Az EU és Magyarország: jöhet a hallelúja vagy a végítélet

Ahogy a Hírklikk is beszámolt róla, Vera Jourová az Európai Bizottság alelnöke a Euronewsnak adott interjújában arról beszélt, hogy a mostani versenyjogi szabályok nem használhatóak a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) ügyében. Mint mondta, „Pénzügyi értelemben a KESMA ügye Magyarországon túl kicsi, vagyis az összeolvadás értéke túl kicsi ehhez. A versenyjogi szabályokat az ennél nagyobb ügyekre tervezték”. Hozzátette, tovább nehezíti a fellépést, hogy a KESMA mentességet kapott a nemzeti versenyjogok alól, de a jelenlegi versenyjogi szabályokat úgy alakították ki, hogy ennél sokkal nagyobb ügyeket kapjanak el vele.

Vajon ez nyílt beismerése annak, hogy tehetetlenek Orbánnal szemben? Vajon ez nem azt tükrözi, hogy megunták Orbánt és a magyarokat,? Vajon ezzel nem azt üzenik a magyaroknak, hogy csináljunk, amit akarunk? Egyáltalán, mire lehet számítani ezek után az EU-tól? Ilyen kérdések merültek fel bennünk a fenti nyilatkozatot olvasva. Kíváncsiak voltunk arra, hogyan ítéli meg ezt egy szakértő.

Hallelúja vagy végítélet jön

„Orbán nagyon jól, mondhatni ördögien jól kitalálta, hogy a pávatáncával el tud játszadozni az Európai Unióval, amit nem erre találtak ki, s ezért nem is tud semmit kezdeni vele” – szögezte le Szentpéteri Nagy Richard. Tíz év után rájöttek, hogy Orbán túlságosan nagy ellenfél a számukra. Tíz évig sikertelenül próbálták a szokásos módszerekkel kezelni – tárgyaltak, egyezkedtek vele, igyekeztek őt jobb belátásra bírni – fejtegette, s egy érdekes szempontra hívta fel a figyelmet: „arra jöhettek rá, hogy nem mennek bele ’kis’ ügyekbe, hanem megvárják a nagy ügyet”. Ami  a jövő évi választás lesz: ha Orbán veszít, akkor új helyzet áll elő, ha azonban nyilvánvalóan elcsalja a választást, akkor a kormánya illegitimmé válik, s annak megfelelően kezelik majd. „Más szóval: vagy hallelúja vagy végítélet jöhet” – prognosztizálta.

Tíz év után váltás a hozzáállásban

Azt megszokott dolognak tartja, hogy tíz év után komolyan megerősödött és tovább erősödik Orbán negatív uniós megítélése. Brüsszel türelmesen és normálisan kezelte Orbánt és az általa generált problémákat, de a magyar vezető annyiszor becsapta, átverte őket, hogy óhatatlanul eljött a pont, amikor már  letettek róla. Az EU meghatározó erői vélhetően meghányták-vetették, hogy mit kezdjenek, mit kezdhetnek Orbánnal ebben a helyzetben, s arra jutottak, hogy immár más politikai eszközök kellenek.

Az Európai Unió nem akar (miként egyébként a megváltozott külpolitikát képviselő Egyesült Államok sem) botrányt. Az eddigi – sikertelennek bizonyuló – próbálkozások után rájöttek, hogy nem tudnak mit kezdeni Orbánnal és a rezsimjével, „szerintem még majd tárgyalgatnak vele, még esetleg újabb kötelezettségszegési eljárás is indítanak, de nem ez az eszközük már Orbán ’semlegesítésére’” – véli Szentpéteri.

A kivárás az új fegyver

De hogy mi lehet az eszköz? Hát a kivárás. „Egyelőre semmit nem csinálnak, legfeljebb – nem nagy dobra verve, s nem is pénzzel, inkább politikai eszközökkel – segítenek a jelenleg potensnek kinéző magyar ellenzéknek megerősödni” – mutatott rá a politológus.

Merthogy végre most van egy potens ellenzék. Ha kitartanak, ha Magyarországon rendesen felépül a közös ellenzék („amit azonban persze még nagyon el lehet rontani, a szereplők néha  butaságot csinálnak”), akkor a jövő évi választáson van esély Orbán legyőzésére. Úgy tűnik ugyanis, hogy a társadalmi többség is éppen hogy, de azért megvan Magyarországon a váltáshoz. A választás ezúttal kétesélyes, még azzal együtt is, hogy nagyon lejt a pálya, beleértve médiahelyzetet is. Azonban úgy fest, hogy ennek ellenére, a közösségnek van annyi esze, van annyira bölcs, hogy esély van Orbán leváltására. Legalábbis most lehet ebben reménykedni.

A nyugat érdeke is Orbán bukása

A nyugatnak is az az érdeke, hogy demokratikus választáson dőljön meg az Orbán-rendszer – állította Szentpéteri. Ha ez bekövetkezik, akkor új helyzet áll elő, de akkor is, ha nem, ha Orbánék elcsalják a választást, miként tette azt Fehéroroszországban Lukasenka, amikor az ellenzék 80 százalékkal legyőzte és mégis maradt a helyén, ugyanis ebben az esetben komoly lépésre szánhatják rá magukat nyugaton.

„Mindenesetre a magyar demokrácia szempontjából nem alakul rosszul a nemzetközi helyzet, nem rosszak az esélyek, de persze meglátjuk majd” – szögezte le. Ugyanis több szempontból megváltozott, változóban van a helyzet. S a világban is van egyfajta balratolódás – az inga ugye mindig leng, s egy jobboldali kilengés után most éppen balra indult el.

Ennek egyik eleme az Egyesült Államok megváltozott vezetése. Kifejezetten pozitív, hogy Joe Bidennek – korából is kifolyólag – már nincsenek további politikai ambíciói, csak a jót akarja megvalósítani, s ezt teszi is nagy elánnal – mutatott rá Szentpéteri, hozzátéve: az új elnök a külpolitikáját erkölcsi, elvi alapokra helyezte, nem véletlenül tette meg Anthony Blinkent a külügyminiszterévé –, s ebbe nem fér be egy keleti despota, amivé Orbán lett (s ami amúgy már a külsejében ugyancsak leképződik).

És persze  az Európai Unióban is tetten érhetők a változások, elég ha azt nézzük, hogy a Fideszt végül csak kitették az Európai Néppártból (igaz, ehhez új néppárti vezetés kellett, Donald Tuskkal az élén). S habár még a német pártok kivárnak (várják az őszi választásokat, ahol akár még az is előfordulhat, hogy a zöldek veszik át a kormányrudat), de ott is lehet komolyabb változás az Orbánnal szembeni hozzáállásban – zárta szavait Szentpéteri Nagy Richard.