivel a 25 millió forintot meghaladó tranzakciókat az Széchenyi István Egyetemért Alapítványnak is jóvá kellett hagynia, az ügyletről tudhatott Dzsudzsák barátja, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki a tranzakció idején tagja volt az alapítvány kuratóriumának. A két cégből egyébként a 2019-es alapítás óta egyszer sem tudtak osztalékot kivenni az eddigi tulajdonosai. Így működnek a kuratóriumok. Akkor viszont nem tudja, hogy mi ért meg 370 millió forintot. Az intézmény vezetése azzal magyarázta, hogy az egyetem részt kíván venni a győri térség egészségügyi szolgáltatásainak biztosításában és a megvásárolt cégekben meglévő eszközök és technológia is ezt a törekvést erősíti. Úgy tűnik, ezek a kuratóriumok tulajdonképpen ezekkel a vagyonokkal így gazdálkodhatnak. Lehet, hogy jó üzletet kötöttek, de az egészségügyben van más cég is, ahol be lehetett volna segíteni…