Az oktatás összeomlott, a tíz évvel ezelőtti ígéreteknek pont az ellenkezőjük valósult meg

– Tíz éves a köznevelési törvény. Ön szerint mit hozott az oktatásnak?

– Azóta sokat romlott a helyzet. Számosan azt mondják, hogy össze fog dőlni az oktatás. Szerintem már összedőlt. Az, ami nagyon sok iskolában folyik – és ami lényegében a kormánynak is elvárása –, az gyerekmegőrzés. Ott, ahol egy iskolában már nincs egyetlen kémia-, angol-, vagy informatikatanár sem, ott rendes oktatás sincs. Ott már összedőlt az oktatás. Ezért úgy gondolom, nem jövő időben kell az összeomlásról beszélni. Igazában erről csak a szülőket kell megkérdezni. Mi látjuk, halljuk a visszajelzéseket. Nagyon sok iskolában, ha beteg a tanár, nincs helyettesítés. Előfordulhat, hogy akár fél évig sincs valamilyen szakos tanár. Sőt, még az is előfordulhat, hogy az adott iskolában egyáltalán nincs olyan szakos tanár. Az ilyen órákon pedig váltják egymást a pedagógusok. Közben a létszámhiány el van bújtatva azzal, hogy a kollégák úgyis bemennek helyettesíteni. De ha egy iskolában egyetlen kémia-, vagy fizikatanár van, akkor a többiek hogyan helyettesítik? Ilyenkor ugyanis a kémia, vagy a fizika órára az énektanár, a magyartanár vagy a történelemtanár megy be. Ezt azonban nem nevezzük szakos tanításnak. Az oktatás már nagyon sok iskolában összeomlott. A fővárosban, és persze vidéken is vannak olyan iskolák, amelyek még tartják a frontot, de ezek „végvárak”. Viszont nagyon sok iskolában nem így van. Egy vesztes háborúban vagyunk.

– Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős akkori államtitkára tíz éve azt mondta, az új kormány közszolgálati feladatnak tekinti az oktatást és nem szolgáltatásnak – akkor még nem értettük a lényegét. Ma már értjük, hogy ez mit jelent?

– Ez körülbelül azt jelenti, hogy minden iskolát arra a legalacsonyabb szintre kell levinni, ami akkor, tíz évvel ezelőtt létezett. Mi azt gondoltuk, hogy az összes iskolát a legmagasabb színvonalra kell felhúzni mind a személyi, tárgyi, anyagi ellátottságát, mind pedig a pedagógiai színvonalát illetően. De ez fordítva történik, próbálják az összeset visszarántani a sárba, hogy minél olcsóbb, minél „megúszósabb” legyen. A gyerekek ne jól képzettek legyenek, hanem menjenek a multik gépsoraira, vagy a szakképzésbe, ahol nagyon sok iskolában – nem azt mondom, hogy mindegyikben –  olyan képzés folyik, ami teljesen haszontalan tudást ad. Azzal az elgondolással, hogy úgyis a cégek fogják majd őket betanítani. A legfőbb probléma azonban nem is az, hogy teljesen értelmetlen dolgokat tanulnak, hanem, hogy nem tanulnak meg tanulni, önképzésre képtelenek lesznek. Mivel ehhez a legalapvetőbb dolgok hiányoznak számukra, így a további fejlődésüket akadályozzák meg.

– Az új köznevelési törvényt Hoffmann Rózsa tíz éve úgy harangozta be: új alapokra helyezik az oktatás ügyét, a nevelés előtérbe helyezése, a pedagógusok helyzetének javítása és a tartalmi szabályozás köré épül az új kormány oktatáspolitikája. Az ígéretekkel szemben, mit hozott ez a törvény?

– Nagyon jól hangzott. Mi valósult meg belőle? Semmi! Pontosabban az ellentéte valósult meg! A pedagógusok erkölcsileg, anyagilag, társadalmilag sosem voltak annyira alábecsülve, mint jelenleg. Most már ott tartunk, hogy a januári fizetéseknél a 14 éve a pályán levők bérét is ki kell egészíteni, hogy az új minimálbért elérje. Senki nem akar pedagógus lenni, az is csak egy humbug, hogy dőlnek a pedagógusképzésbe a diákok. Én Debrecenben végeztem fizika szakon. Egy ottani kollégától hallottam, hogy az idén nem is indult fizika szak a Debreceni Egyetemen. Lehet, hogy egyes szakokon még vannak pedagógusnak készülők, de természettudományos tárgyakból egyszerűen nem léteznek pedagógushallgatók. Nem akar senki tanár lenni, főleg ennyi tanulással nem. Háromszor, négyszer jobban kereső szakmát tudnak találni. A Nemzeti alaptantervünk szándékosan olyan helyzet elé állítja a tanárt, diákot, hogy lehetetlen legyen megtanítani és megtanulni a tananyagot. Annyira sűrű. Ebből kifolyólag a pedagógiai módszerekben sem lehet válogatni, és ez pedagógusnak, meg diáknak is állandó frusztrációt okoz. Semmi nem úgy történt, mint ahogy arról a nagy szavak elhangzottak. Ámították a népet.

– Azt is mondta akkor az államtitkár asszony, hogy mivel a választók nagy többsége úgy döntött, a rend, a munka, a család, a biztonság és az egészség jelenti az alapértékeket, az oktatást is ezen értékek elősegítésének rendelik alá.

– Az egy vicc, ugye, hogy az egészség jelenti az alapokat? Az EMMI másik fő bűne – az oktatás mellett – az egészségügy helyzetének a kilátástalansága. Ez a kormány csak szavakban kormányoz. Itt tettek nincsenek, vagy, ha vannak is, azok teljesen ellentétesek a kívánatossal. Olyan, mint amikor Rodolfo azt mondta: „csak a kezemet figyeljék!”, és közben a beszédével elterelte a figyelmet arról, amit közben a kezével csalt. De ő azt is közölte, hogy: „vigyázat csalok!” Ma csak bűvésztrükkök vannak. A kormánymédiában minden szép rózsaszín, közben pedig, ha valaki bemegy egy kórházba, vagy egy iskolába, a saját szemével pontosan látja, hogy mi a helyzet.

– Azt is mondta Hoffmann, hogy az oktatást is az előbb felsorolt értékek elősegítésének rendelik alá.

– És? Alárendelték? Nem. Hát akkor miről beszélünk?! Semmi ilyen nem történt, szétverték azokat az alapítványi tanodákat és hasonló intézményeket, amelyek a hátrányos helyzetűek felemelkedését segítették volna. Ma a legszegregálóbb iskolarendszerünk van. Az EU is kimondta, hogy a magyar iskolarendszer nemhogy a felzárkóztatást segítené, de egyre mélyíti a szakadékot. Lehetne még folytatni, de az igazság az, hogy mindannak az ellentéte valósult meg, mint ami a Hoffmann Rózsa-féle szövegben elhangzott. Jó lenne, ha az emberek a gyakorlatnak, a saját tapasztalatuknak, a szemüknek hinnének, és nem a kormánymédiának.