Az élet igazolta az ellenzéket, amely a bíróságoknak adta volna a végrehajtási eljárások kezelését

A Völner–Schadl-ügyként emlegetett korrupciós botrányba keveredett végrehajtók zöme – a hétből hatan ismerték el a bűnösségüket – sajtóhírek szerint összesen mintegy 1 milliárd forintos profitot termelt 2021-ben. Volt tehát miből kifizetniük a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökének azt a több mint 800 millió forintot, amit a vád szerint Schadl György azért kapott, mert elintézte, hogy valaki végrehajtó lehessen. Mellesleg az elnök saját és a feleségével közös irodája ugyanabban az esztendőben összesen legalább 750 millió forintos nettó árbevételt termelt. Völner Pál volt igazságügyminiszter-helyettes ezekre az összegekre figyelemmel, tulajdonképpen aprópénzt kapott, hiszen be kellett érnie 83 millióval.

De valóba ekkora üzlet a végrehajtás? –  teszi fel a kérdést a Magyar Ügyvéd Blog legújabb posztja. A szerző szerint mindenesetre az egészen biztos: a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága – alapvetően egy 2001-es IM-rendeletből kiindulva, azt pontosítva – egy 2021-ben született rendeletében rögzítette, hogy az önálló bírósági végrehajtói álláshelyek száma 227. 

Fontos a poszt szempontjából is, ennek a 227 önálló bírósági végrehajtónak (és persze az őket segítő végrehajtó-helyetteseknek, valamint az irodájuk más alkalmazottainak) hány üggyel kell megbirkózniuk. A kar honlapján a szerző nem talált erre vonatkozó részletes információt, így kénytelen volt egy 2019-ben készült doktori értekezést alapul venni: eszerint az önálló bírósági végrehajtóknál már 2018-ban is nagyjából 734 ezer ügyet tartottak számon, s közülük különben 300 ezer volt az újra indult eset.

A végrehajtó részvételével behajtani remélt tőkekövetelés 2018-ban 666 milliárd forint volt, amiből 215 milliárd be is folyt. Ha az irodák között igazságosan elosztjuk a végrehajtandó és sikerrel behajtott összeget, az egyenként csaknem egymilliárdot jelentett – mutat rá a bejegyzés. Persze a fővárosban, illetve az ország különböző régióiban bizonyosan más-más összeggel kell számolni, de területi bontásban nem találhatók adatok. 

Ennek a bizonyos, irodánkénti átlagosan csaknem egymilliárd forintnak mondjuk „csak” a 10 százaléka landol a végrehajtónál – persze sok ember beérné az évi 100 milliós bevétellel is. Amúgy a végrehajtók – akik akár 20-40 emberrel dolgoznak – még ezzel az utóbbi szerény összeggel számolva is ki tudnak venni osztalékként havi legalább 2-4 milliót. A Schadl család két érdekeltségének viszont a nettó árbevétele 2021-ben 750 millió volt!

A végrehajtói kar honlapján most 17 és fél ezer ingatlant, 1700 földterületet és 360 ingóságot hirdetnek árverésre. Ez összesen sincs 20 ezer, de azt nem árulják el, hány alkalommal kezdeményeztek pénzkövetelés iránti behajtást például a fizetés, a nyugdíj vagy az adós bankszámláján szereplő összeg terhére. Így csak valószínűsíteni lehet, hogy ez utóbbi tétel teszi ki a végrehajtási eljárások döntő többségét, amivel olyan túl sok munka talán nincs – fejtegeti Magyar György a blogjában.

Mindezek tükrében érdekes adalék, hogy a közreműködésükért mennyit követelhetnek a végrehajtók. A végrehajtási ügyértékhez igazodó munkadíj összege 100 ezer forintot meg nem haladó ügyérték esetén 9 ezer forint, de bármekkora, például a folyószámlára vonatkozó pénzkövetelés esetén is legfeljebb 1 millió lehet. Erre jön még bizonyos esetekben, például amikor a tartozás az adós bankszámláján található összegből fedezhető, 30 százaléknyi költségátalány, plusz a készkiadások és egyéb tételek. Sikeres végrehajtás esetén jár még a jutalék, ami 5 millió forintig 8 százalék, vagyis maximum 400 ezer. Ha ragaszkodunk ehhez az 5 millióhoz, ennek bankszámláról való behajtása – igen kevés erőfeszítés mellett, a mindenféle külön felszámolható összeggel együtt – hoz a konyhára több mint félmillió forintnyi nettó bevételt – vezeti le a blog.

De az adósnak azt is érdemes megfontolnia, ha csupán 100 ezer forintot nem térít meg önként, mert emiatt – a végrehajtás elrendelésével és foganatosításával kapcsolatos valamennyi költség miatt – mindjárt 160-170 ezret kell leperkálnia. Már ha a fizetéséből, a nyugdíjából vagy a bankszámlájáról vonható le a tartozás – jegyzi meg az írás.

Ennél bonyolultabb a helyzet, ha a követelést ingóságok vagy ingatlanok lefoglalása, majd értékesítése útján lehet behajtani. A végrehajtó persze ezzel sem jár rosszul, mert csak azért 16 ezer forint üti a markát, ha kimegy az adós lakására körülnézni, de ezután minden további megkezdett óra után jön még 9 ezer forint. Ha pedig kiadásai merülnének fel – például a lakás feltörése, majd lezárása, az ingóságok elszállítása és tárolása –, arra is igényt tarthat. Ha valakit kilakoltatnak, és a végrehajtó megjelenik a helyszínen, azért ugyancsak külön kell fizetni neki. Ehhez persze társulnak még egyéb (a terjedelem kímélése okán nem részletezett) további pénzek is. Plusz, a behajtási jutalék sem jelképes összeg, 30 milliónál már 1,3 millió forint. Szóval egyetlen 30 milliós tartozáson is lehet igen szépen, nagyjából másfél millió körül keresni.

A végrehajtókra természetesen szükség van, mert ha valaki nem teljesíti a kötelezettségeit önként, annak kikényszerítése érdekében elkerülhetetlen az állami kényszer alkalmazása – szögezi le Magyar György. Úgy látja: legfeljebb azon érdemes elgondolkodni, hogy erre a jelenlegi megoldás a legjobb-e. Emellett szerinte aggályos a hatályos végrehajtási törvény is, mert elfogultnak tűnik a végrehajtó javára, az adós hátrányára. Ezért is vetődött fel a választás előtt, az igazságügyi reformot előkészítő ellenzéki kabinetben, hogy a végrehajtási eljárás kerüljön vissza a bíróságokhoz, mert ez a mai „maszekolás” lehetőséget ad az ügyeskedésre. Egyébként meg a rendszer sokkal átláthatóbb lenne, ha a végrehajtó nem egyéni vállalkozó, hanem állami alkalmazott lenne.