Hektárokat vásároltak, milliárdokat költöttek, a számlát pedig az ország fizette
A több mint hatmilliárd forintból készült Most vagy soha! című film körüli ügyben nemcsak az a kérdés, történt-e költségvetési csalás, hanem az is, kik és milyen döntések alapján juttattak ekkora összeget egyetlen produkciónak. A Klikk TV Hideg fejjel című műsorában Muhari Judit, Pulai András és Palotás János arról beszélgetett, hogy a vizsgálatnak túl kellene mutatnia Rákay Kálmán producer személyén, és a teljes finanszírozási rendszer működését kellene feltárnia.
7,2 milliárd egyetlen filmre, 300 milliós jegybevétel
Rákay Kálmán határozottan visszautasította, hogy a Most vagy soha! vagy az alkotásban közreműködők bármilyen bűncselekményhez kapcsolódnának. Szerinte minden fillért a produkcióra költöttek, a költségvetési csalással való összemosásukat pedig szemenszedett hazugságnak nevezte. Azt is hangsúlyozta, hogy kiáll a film, munkatársai és saját becsülete mellett.
A műsorban elhangzott, hogy a produkció több mint hatmilliárd forintba került, egyes számítások szerint a kiadások elérhették a 7,2 milliárdot is. A jegybevétel ugyanakkor mindössze mintegy 300 millió forint volt. Palotás János szerint azonban nem önmagában a megtérülés a legfontosabb kérdés, hanem az, hogy mire ment el a közpénz, és reálisak voltak-e a felmerült költségek. Azt sem tartotta kizárhatónak, hogy egyes tételeket többszörösen túlárazhattak.
A beszélgetésben arra is felhívta a figyelmet, hogy az adott évben a magyar filmgyártás támogatására fordított összeg jelentős részét, becslése szerint mintegy harmadát egyetlen alkotásra költötték. Szerinte ezért nem elegendő azt vizsgálni, hogy a producer elkövetett-e valamilyen szabálytalanságot: azt is fel kell tárni, kik döntöttek a támogatásról, kik hagyták jóvá a költségeket, és kik ellenőrizték a pénz felhasználását.
Nemcsak a producer, a döntéshozók felelőssége is kérdés
A műsorban vitatták Rákay azon állítását is, hogy a pénzügyekhez nem volt köze. A nyilvánosságra került szerződése szerint ugyanis feladatai közé tartozott a pénz megszerzése, a leggazdaságosabb felhasználás biztosítása és az elköltés folyamatának ellenőrzése is. Rákay erre azzal reagált, hogy nem olvasta el a szerződését.
Palotás János szerint a vizsgálatnak a teljes döntési láncra ki kellene terjednie. Úgy vélte, a NER működésében a közpénzek magánosítása rendszerszintű jelenség volt, ezért a film ügyét sem lehet egyetlen emberre szűkíteni. Azok felelősségét is tisztázni kell, akik a támogatásokról és a felhasználható összegekről döntöttek.
Szóba került Rákay egy másik üzleti ügye is: egy olyan földterület megvásárlása és későbbi, jelentős haszonnal történő értékesítése, amelyre egy ipari beruházáshoz lett szükség. A beszélgetésben azt firtatták, miért éppen akkor vásárolta meg a területet, milyen információkkal rendelkezett a későbbi fejlesztésről, és hogyan alakult ki az eladásból származó jelentős nyereség.
Hektárok és milliárdok a kiváltságosoknak, négyzetméterek a többieknek
Palotás János szerint a korrupciós ügyek nagyságrendje is sokat elárul az elmúlt évtizedekről. Felidézte, hogy a korábbi időszakokban még kisebb összegekről, tíz- és százmilliókról szóltak a visszaélések, a NER tizenhat éve alatt azonban már százmilliárdos nagyságrendekig jutottak az ügyek. Úgy vélte, a közpénzek magánvagyonná alakítása a rendszer egyik meghatározó működési módjává vált.
A résztvevők a társadalmi különbségek növekedésére is felhívták a figyelmet. Miközben a magyarok jelentős része azon számolgat, hogyan tudna egy kisebb lakásból nagyobba költözni, a rendszerhez közel álló szereplők hektárokban, százmilliókban és milliárdokban gondolkodnak. A beszélgetésben elhangzott: különösen súlyos ellentmondás, hogy miközben az ország az Európai Unió egyik legszegényebb tagállamává vált, a NER-hez köthető üzleti és politikai szereplők közül sokan jelentős vagyonra tettek szert.
Az elszámoltatás társadalmi támogatottságáról is szó esett. Az egyik résztvevő szerint az április 12-i választás világosan megmutatta, mekkora igény alakult ki az elmúlt tizenhat év visszásságainak feltárására. Úgy vélte, a választók figyelemmel kísérik a felelősségre vonás folyamatát, és értékelik azokat a politikusokat, akik aktívan részt vesznek az elszámoltatásban.
