Az élelmiszer-ársapkák megszűntetéséhez vezető színjáték zajlik

Majdnem pont egy éve, 2022 február 1-jén – azaz az Ukrajna elleni agresszív orosz háború elindítása előtt – lépett hatályba az a kormányrendelet, amely hét alapvető élelmiszerre maximált árat, azaz ársapkát vezetett be. Az idő előrehaladtával folyamatosan kitologatták a kormányzat által a 2021. októberben maximált árat, majd az év folyamán több más termékre is kiterjesztették azt. Ez persze – ilyen a piacgazdaság! – áruhiányhoz is vezetett, amit a kormány, ismételten csak a kiskereskedőket szívatva, újabb rendelettel próbált (eredménytelenül) megszüntetni: elrendelte ugyanis, hogy kétszer annyi ársapkás terméket kell készleten tartaniuk a kereskedőknek, mint amennyi átlagosan akkor volt készleten, amikor az árakat befagyasztották. S hogy miért írtuk azt, hogy ismét a kereskedőket szívatták meg? Nos, azért, mert mindennek az árát velük fizettetik meg: a beszerzési és az értékesítési ár között ugyanis egyre nagyobb a különbség, az előbbi magasabb, mint az utóbbi, tehát nemhogy nyereséget érne el a bolt (amúgy, mi másért kereskedne?), hanem veszteséget termel minden eladott liter tej vagy kiló liszt, cukor, hús. S habár egyre többen kénytelenek lehúzni a rolót egyre-másra nem is csak a kis boltok, az állam – képletesen szólva – közben dörzsöli a markát, hiszen a vásárló kénytelen a nem kapható olcsó tej, kenyér helyett a drágábbat megvenni (a gyereket itatni, etetni kell!), amin nagyobb az áfa-bevétel.

Szakértők az első perctől kezdve figyelmeztették a kormányt, és felhívták az emberek figyelmét arra, hogy rendkívül rossz ez a megoldást, ami az egyik oldalon áruhiányhoz, a másikon pedig csődökhöz fog vezetni, miközben a rászorulókon nem igazán segít. Ma már olyanok is felvetik az ársapka fenntarthatatlanságának kérdését, mint Matolcsy György jegybankelnök, aki meglepetésre egyenesen az azonnali eltörlését követelte, vagy Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki – messze nem meglepetésre – nagyon óvatosan, de mégis megfogalmazta a kivezetés szükségességét. 

A kormány azonban kitartani látszik. Annyit közölt csupán, hogy egyelőre áprilisig fenntartja az ársapkákat. Igaz, láttunk már karón varjút: ezt kommunikálták a rezsicsökkentésről és az üzemanyagárak maximalizálásáról, jószerint az azok részbeni vagy teljes megszűnését megelőző pillanatig. Tény, nehezen lehetne kommunikálni, ha a harmadik ilyen látványos eszközről is lemondanának. De vajon nem elsősorban kommunikációs szerepe van az ársapkának? Miután az árakat nem tartja kordában, ezzel szemben zavart és áruhiányt idéz elő, s csődökbe kergeti a kereskedőket, miért tartja mégis fent a kormány? Vagy most egy színjáték zajlik azzal, hogy a kormányoldalról egyre többen „győzködik” Orbánékat? Mellár Tamást kérdeztük.

„Nehéz kormányzati fejjel gondolkodni, de szerintem az alapvető céljukat politikai marketing jellegűként lehet meghatározni” – mondta. A kormány valamilyen módon mutatni akarja és bizonyítani szeretné, hogy mennyire elkötelezetten szereti és támogatja a szegényeket, és hogy emiatt fenntartja az ársapkát, aminek azonban semmilyen közgazdasági alapja, realitása nincs, és abszolút nem oldja meg a problémát – fejtegette, leszögezve: „a kormány, mint egy fügefalevéllel takaródzik az ársapkával, merthogy szociális támogatást és segélyeket nem ad, pedig egy normális országban az lenne a megfelelő megoldás, hogy az árakat hagyják alakulni a piaci viszonyok szerint, a rászorultakat pedig támogatják”. 

Ezt azonban Orbánék nem akarják, nem akarják a szegényeket pénzzel támogatni, segíteni, merthogy azzal irritálnák a szavazóbázisuk jelentős részét – véli Mellár, aki szerint szavazóik nem kis részében felmerülne a kérdés, vajon ők miért nem kapnak pénzt, segítséget ilyen módon. Ők nem támogatnák, hogy „ingyen ajándékot” kapjanak a leginkább rászorultak, mondván: az mégiscsak rossz és felháborító. „Sajnos a magyar társadalomban egyszerűen nincs szolidaritás, és ezt Orbánék pontosan tudják, ezért inkább az ársapkákat tartják fenn, ami egyben üzenet is mindenkinek, hogy ők gondoskodnak az emberekről” – mutatott rá. A hatalmat végső soron az sem érdekli, hogy a szegények nem jutnak ezekhez az olcsó cikkekhez, ez pedig azért érthető, mivel az érintettek jelentős része amúgy sem megy el szavazni, aki meg elmegy, azokat a választás előtt megvásárolják ezzel-azzal, némi kedvezménnyel. Különben is, ahogy az egyik fideszes mondta: a szegények fele akkor is ránk szavaz, ha tovább szegényedik – idézte fel Mellár. Rámutatott: az ársapka jelzés a saját szavazógárdájuknak, azt demonstrálja, hogy nem olyan szőrősszívűek – ez pedig nem irritálja a szavazóikat annyira, mint a szociális segélyezés.  

Ezzel együtt is egyre több, ellenzékiséggel nem vádolható, kormánypárti politikus, közszereplő foglal állást az ársapkák eltörlése mellett. De vajon nem egy olyan színjáték zajlik a szemünk előtt, aminek a lényege, hogy a jóságos kormány az utolsó pillanatig kitart, de egy ponton túl már kénytelen engedni a véleményeknek? – kérdeztük. Mellár egyetértett azzal, hogy minden bizonnyal ez már színjáték, már csak azért is, mert „ebben a rezsimben általában nem történnek véletlenül a dolgok, Orbán nagyon a kezében tarja a hatalmat és az embereket, s olyanokkal veszi körül magát, akik a zsebében vannak, és/vagy, akiket tud zsarolni, irányítani”. Ilyenkor az történik, hogy színjátékot játszanak. Most már vélelmezhetően látják, hogy úgysem tartható fenn sokáig az ársapka, de a kormány azt próbálja elhitetni, hogy továbbra is elkötelezetten próbál segíteni a rászorultakon. Ám lassan, ímmel-ámmal, nagy sajnálkozással ebből is ki fog hátrálni, s közben majd mossa a kezeit, mondván: mindent megpróbált. Előre borítékolhatóan majd azt kommunikálják, hogy az elhibázott brüsszeli szankciók, a háborús infláció miatt sajnos nem tudnak többet tenni a szegényekért – prognosztizálta Mellár Tamás.