Lattmann Tamás: kíváncsi lennék, Orbán Viktor tudja-e, hogy át van verve

Szerda reggel az első poszt, amit megláttam a Facebookon, hogy százszor leírta: „Navracsics Tibor hazudik.” Mi vitte rá erre a „kifakadásra”?

Az a jó, hogy ez a „copy-paste-tel” viszonylag gyorsan megvolt. Ami rávitt erre, az a már tényleg irdatlan mennyiségű „hülyeségmondás”. Valahol már szórakoztató is, hogy ennyire kétségbeesetten próbálkozik. Ami vicces ebben, és amire nagyon kíváncsi lennék, az az, hogy Orbán Viktor vajon tudja-e, hogy át van verve? Nyilván ő ismeri Navracsicsot, tudja, hogy ebből a szempontból mekkora szélhámos. Az „eredmények” pedig azért látszódnak, vagyis az, hogy nincsenek eredmények, és folyamatosan csak megy a „duma”. Az nettó hazugság, hogy itt az Európai Bizottságon múlik bármi is, a pénzeket az Európai Tanács függesztette fel, és a pénzeket a Tanács is tudja visszaadni.

Csak ebben nem bontotta ki Navracsics „az igazság minden részletét”?

Nem, abban sem, hogy mindent megtettek, és mindent megcsináltak. Ez egyáltalán nem igaz. A saját embereik cáfolják, hogy mindent megcsináltak volna. Varga Zs. András, a Kúria elnöke hosszasan magyarázza nyilvánosan – természetesen nagyon függetlenül, mert tudjuk, hogy rettenetesen független –, hogy az igazságügyi reform elemei között például az automatikus ügyelosztást nem is lehet az egész országra kiterjesztve megcsinálni. Magyarul ő maga mondja meg, hogy nem teljesítettek mindent, ami elvárásként megfogalmazódott. Az is csalás, ha azt mondja Navracsics, hogy informálisan megállapodott. Ha valaki informálisan megállapodik a Bizottsággal, az semmi. Itt elfogadott jogszabályszövegek kellenek, elfogadott törvények, optimálisan már hatályban. Bemondásra meg puszira nem fogad el a Bizottság senkitől semmit. Ezt azért Navracsicsnak nagyon illene tudnia, mégis csak az Európai Bizottságnál volt öt évig, mint biztos. Innentől kezdve, vagy ennyire alkalmatlan, vagy hazudik. Szerintem inkább az utóbbi.

Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter, aki uniós biztosként az oktatásért, így az Erasmus+ programért is felelt, azt is mondta az atv.hu-nak , hogy szeptemberben újra tárgyalnak, és semmiféle „apokaliptikus” határidőt nem szabott a Bizottság…

Az ő számára nyilván nem apokaliptikus az, hogy egyébként szeptembertől elkezdődik a tanév, de ettől még elkezdődik. Az elkezdődő tanévet pedig tiszta viszonyokkal kell kezdeni, ami így nem fog menni.

Navracsics azt is hozzátette, nyári rendkívüli parlamenti ülésre sincs szükség az Erasmus miatt. De ha nem lesz ilyen ülés, akkor mi lesz?

Akkor persze nem lesz semmi. Ha nincs elfogadott jogszabályszöveg, akkor a bizottság számára nincs semmi. Ez megint a „nettó hazugság” kategória. Ha rendezni akarná a dolgot, akkor ott kellene pattognia kormánytagként, hogy üljön össze a parlament, a kezében a gyönyörűen összegyűjtött aktákkal, hogy ezeket a jogszabályokat tessék nagyon gyorsan elfogadni. Akkor lenne hihető, hogy meg akarja oldani a problémát. Ha ő is tudja, hogy elfogadott jogszabályszöveg kell, és nem így csinálja, ehelyett azt mondja, hogy nyugodtan lehet nyaralgatni, nem kell, hogy a parlament összeüljön, nem kell csinálni semmit, pedig tudja, hogy akkor abból nem lesz semmi, akkor egyértelmű, hogy az miről szól. 

Akkor mégis eleshet az Erasmus plusz pénzektől, meg a Horizonttól is Magyarország?

Igen. Az Erasmus plusz esetében nem is a pénz meg nem jövetele a tragédia, mert a kormány jön azzal a rossz dumával, hogy „majd akkor kipótoljuk a költségvetési pénzekből”. Erre én azt mondom, nem biztos, hogy szeretném, ha az én adófizetői pénzemből azt pótolják ki, amire egyébként máshonnan lenne forrás, ha nem „szúrták” volna el. Ez már helyből problémás dolog. De a másik az, hogy az Erasmus nem így működik. Az nem a pénzről szól.  Itt van a magyar egyetemista, aki nem tud kimenni Erasmusszal, akármilyen pénzt ad a magyar kormány a költségvetésből, mert nincsenek olyan külföldi partner egyetemek, ahol fogadnák. Akkor aztán „mókolhat” a kormány az adóforintokkal, ha nincs olyan egyetem, szerződött partner a kimenni szándékozó diák egyetemével, ahová ő szeretne kimenni?

Akkor megint rácsukunk egy ajtót Magyarországra?

Esetleg majd lesznek ösztöndíjak Kirgizisztánba meg Kínába, ami jó egyébként, mert nem baj, ha vannak ilyen extra lehetőségek, csak valahogy a fideszes NER-elit gyerekei nem valahol Keleten tanultak, hanem Svájcban, meg ilyen helyeken. Valahogy még ők sem érezték meg, hogy ez a Kelet mennyire csoda. Nekem egyébként nincs semmi bajom a Kelettel, csak egy átlagos magyar egyetemista nem biztos, hogy valami keleti egyetemre akar menni, hanem – mint említettem – egy olyan egyetemre, ahol kap egy olyan papírt, amelyre egy EU-s munkáltató öt év múlva ránéz, és azt mondja: „ez igen!”. Lehet, hogy az üzbegisztáni Burgonyakutató Központ is elismerésnek örvend majd bizonyos körökben – vagy akár most is –, de azért nem ez az, amire tömeges igényük van a magyar egyetemi hallgatóknak. A másik, hogy nincsenek is az Erasmuson kívül más hasonló programok. A magyar kormány az elmúlt évben még arra sem vette a fáradságot – ha már minden áron komolyan akarja venni, hogy a Kelet az új Nyugat –, akkor legalább ott alakítson ki ilyen programokat. De hát ott ilyen programok nincsenek. Egy-két egyetemközi megállapodás van, de ez azért nem egy olyan általános, átfogó program, mint maga az Erasmus. 

Azt is mondják, hogy az egyetemek közötti megállapodással meg lehet majd oldani a problémát…

Meg lehetne oldani, csak az a baj, hogy átlagos nyugat-európai egyetemnek ez nem érdeke. Ők benne vannak az Erasmusban, fogadnak egyetemi hallgatókat húsz másik közép- és kelet-európai egyetemről. Nyilván adott esetben majd nagyon fog nekik hiányozni egy magyar egyetem, de annyira azért nem, hogy konfliktusokat vállaljanak az Erasmus keretében, vagy kellemetlen kérdéseket tegyenek föl nekik, miért szerződnek le egy ilyen „pária” egyetemmel. A másik: minden egyetem szereti elmondani, hogy neki négy-öt magyarországi egyetemmel vannak kapcsolatai, a lényeg, hogy ott van a kínálatban Magyarország, de Magyarországon még mindig ott vannak azok az egyetemek, amelyek nem tartoznak a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokba (KEKVA). Ilyen a Közszolgálati Egyetem is, amelyik gond nélkül benne van az Erasmusban, ahol a hallgatói alapanyag is elég jó. Azért vannak magyar egyetemek, amelyeknél fönnáll a nyugat-európai egyetemeknek a további partnerkapcsolata. Egyetlen nyugat-európai egyetem sem fogja kockáztatni a státuszát akár a pécsi, akár a szegedi egyetem érdekében. Ezekkel a hallgatókkal ki van szúrva. A nem „KEKVA-sított” egyetemek benne vannak a rendszerben, és onnan a hallgatók is kimehetnek, csakhogy a nagy többség nem ilyen egyetem.

Tulajdonképpen mindez kinek okozza a legnagyobb kárt, kik fizetik meg az árát? Hiszen a politikai elvárás az, hogy az egyetemeinknek az egyetemi rangsorokban minél előkelőbb helyre kell kerülniük…

Be kell kerülniük, de jelenleg még az európai „futottak még” kategóriából is sikerült kivenni őket. Az, hogy az egyetemek benne vannak az Erasmusban, az nem az elit tulajdonsága, hanem alapvető. Ha nem vagy benne, akkor nem vagy egyetem. Pont. És nagyon sok magyarországi egyetem már erről a szintről is leesett. Jelenleg az Erasmusra a világon minden egyetemen, de különösen Európában úgy néznek, hogy az az első lépése az egyetemek közötti mobilitásnak. Ez a nemzetköziesítés első lépése. Ha végez egy egyetemi hallgató, megkapja a diplomáját, és ott marad PhD-hallgatóként, akkor leginkább azokból a kapcsolatokból fog „élni”, ott indul az ő „nemzetközi hálózata”, ahol ő volt Erasmus-szal. Ezért van az, hogy a magyar egyetemi hallgatók általában mindig Erasmus-szal törekszenek menni az igazán jó nevű nyugat-európai egyetemekre. Úgy vannak vele, hogy abból már meg tudják építeni a jövőbeni karrierjüket. Akkor a CV-jükben (Curriculum Vitae, önéletrajz) az már egy olyan sorként jelenik meg, hogy részt vettek az Erasmusban. Lehet, hogy valaki végez a pécsi, vagy a szegedi egyetemen – amikkel egyetemként egyébként semmi baj nincsen –, de amikor elküldi a CV-jét, akkor egy sorban ott van, hogy ő kinn volt mondjuk Erasmus-szal a Leuveni Katolikus Egyetemen, vagy Oxfordban, vagy Cambridge-ben. Akkor a munkáltató arra a sorra felkapja a fejét. Ezért van az, hogy ezek a jó nevű egyetemek nagyon erősen célpontok. 

Akkor miért nem visít a magyar elit?

Mert a magyar elit csicska. Különösen az egyetemi. Miben reménykedünk, mit várunk egy olyan Magyar Rektori Konferenciától (MRK), amelyik ahelyett, hogy kiröhögte, kitaszította volna a bohóc díszdoktorból bohóc professzorrá avanzsált Mocsai Lajost, amikor rektor lett, inkább megválasztotta társelnöknek. Ilyen csicskáktól nem lehet számítani semmire. Amikor kimennek a KEKVA-sított, becsicskított egyetemek vezetői egy fideszes EP-képviselő meghívására Brüsszelbe biodíszlet politikai kommunikációs csicskának, és az Európai Parlamentben arról magyaráznak, hogy a „köcsög Bizottság”, amikor egyébként sem az EP-nek, sem az Európai Bizottságnak már nagyon sok köze nincs hozzá, hiszen a Tanács döntésére vonták meg az Erasmus és Horizont pénzeket, akkor ilyen emberektől mire számítunk? Én a magam részéről semmire. Meg lehet nézni, hogy az egész pozícióban levő elitnek hány százaléka a Fidesz „terméke” – jelentős része –, és ezek az emberek nem fognak fölállni. Különösen azok nem, akik pár hónappal, egy évvel ezelőtt még ott kardoskodtak a saját egyetemi szenátusukban, hogy jó lesz az „alapítványosodás”, mert akkor majd jönnek a pénzek. Ott állt mellette a kancellár, aki tisztán politikai kinevezett volt, és az egyik kezében rázta a pénzes borítékot, a másikban meg az ostort. Nyilván a szenátus hozott egy döntést, ami olyan, amilyen, de ott sem szokás felállni, ha van is némi zúgolódás. Csak ez nem jön ki a nyilvánosság elé. Aki pedig nem ennek a rétegnek a része, hanem mondjuk olyasvalaki, aki járatja az egyetemre a gyerekét, az valahogy elintézi. Magánúton kifizet neki nyári egyetemet, az pedig, hogy az nem feltétlen Erasmus, neki mindegy.  Mindenki kitalálja a maga „megúszó-technikáit”. Ebben Magyarországon évtizedek óta nagyon jók vagyunk. 

A kapcsolat az első. Ebben nőttünk fel …

Hát, igen. Ez a lényeg. Pont az a tragédia, az benne a szomorú, hogy ebből a szempontból itt nem változott semmi. Csak mivel a társadalomban a kommunikációs tér egy kicsit megnyílt, és többen dumálnak és kérdeznek, több a zavaró szempont, ezért a kormány kénytelen olyan zöldségeket előadni, mint amit Navracsics csinál. Azt mondja: „mi mindent megcsináltunk, mindent elküldtünk és már minden a Bizottságon múlik”, ami nettó hazugság. Viszont, ha ezt úgy, és olyan gyakran sulykolják, mint a hadseregben az alapkiképzést, akkor előbb-utóbb elhiszi mindenki.