Az éjszakás nővér napi jelentése!
|
2017. július 19. 17:11
2017. júl. 19. 17:11
Tisztelt kórházfenntartó őnagysága! Tessék kiválogatni mi a rendkívüli, mit írjak a jelentésbe? Szóval, az éjszaka folyamán intézményünk akut osztályán az alábbi események zajlottak:
Nem is tudom hol kezdjem...
Miska bácsi már akkor is gyanús volt, mikor átvettem az osztályt, de miután fél nyolckor anyaszült mezítelenre vetkőzve megjelent a női kórteremben és be akart feküdni Gizi néni mellé, sikoltozni kezdtek a nőbetegek. Tudtam hogy ezt majd jelentenem kell, mivel Gizi néni összecsomagolt és azt mondta, Ő gyógyulni jött ide nem megőrülni, úgyhogy hazamegy.
Próbáltam nyugtatgatni, de nem nagyon volt rá időm, mert közben Pali bácsi lélekszakadva rohant, hogy nővérke jöjjön gyorsan, Géza bácsi konyhakéssel el akarja vágni a perfusor (infúziós szerelék) vezetékét.
Futottam ahogy csak tudtam, rohanás közben a szemem sarkából láttam, hogy Kati néni keze és szája csokis, amit nem értettem mert nem volt neki csokija, de nem értem rá most ezen agyalni. Megszereztem Géza bácsitól a kést és elkoboztam - felcímkéztem, kié, hol fekszik stb...
Miska bácsit bepelenkáztam, visszaadtam rá a pizsamát és hívtam az ügyeletes orvost további utasításért, aki az SBO-n volt éppen, egy infarktusos beteget látott el, úgyhogy a Pszichiáter és a terápia későbbre halasztódott. Marika néni kiabált, hogy megint "becsinált", aznap este éppen 3- szor.
Felvettem a gumikesztyűt, meg még egyet, nehogy kiszakadjon mint az előbb. Rendbe raktam, és közben konstatáltam, hogy Kati néninek tényleg nem volt csokija, a pelenkája tartalmával kente ki a száját, a takarót, az ágyrácsot, a falat, és az éjjeliszekrényt, majd miután végzett, kidobta a pelenkát az ágy mellé a földre a maradék tartalmat nonfiguratív elrendezésben szétszórva.
Közben Marika néni fia 10-szer telefonált hogy nem raktuk időben tisztába az anyukáját, és bemegy az RTL klubba jelenteni az esetet. Alighogy leraktam a telefont, megjelent a betegszállító egy 36 mmol/l- extrém magas vércukor értékkel rendelkező diabeteses beteggel, akit nemcsak el kellett látnom, de a 3 oldalas ápolási dokumentáció szerint fel kellett vennem, kikérdeznem, ( ha hiányosan töltöm ki fegyelmit kapok) .
Minden egyes feltett kérdésemre 5 perc múlva válaszolt, addig merengve nézett rám, közben kiderült hozta magával a 120 ezer Ft nyugdíját, aminek az értékleltár szerinti megőrzését kéri. Ehhez újabb dokumentációt, jegyzőkönyvet kellett készítenem, a pénzt bankjegy címletek szerint felleltároznom, aláírnom, borítékban a jegyzőkönyv másolatával lezárnom, és levinnem az betegellátó osztály emeletéről, a földszinti betegfelvételi irodába, átadni megőrzésre a központi pénztár nyitásáig.(Ez idő alatt kollégám egyedül maradt a teljes osztályon a fentebb említett tudatállapotú betegekkel.)
Mire felértem, Miska bácsi újra ádámkosztümben próbálta vizelettel felszentelni a takarítókamra mosdókagylóját. Géza bácsi kihúzta a félig eszméletlen Gyula bácsi orrából a szondát, az infúzióját pedig beledugta a kacsába.
Géza bácsi Pszichiátriai konzíliumában azt olvastam időskori demencia, de térben és időben tájékozott volt a vizsgálatkor, ami estére teljes tudatzavarrá alakult. Az esti gyógyszerosztást és akut vércukor, vérnyomás ellenőrzéseket alig tudtam elvégezni, mert folyamatosan csörgött a telefon.(Marika néni fia )
Közben az infúziókat is cserélgetni kellett, és a papírmunka 36 beteg ápolási dokumentációjának vezetéséhez sem jutottam hozzá éjfélig. Időközben éreztem, hogy húgyhólyagom elérte maximális kapacitását. A WC-n ültem, mikor kívülről hallottam az erőteljes szuszogást és csoszogást.
Julika néni eltévesztette az ajtót és rám akart nyitni. Visszakísértem az ágyához, közben azt kérdezte, hogy miért rendeztem át a lakását, hova tettem a nagy ruhás szekrényét, és mit keres itt ez a sok ember, mutatott az ágyban fekvő betegekre.
Többször felnéztem az osztály nevének feliratára, de nem az volt ráírva, hogy ez Pszichiátria vagy Gerontológia, mégis úgy éreztem mintha ott lennék, és nem egy akut ellátást végző osztályon. Hajnalig még többször megismételtem fentebb leírt műveleteket, a maradék 1 db még gondolkodásra képes agysejtemmel valahogy átvészelve az éjszakát.
A nővérpult alatt ülök, és írom ezt a jelentést. Nem állítom hogy megőrültem, de vannak kételyeim, miután Jolika néni hajnal 3-kor kijött a szobából, hogy most hozták vissza az ufók és menjek be mert most én következem, majd leborította a szomszéd betegtársa limonádéval teli poharát. A ragacsos lét feltörölgetve a földről , kértem magamnak egy Pszichiátriai konzíliumot, és ha lehet a zárt osztályra, egy teljesen szeparált, embermentes szobába vigyenek, ahol egyedül lehetek önmagammal.
Miska bácsi már akkor is gyanús volt, mikor átvettem az osztályt, de miután fél nyolckor anyaszült mezítelenre vetkőzve megjelent a női kórteremben és be akart feküdni Gizi néni mellé, sikoltozni kezdtek a nőbetegek. Tudtam hogy ezt majd jelentenem kell, mivel Gizi néni összecsomagolt és azt mondta, Ő gyógyulni jött ide nem megőrülni, úgyhogy hazamegy.
Próbáltam nyugtatgatni, de nem nagyon volt rá időm, mert közben Pali bácsi lélekszakadva rohant, hogy nővérke jöjjön gyorsan, Géza bácsi konyhakéssel el akarja vágni a perfusor (infúziós szerelék) vezetékét.
Futottam ahogy csak tudtam, rohanás közben a szemem sarkából láttam, hogy Kati néni keze és szája csokis, amit nem értettem mert nem volt neki csokija, de nem értem rá most ezen agyalni. Megszereztem Géza bácsitól a kést és elkoboztam - felcímkéztem, kié, hol fekszik stb...
Miska bácsit bepelenkáztam, visszaadtam rá a pizsamát és hívtam az ügyeletes orvost további utasításért, aki az SBO-n volt éppen, egy infarktusos beteget látott el, úgyhogy a Pszichiáter és a terápia későbbre halasztódott. Marika néni kiabált, hogy megint "becsinált", aznap este éppen 3- szor.
Felvettem a gumikesztyűt, meg még egyet, nehogy kiszakadjon mint az előbb. Rendbe raktam, és közben konstatáltam, hogy Kati néninek tényleg nem volt csokija, a pelenkája tartalmával kente ki a száját, a takarót, az ágyrácsot, a falat, és az éjjeliszekrényt, majd miután végzett, kidobta a pelenkát az ágy mellé a földre a maradék tartalmat nonfiguratív elrendezésben szétszórva.
Közben Marika néni fia 10-szer telefonált hogy nem raktuk időben tisztába az anyukáját, és bemegy az RTL klubba jelenteni az esetet. Alighogy leraktam a telefont, megjelent a betegszállító egy 36 mmol/l- extrém magas vércukor értékkel rendelkező diabeteses beteggel, akit nemcsak el kellett látnom, de a 3 oldalas ápolási dokumentáció szerint fel kellett vennem, kikérdeznem, ( ha hiányosan töltöm ki fegyelmit kapok) .
Minden egyes feltett kérdésemre 5 perc múlva válaszolt, addig merengve nézett rám, közben kiderült hozta magával a 120 ezer Ft nyugdíját, aminek az értékleltár szerinti megőrzését kéri. Ehhez újabb dokumentációt, jegyzőkönyvet kellett készítenem, a pénzt bankjegy címletek szerint felleltároznom, aláírnom, borítékban a jegyzőkönyv másolatával lezárnom, és levinnem az betegellátó osztály emeletéről, a földszinti betegfelvételi irodába, átadni megőrzésre a központi pénztár nyitásáig.(Ez idő alatt kollégám egyedül maradt a teljes osztályon a fentebb említett tudatállapotú betegekkel.)
Mire felértem, Miska bácsi újra ádámkosztümben próbálta vizelettel felszentelni a takarítókamra mosdókagylóját. Géza bácsi kihúzta a félig eszméletlen Gyula bácsi orrából a szondát, az infúzióját pedig beledugta a kacsába.
Géza bácsi Pszichiátriai konzíliumában azt olvastam időskori demencia, de térben és időben tájékozott volt a vizsgálatkor, ami estére teljes tudatzavarrá alakult. Az esti gyógyszerosztást és akut vércukor, vérnyomás ellenőrzéseket alig tudtam elvégezni, mert folyamatosan csörgött a telefon.(Marika néni fia )
Közben az infúziókat is cserélgetni kellett, és a papírmunka 36 beteg ápolási dokumentációjának vezetéséhez sem jutottam hozzá éjfélig. Időközben éreztem, hogy húgyhólyagom elérte maximális kapacitását. A WC-n ültem, mikor kívülről hallottam az erőteljes szuszogást és csoszogást.
Julika néni eltévesztette az ajtót és rám akart nyitni. Visszakísértem az ágyához, közben azt kérdezte, hogy miért rendeztem át a lakását, hova tettem a nagy ruhás szekrényét, és mit keres itt ez a sok ember, mutatott az ágyban fekvő betegekre.
Többször felnéztem az osztály nevének feliratára, de nem az volt ráírva, hogy ez Pszichiátria vagy Gerontológia, mégis úgy éreztem mintha ott lennék, és nem egy akut ellátást végző osztályon. Hajnalig még többször megismételtem fentebb leírt műveleteket, a maradék 1 db még gondolkodásra képes agysejtemmel valahogy átvészelve az éjszakát.
A nővérpult alatt ülök, és írom ezt a jelentést. Nem állítom hogy megőrültem, de vannak kételyeim, miután Jolika néni hajnal 3-kor kijött a szobából, hogy most hozták vissza az ufók és menjek be mert most én következem, majd leborította a szomszéd betegtársa limonádéval teli poharát. A ragacsos lét feltörölgetve a földről , kértem magamnak egy Pszichiátriai konzíliumot, és ha lehet a zárt osztályra, egy teljesen szeparált, embermentes szobába vigyenek, ahol egyedül lehetek önmagammal.
