Az EU alapvető értékeit veszélyezteti, ha Magyarország betöltheti a soros elnöki tisztet

Az Európai Parlament múlt csütörtökön nagy többséggel fogadta el azt a határozatot, amely aggodalmának adott hangot a magyar soros elnökség miatt, és leszögezte: már széles körben ismert, mennyire rossz állapotban van a magyarországi demokrácia, s hogy Orbán Viktor és pártja aláásta azokat az elveket és intézményeket, amelyek a demokratikus kormányzás kellékei. Minden demokráciának nélkülözhetetlen eleme a szabad és tisztességes választás, de ez a norma is drámai mértékben erodálódott Orbán vezetése alatt – idézi a véleményt az EUObserver.

Ha Magyarország ma akarna csatlakozni az Európai Unióhoz, nyomorúságos kudarcot vallana a koppenhágai kritériumok teljesítésében. Nem demokratikus államként Magyarország nem alkalmas arra, hogy a szervezet soros elnöke legyen – szögezi le a portál, amely szerint két alapvető probléma van azzal a jelképes paródiával, hogy egy autokrata állam elnököljön az EU fő intézményeiben.  

Az egyik, hogy nyilvánvaló az érdekütközés. A habozás és a megbékítési politika évei után az EU végre határozott lépéseket tett a tagállam ellen a demokrácia lebontása miatt. A kifejezetten erre a célra kidolgozott új jogállamisági (feltételességi) mechanizmus alapján a szervezet euró-milliárdokat tart vissza a Fidesz-kormánytól. Emellett a különböző kötelezettségszegési eljárások további szankciókhoz vezettek, miközben folyamatban van a 7. cikkely szerinti eljárás is Magyarország ellen.

Ha Magyarország lenne az unió soros elnöke, az azzal az abszurd implikációval járna, hogy a tagállam olyan tanácskozásokon elnökölne, amelyeken a saját demokráciájának romlásáról van szó. Ha ez megtörténne, az súlyosan aláásná az Európai Tanács hitelességét, valamint a tekintélyét is a csatlakozásra váró államok körében, hiszen hogyan is követelhetne meg reformokat, amikor egy nem demokratikus állam áll a tanács élén? 

Másrészt Magyarország arra használhatná fel az elnökséget, hogy kulcsfontosságú területeken – például a menekültügyben és a migráció kérdéseiben – aláássa az unión belüli együttműködést. Ma már adott, hogy a Fidesz-kormány vétóval fenyegetőzik sorsdöntő uniós döntésekben, így az Ukrajnának nyújtandó segítség kérdéseiben. A soros elnökséggel jár, hogy az azt betöltő tagállam határozza meg a napirendet, és ez Budapest számára szélesebb lehetőséget biztosítana a manőverezésre. 

Az elnökség feladatai között van az is, hogy képviselje a tanácsot az Európai Parlamenthez és az EU Bizottságához fűződő kapcsolataiban, és a tanács nevében tárgyaljon az EU törvényhozási ügyeiben. „Senkinek nincsenek kételyei azzal kapcsolatban, hogy Magyarország ezeket a szerepköröket kihasználná arra, hogy az Európával kapcsolatos saját illiberális vízióját mozdítsa elő. Gondoljunk csak bele, hogy milyen kreatív módokon juthatnának közelebb az EU-hoz az Orbánnal szövetséges autokrata vezetők” – írták a szerzők. Csak tovább ront a helyzeten, hogy a magyar soros elnökségre 2024 második felében kerülne sor, vagyis egy különösen érzékeny időszakban, amikor az európai választások után be kell tölteni a legfontosabb pozíciókat, és ki kell alakítani az unió politikai irányvonalát.

A bírálók – és természetesen a magyar kormány – azt mondják, hogy nincs mit tenni, mert a magyar elnökséget úgymond kőbe vésték az „egyenjogú rotáció” elvében, amely az uniós szerződés 16. cikkelyében szerepel. Ez az elv azonban még soha nem került szembe olyan helyzettel, hogy egy nem demokratikus állam akarta volna betölteni a soros elnöki tisztséget. A precedens nem érv, mivel még nincs ilyen precedens. Emellett az uniós szerződés is értelmezhető úgy, hogy lehetőséget ad bizonyos rugalmasságra, hiszen a másik hely, ahol említi az „egyenlő rotációt”, a 17. cikkely, amely a 16.-tól eltérően, „szigorúan” egyenlő rotációt követel.

A szerzők arra a kérdésre, hogy akkor mit lehet tenni, az úgynevezett Meijers Bizottságot idézte, amely tanulmányában három lehetőséget vetett fel. Az első, legenyhébb opció eszerint az lenne, hogy Magyarország letesz arról, hogy olyan tanácskozásokon elnököljön, amelyeken éppen arról van szó, hogy Budapest hogyan sérti meg az unió értékeit, és átad minden reprezentatív szerepkört más tagállamoknak, például az úgynevezett „trojka” tagjainak. Ez megkövetelné Magyarország együttműködését, de kompromisszumot jelenthetne.

A második opció a soros elnökség sorrendjének megváltoztatása, és ezzel a magyar elnökség elhalasztása lenne – erről a tanácsnak kellene dönteni. Ez lehetőséget nyújtana és időt adna egy strukturális megoldás kidolgozására.

A legélesebb megoldás az lenne, ha a tagállamok az Európai Tanácsban az EU működéséről szóló szerződés 326. cikkelyéhez folyamodnának, és megváltoztatnák a tanács soros elnökségének a szabályait. Elfogadhatnának új szabályt, például azt, hogy nem lehet soros elnök olyan tagállam, amely ellen a 7. cikkely szerint eljárás van folyamatban.

„Bármilyen utat választanak is a tagállamok, létfontosságú, hogy gyorsan és határozottan cselekedjenek. Az EU alapító és alapvető értékeit, intézményi integritását és demokratikus legitimációját veszélyezteti, ha  hagyják, hogy Magyarország betöltse a soros elnöki tisztséget” – figyelmeztettek a szerzők.