Az MSZP 12 pontban foglalta össze, mit kellene tenni, hogy a gyermekvédelem valóban a gyerekeket szolgálja

A gyermekvédelem ma Magyarországon nem a védelemről szól, hanem a túlélésről – és nem a gyerekek túléléséről. Az elmúlt években sorra kerültek napvilágra a botrányok: Bicske, Kalocsa, Göd, Szolnok, a budapesti Szőlő utca. Rémtörténetek, amelyekben áldozatokról alig esik szó, a rendszerben dolgozók pedig agyonhajszoltan, megalázó fizetésért próbálnak kapaszkodót nyújtani. Ezek nem statisztikák, hanem gyerekek élete: minden botrány mögött sorsok törtek derékba – olvasható az MSZP honlapján.

„A Szőlő utcai botrány is megmutatta: ha nincs erős gyermekvédelem, a legkiszolgáltatottabbak maradnak védelem nélkül” – mondta Komjáthi Imre, az MSZP elnöke. Több mint két éve nincs magyarázat arra, miért rúgták ki a gyermekjogi képviselők harmadát. Ők lennének azok, akiknek az a dolguk, hogy megvédjék a gyerekeket a „Zsolti bácsiktól”. „Amíg a felelősök hallgatnak, addig a gyerekek nincsenek biztonságban” – tette hozzá Komjáthi. Az MSZP szerint mindez nem véletlen: a Fidesz-kormány 2010 óta tudatosan építette le a gyermekvédelem rendszerét a források elvonásával, a gyermekjogi képviselők elbocsátásával és az átláthatóság felszámolásával.

„A gyermekvédelmi intézményrendszer nem lehet a gyermekbántalmazás helyszíne” – fogalmazott Korózs Lajos, az MSZP elnökhelyettese, aki a civil és szakmai szervezetek bevonásával állította össze a gyermekvédelem 12 pontját. Ezek olyan minimumkövetelések, amelyek nélkül sem biztonság, sem jövő nincs a legkisebbek számára.

– Átfogó gyermekjogi stratégia: a kormányzat érdemi program nélkül sodródik, miközben egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy a legkiszolgáltatottabbakkal ad hoc módon bánjon.

– Önálló gyermekjogi ombudsman: ma nincs olyan független intézmény, amely kizárólag a gyermekek jogait védené és számonkérné az államot.

– Gyermekközpontú költségvetés: a GDP legalább három százalékát a gyerekekre kellene fordítani, mégis stadionokra és presztízsprojektekre jut több pénz, mint a jövő generációira. Az EU-s átlag ennek több mint a duplája, Magyarország pedig sereghajtó.

– A dolgozók megbecsülése: a gyermekvédelem frontvonalában álló szakemberek éhbérért dolgoznak, miközben ők lennének a rendszer tartóoszlopai.

– A túlterheltség felszámolása: az intézményekben gyakran kétszer-háromszor annyi gyerek van, mint amennyire az adott helyet tervezték. Ez nem védelem, hanem újabb veszélyforrás.

– A sérülékeny gyermekcsoportok védelme: fogyatékkal élő, roma vagy állami gondozott gyerekek különösen kiszolgáltatottak, és ma gyakorlatilag láthatatlanok a rendszer számára.

– A bántalmazás megelőzése: a fizikai, lelki és szexuális erőszak kivizsgálása sokszor elmarad, vagy sosem kerül nyilvánosságra, így a felelősök következmények nélkül maradnak.

– Átlátható szakellátás: a gyermekotthonok és nevelőszülői hálózat működése homályban zajlik, nincsenek világos, ellenőrzött protokollok.

– Valódi gyermekrészvétel: a gyerekeket ritkán kérdezik meg saját sorsukról, pedig joguk van beleszólni azokba a döntésekbe, amelyek őket érintik.

– Széles körű tájékoztatás: a társadalom nagy része nincs tisztában a gyermeki jogokkal, így a visszaélések könnyen elsiklanak a közfigyelem mellett.

A párt szerint mindegyik pont ugyanazt a hiányt mutatja: ezek a minimumkövetelések ma sem léteznek a hazai gyermekvédelemben. Az MSZP szerint a gyermekvédelem nem költség, hanem befektetés; a gyerekek védelme nem politikai vita tárgya, hanem erkölcsi kötelesség. A civil és szakmai szervezetekkel közösen kidolgozott javaslatok bizonyítják: a megoldások rendelkezésre állnak, a kormány azonban semmit nem hajtott végre ezekből.

Az MSZP szerint a kormányzat milliárdokat szór presztízsberuházásokra, miközben az állami gondozott gyerekek gyakran koszos falak között, szakképzett felnőttek nélkül, kilátástalan jövőbe sodródnak. Ha a GDP három százalékát sem írjuk rá a gyerekeink jövőjére, akkor mégis mire költünk? Egy ország tükre az, ahogyan a legkisebbekkel bánik. Mi mit látunk a saját tükrünkben?

Ma Magyarországon a gyermekvédelem minden elemében válságban van. Nem a jogszabályi környezet, nem az anyagi forrás, nem a szakemberhiány külön-külön, hanem mindez együtt teszi működésképtelenné a rendszert. És mindeközben egyre újabb áldozatok születnek – gyerekek, akiknek az élete már azelőtt derékba törik, hogy igazán elkezdődhetett volna.

„A kérdés végső soron egyszerű: ha a jövő generációit sem tudjuk megvédeni, milyen jogon beszélünk bármiféle nemzeti büszkeségről vagy fejlődésről? A gyermekvédelem 12 pontja nem politikai program, hanem erkölcsi minimum. És ha ezt sem tudjuk teljesíteni, akkor nem a gyerekek vallanak kudarcot, hanem mi – a felnőttek, a társadalom, az ország. Az MSZP szerint, ha a gyerekeket sem tudjuk megvédeni, akkor nemcsak a gyermekvédelem, hanem maga az állam bukik el a feladatában. Amíg a kormány nem lép, addig minden újabb botrányért politikailag is felelős."