Az oktatási akciók célja, hogy felélesszék a reményt 

Az oktatásban az akciókat a kényszer szüli, egy normális jogállamban nem lenne szükség rájuk. Ráadásul a lehetőségek teljes mértékben korlátozottak, de azért a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) feszegeti ezeket a korlátokat – mondta a Hírklikknek Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője. Az akciókkal egyszerre igyekeznek a felszínen tartani a problémákat, egyúttal összetartani a pedagógusokat, és feléleszteni bennük ismét a reményt, hogy valamit mégis tehetnek a sorsuk alakításáért. Sokan ugyanis még ezt a reményt is elveszítették, mert azt látják, hogy ennek a kormánynak minden mindegy. A kormány számára nem érdekes, hogy a közoktatás már „térdre esett”, és nincs előremutató eredmény. Hátra mutató viszont annál több van, mert egyre kevesebb pedagógus van a rendszerben, ellátatlanok az órák, de ez mind láthatóan nem érdekli a kormányzatot. Sokan abban bíztak, hogy a kormány talán azért idáig nem megy el a cinizmusban, de most azt látják, mégis megteszi.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete – együtt a Pedagógusok Szakszervezetével - folytatja a sztrájkbizottsági tárgyalásokat a kormánnyal. Levelet is írtak Maruzsa Zoltán oktatási államtitkárnak és közölték, amennyiben ezek a tárgyalások nem vezetnek eredményre, folytatják a sztrájkot is a adott keretek között. De a jogszabályi kiskapukat mindenképp ki fogják használni azért, hogy láthatóak legyenek ezek a sztrájkok. Mindemellett bevonják a szakképzésben dolgozókat is, akik tényleges sztrájkot tudnak tartani a munkahelyeiken.

Jelenleg a „végkielégítéses” akciójuk zajlik, jogi fórumot is tartottak csütörtökön, ami itt megtekinthető. Ezen a jogászok többek között arról beszéltek, hogy a végkielégítések kifizetését teljesen tévesen értelmezik a tankerületek. Egyikük még azt is megemlítette, ez nem is a tankerületi jogászok hibája, hiszen a Belügyminisztériumtól kaptak erről szóló állásfoglalást. Mindenféle létező és nem létező eszközökkel próbálják megrövidíteni azokat, akik elhagyják a pályát, például azzal fenyegetik őket, hogy „listázva” vannak, és majd később sem fognak állást kapni. Ezekben az ügyekben az ország több részén most indulnak majd a próbaperek. A pedagógusokat a fórumon arra kérték, várják meg ezeknek az eredményét, hisz valószínűleg papírok alapján fognak dönteni a jogosságról, nem lesz hosszas bizonyítási eljárás. Ha a bíróság igazat ad a PDSZ-nek, illetve a jogászoknak, akkor megpróbálják elérni a munkáltatóknál, hogy az ítéletek hatására fizessék ki mindenkinek a járandóságát újabb perek nélkül. Azt is elmondták ezen a fórumon, hogy jogorvoslatra nem 30 nap áll rendelkezésre, hanem 3 év. Vagyis, amit a levélben írtak a pályaelhagyó pedagógusoknak a jogorvoslati időről az teljesen hamis, az elmaradt végkielégítést 3 évig is be lehet hajtani. 

A fórumon a jogászok beszámoltak arról is, hogy hol tartanak azok a perek, amelyek amiatt indultak, mert nem fizették ki a túlmunkát. Nagy Erzsébet felidézte, még őt is meglepte, milyen sok megnyert perük van már. Ezért a PDSZ azt kérte a pedagógusoktól, hogy 3 évre visszamenőleg mindenki gyűjtse össze azokat a túlmunkákat, amelyeket 4 napon belül rendeltek el anno, de gyűjtsék össze azokat a túlórákat is, amelyek a tanórán kívüli tevékenységből – kirándulás, gyerekek elkísérése valamilyen hivatalos eseményre – adódtak. Merthogy minden olyan túlmunkát, amelyet december 31-e előtt 4 napon belül rendeltek el, ki kellene fizetni. A PDSZ azt kérte adják elő ezzel kapcsolatban a követeléseiket, intézményenként álljanak össze, keressék meg a szakszervezet jogászait, és adják be a keresetet. 

A PDSZ az Országos Közös Akarat tagjaként segít az Egységes Diákfrontnak az egymillió konzultációs ív begyűjtési akciójában is. Azokat a PDSZ 2 irodájában, a budapesti Somogyi Béla utcai, illetve a pécsi, az Iparosházban levőben már most be lehet dobni a postaládába, illetve szerda délutánonként 4 és 6 óra között be is lehet vinni. Csak annyit kérnek, mindenki érvénytelenítse azt. Az Egységes Diákfront Facebook-oldalán elolvasható legújabb akciójuk jelmondata: „1 millió üres konzultációs ív = 1 millió szavazat az oktatásért”. Mint írják: „azzal, hogy leadod nekünk a konzultációs ívedet, kiállsz a magyar diákokért és tanárokért. Arra kérünk most, hogy következő hónapokban gyűjts össze minél több nemzeti konzultációs ívet a környezetedből!” Minden további részlet megtudható a 7igen.hu oldalon.

A Szülői Hang is folyamatosan akcióban van, ugyanis közeledik a határidő: a hatéves gyerekek szüleinek január 18-ig be kell nyújtaniuk kérelmüket, ha plusz egy évig óvodába akarják járatni gyereküket. A kormányzat pedig értelmetlen bürokratikus eljárással megnehezítette az igénylést. Ezért a kérelem benyújtása előtt érdemes minél több támogató dokumentumot beszerezni, lehetőleg még az idén. A Szülői Hang szerint a legtöbben azért maradnak le a lehetőségről, mert a szülőben nem tudatosul, hogy az óvodában maradást kérvényezni kellene. Ezért a kötelező beiskolázási csoportjukban, és egy külön Facebook-oldalon  is fölkínálják a segítségüket az érintetteknek.

A Zebraszerda egy folyamatosan fenntartott akció, amelynek az a lényege, hogy szerdánként reggel 7:30 és 8:30 között, tanárokat támogató demonstrálók állnak ki különböző feliratú táblákat feltartva az autósok elé, akkor, amikor azok pirosat kapnak a gyalogos átkelőnél. Mára a megmozdulás már kinőtte magát és nem csak a fővárosban demonstrálnak a zebrákon.

A Zebraszerda ötletgazdája egy háromgyermekes édesanya, Kállai Kornélia, aki január 4-e óta minden szerda reggel kimegy a budafoki Leányka utcai lakótelep egyik zebrájához. Azért teszi, mert a saját és gyermekei bőrén tapasztalja az oktatás problémáit; nemcsak az egyre nagyobb tanárhiányt, a tananyag mennyiségét és minőségét is botrányosnak, a tanterveket és a módszertanokat elavultnak tartja. Lapunknak azt nyilatkozta, erre az akcióra azért van szükség, mert szerinte folyamatosan csak egy buborékon belül kommunikálnak egymással, és azt gondolja, hogy ezzel ki lehet lépni a buborékból azok felé is, akik ebbe a buborékba kívülről nem látnak bele. Most már követői is vannak, akiktől a szerdai kiállás után megkapja az azt bizonyító fotókat. Elszántságáért és kitartásáért pedig szeptemberben megkapta a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Közélet Iskolája különdíját. 

A Társaság a Szabadságjogokért az akciókról szóló videója „ne maradjunk csendben, ne higgyék azt, hogy mindent elfogadtunk” címen tekinthető meg a YouTube-on. Ők így hirdetik az akciókat: „Sztrájkoltak a gyereked iskolájában a tanárok? Tudod, mi a baj státusztörvénnyel? Hallottál már a 7igenes népszavazásról? Voltál te vagy a gyereked tüntetni? Ha bármelyik kérdésre igen a válaszod, hozzád is elért az oktatási mozgalom, és talán magad is részt vettél benne valamilyen formában. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy a megmozdulások, akciók mögött egy elkötelezett, pedagógusokból, diákokból, szülőkből és civilekből álló csoport sok száz, sok ezer órás munkája húzódik meg, akik közül sokan több mint másfél éve folyamatosan részt vesznek a mozgalom építésében. Legújabb rövidfilmünk róluk szól, az ő történeteikből mutatunk be néhányat. Mindegyik történet más, mégis mindegyik megmutatja, hogy van lehetőséged kiállni magadért. Az oktatási mozgalom olykor látványos, olykor nem, de az biztos, hogy fokozatosan fejlődik. A mozgalom sokszínű közössége, sokféle akciója pedig lehetőséget ad arra, hogy a demokrácia a mindennapokban is megélhető élmény legyen. 

Mi pedig ott vagyunk, és minden lehetséges eszközünkkel segítünk, hogy minél többen tudjanak és merjenek kiállni magukért az oktatási mozgalomban és azon kívül is.”