Az elévülés csak következmény, a fő gond a nyomozás végleges lezárása volt

Hangos a magyar sajtó: huszonnégy éve Magyarországon bestiális módon meggyilkoltak egy 11 éves kisfiút, akinek a gyilkosát az idén találta meg a rendőrség. Az elkövető, F. János a kihallgatásokon beismerte szörnyű tettét, de a hatóságok kénytelenek voltak szabadon engedni, mert a bűntett 2015-ben elévült. Mind a közvélemény, mind a politikusok felhördültek a hír hallatán. Miközben puhulnak az elévülés szabályai, fejlődik a bűnügyi technika és az igazságügyi orvostan, az egyik oldalon felteszik a kérdést: kinek az érdekeit szolgálja, hogy még ma is vannak olyan súlyos bűncselekmények, amelyek bizonyos idő eltelte után elévülnek? A túlsó oldalon a volt igazságügyi miniszter jogosan tette fel a kérdést: „Mi lesz a jogbiztonsággal, ha a napi politika a pillanatnyi érdekei miatt átgondolatlanul belenyúl a büntető törvénykönyvbe?” 

„A bíróságot nem érheti vád, amiért az elévülésre vonatkozó általános szabályok alapján döntött” – mondta a Hírklikknek Fleck Zoltán jogszociológus, egyetemi tanár. Emlékeztetett, az elévülés szabályai a római jogig vezethetők vissza, azokat valamilyen formában minden jogrendszer alkalmazza. „Az elévülés egyben egyfajta garanciális jogintézmény is, éppen ezért hibát követ el a törvényalkotó, ha néhány kirívóan felháborító bűncselekmény hatására elhamarkodott döntést hoz, és minden emberölés esetében eltörli az elévülés lehetőségét. Ha ezt meglépi a magyar törvényhozás, azzal szembe fog menni az európai jogelvekkel” – szögezte le. 

A második világháború után abban világszerte megállapodtak, hogy az elévülés szabályai alól kivonták a háborús bűncselekményeket és a népírtást, ezek elkövetőit bármikor felelősségre lehet vonni. „De tudomásul kell venni, hogy minden más bűncselekmény egy bizonyos idő elteltével elévül” – magyarázta a jogtudós, és hozzátette: ha ilyen-olyan megfontolások alapján, az elévülést kivételekhez kötik, a jogrendszer alapjai sérülnek. Ugyanerre hívta fel a figyelmet Kende Péter ügyvéd, amikor kifejtette, a politikai hajlamos napi ügyekben megerőszakolni a jogot, ahogyan most is erre készül a Fidesz frakcióvezetője.

A közvélemény előtt nem ismeretlenek az úgynevezett „döglött akták”. Így emlegetik azokat a bűnügyeket, amelyek felderítésében a nyomozószerveknek nem sikerült a tettes, vagy a tettesek nyomára bukkanni. Időnként előveszik ezeket, és nem egy esetben – éppen a bűnügyi technika fejlődésének köszönhetően – új elkövetőkre terelődhet a gyanú, vagy akár a valódi gyilkos is lebukhat. Akkor rendszerint beindul a bírósági gépezet és sok évre lakat alá kerül a tettes. 

Most miért nem így történt? – kérdeztük Kende Pétert, a büntető ügyekben jártas védőügyvédet. A válasz szerinte kézenfekvő: a jogrendszer belső logikájából fakad, hogy ha az államnak egy megadott időn belül nem sikerül kinyomoznia a tettest, az évek múlásával meg kell adnia a lehetőséget annak az embernek, hogy tiszta lappal folytathassa az életét. „Amikor szóba kerül az elévülés lehetősége, mindig azt kell mérlegelnie a hatóságnak, hogy ha a tettes azonnal kézre kerül, mennyi lett volna a terhére kiszabható legsúlyosabb büntetés felső határa” – folytatta az ügyvéd. A kisebb bűncselekmények esetében ez általában 5 esztendő, gyilkosságoknál akár tizenöt év, vagy több is lehet, a minősítéstől függően. A bírósági gyakorlatban a gyerekgyilkosságok elkövetőire legkevesebb 10 éves büntetést szoktak kiszabni, de nagykorú elkövetők, különösen kegyetlen bűnözök akár életfogytiglanit is kaphatnak. A mostani esetben a tettes a gyilkosság idején még csak 15-16 éves volt, fiatalkorú, a Btk. akkor érvényes szabályai szerint a rá kiszabható büntetés felső határa 15 év lehetett volna. Ezért nem volt más lehetősége a bíróságnak több mint két évtizeddel később, büntetlenül el kellett engednie a megtalált gyilkost.    

Kende Péter szerint most joggal háborog a közvélemény, de nem amiatt, amin valóban fel kellene horkannia minden jóérzésű embernek. Mit tettek a nyomozók az eltelt huszonnégy évben? A rendőröknek tisztában kellett lenniük azzal a jogi alapvetéssel, hogy ha valaki, aki arra jogosult, de nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a bíróság előtt érvényesüljön a jog és az igazság, számolnia kell azzal, hogy egy idő után kicsúszhat a kezéből a tettes. „Ezzel a világon minden rendőrség tisztában van, a fel nem derített ügyek aktáit időről-időre előveszik, újra indítják a nyomozást, ezzel minden alkalommal meghosszabbodik az elévülés ideje. Till Tamás ügyében ezt alighanem elmulasztották. Ahelyett, hogy néhány évenként, de legalább egyszer, elővették és újra nyitották volna az aktát, körülnéztek volna, nem találnak-e újabb nyomokat, lezárták a nyomozást.”

Bonyolította az ügyet, hogy azok a személyek, akik akkoriban bűnsegédként részesei lehettek a gyilkosságnak, ma már nem élnek. Egyikük, annak a tanyának a tulajdonosa, ahol megtalálták a kisfiú maradványait, öngyilkos lett, a másik állítólagos tettes, Róbert is meghalt. A rendőrség most kiutat keres a nyomozók számára is egyre kínosabbá váló ügy elsimítására. A szülők és a közvélemény szemében látszólag sovány vigasz, hogy a rendőrségi közlemény szerint a Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság F. János ellen nyomozást rendel el, mégpedig az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt. Az elkövető befolyásolhatott tanúkat, valamint ő maga is hamisan vallott korábban. Ezekért a tetteiért akár nyolc évre is rács mögé kerülhet, mert ha a hamis tanúzás olyan bűncselekményre vonatkozik, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, a büntetés kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés lehet. 

A Telex beszámolója szerint ugyanis a ma már 40 éves F. János a mostani kihallgatásán azt mondta a rendőröknek, hogy amikor a gyilkosság történt, egy tanya tulajdonosa a strandon kérte fel őt és a barátját, Róbertet, hogy dupla pénzért, de azonnal menjenek neki egy építkezésre segíteni. F. János azt állította, hogy ő erre az ajánlatra nemet mondott, Róbert viszont elment a vállalkozóval. Miközben keverték a betont egyszer Róbert talicskájának a kereke megbicsaklott egy bűzt árasztó fóliában, amelyből egy gyerekholttest került elő. A házigazda először értetlenkedett, majd pénzt ígért, aztán megfenyegette Róbertet, hogy hallgasson, mert különben neki és a szintén a gyerekotthonban élő testvérének is bántódása esik. János azt állította, onnan tud az egészről, hogy végül Róbert elmondta neki a történteket. 

Most újra kihallgatták az elhunyt házigazda családtagjait, akik semmit nem tudtak az esetről, Róbert pedig nem is dolgozott azon az építkezésen. Az egészet F. János találta ki utólag, s a 24 évvel korábban történt emberölésbe 2024-ben két olyan embert próbált belekeverni, akik akkor már nem éltek. Ez az a banánhéj, amin ennyi év után elcsúszhat. A megkérdezett ügyvéd szerint, az a tanú, aki hatóságnál az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, az bűncselekményt, hamis tanúzást követ el. Ráadásul mivel büntetőügyben vezette félre a hatóságot, a hamis tanúzás minősített esetét követi el, ami egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Amennyiben viszont olyan bűncselekmény kapcsán tesz valaki hamis tanúvallomást, amelyre életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható, akkor ennek a büntetési tétele 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztés is lehet. Most alighanem ez vár Till Tamás egykori gyilkosára.