Az oktatási romlás virágai

Radó Péter oktatáskutató szerint, ez a döntés nyilvánvalóan a rések betömködésére szolgál. A pedagógushiány ugyanis gyorsabban növekszik, mint azt a demográfiai változások indokolnák. A hiány egyharmadát valóban a nyugdíjba vonulók számának tudhatjuk be, ugyanakkor a kétharmadát a pályaelhagyók száma adja. A kormány eddig megpróbálta az oktatási rendszerrel lenyeletni a problémát, úgy, hogy a pedagógushiányt helyettesítésekkel oldják meg – amiket azután nem fizettek ki –, ám ez mostanra elégtelennek bizonyult a probléma orvosolására. Olyasféle módosítás ez, mint amikor kiderült, hogy kevés az óvoda, és egyszerűen fölülírták az addigi törvényi előírást, miszerint egy gyereknek három négyzetméternyi hely kell, és lecsökkentették a helyigényt két négyzetméterre.

Most is, mivel egyszerűen nem hajlandók több pénzt költeni az oktatásra, inkább föllazítják a képesítési szabályokat.

Ez már az óvodákban is baj, de az iskolákban még nagyobb gondot jelent, hiszen pont ott kezdték el a lazítást, ahol legnagyobb a hiány. Például a gyógypedagógusoknál, ami – ha igazán belegondol valaki – már önmagában is nonszensz.

Persze, pontosan senki nem tudja, hogy valójában hány pedagógus is hiányzik a közoktatásból, mert nincs megbízható adat, mivel a rendszer eltünteti. A munkáltatói döntéseket a tankerületi központokban hozzák meg, és csak olyanokat hoznak meg, amelyek beleférnek a költségvetésükbe.

Például a nyugdíjasok visszafoglalkoztatási kérelme egyedi, amit vagy elutasítanak, vagy nem. Álláshirdetés viszont csak akkor jelenik meg, ha azt a tankerületi központ engedélyezi.

Radó Péter arra a kérdésre, hogy miért is baj a képesítés nélküli oktatás, hiszen Magyarország történetében nem is olyan régen volt már rá példa, azt válaszolja, hogy igenis baj. A képesítés nélküli oktatás ideje 30-40 éve lejárt, azóta nagyon sokat fejlődött a pedagógia. Egyre többet tudunk arról, hogy milyen egyénre szabott oktatás kellene a gyerekeknek, és ezt a képesítés nélküli oktatással nem lehet megadni. Vagyis az oktatásunk egyre kevésbé alkalmazkodik az egyéni gyermeki igényekhez. A oktatás színvonala az elmúlt tíz évben brutálisan romlott, és ennek már isszuk a levét.

Neubauer István a Szülői Oldal képviseletében elárulta, hogy igenis beszédtéma volt ez a közösségükben, és igen vegyesek voltak a vélemények a képesítés nélküli oktatásról.  A szülők egy része ugyanis azzal találkozik, hogy még helyettesítő tanár sincs valamelyik tantárgyból. Hisz' van olyan természettudományokat oktató pedagógus, aki egymaga három iskolában is tanít. Ha ő lebetegszik, nincs helyette senki, aki a szaktárgyat oktatná. Nekik megoldásnak tűnik a képesítés nélküli, de biztos oktató.

Pedagógiai szempontból ugyanakkor negatív a megítélése a most már lehetővé vált képesítés nélküli formának. Hiszen olyanok kerülhetnek az oktatásba, akiknek se pedagógiai képzettségük, se gyakorlatuk nincs. Például egy fizikus semmiképp nem fog tudni fizikát tanítani, hisz' egy gyerek tanításához nem csak a fizika törvényeit kell ismerni, érteni kell a gyerekek nyelvén is.

Azt is látják, a vidéki iskolákban a legrosszabb a helyzet, ott sokszor már szaktanár sincs. Ezeken mindössze gyorstapaszként segíthet a mostani rendelkezés, de sok kockázati tényezője is van.  Neubauer István szerint, senkit nem lenne szabad megfelelő pszichológiai teszt nélkül tanítani engedni. Anélkül hol van a garancia arra, hogy nem fog „pálcát használni, körmöst adni”. Hogy az ennél sokkal rosszabb pedofil hajlamokról ne is beszéljünk.

A Szülői Oldal közössége arra is kíváncsi, ki a felelős a pedagógushiányért, a kialakult helyzetért? Úgy vélik, kormányzati nemtörődömség, sőt, szándékosság húzódik meg mögötte. A hatalom azt akarja, hogy a 3 millió betanított munkás országa legyünk. Igen, még a tanárok is azok legyenek, akik az előre megírt kártyákról azt olvassák fel a gyerekeknek, amit a hatalom jónak lát. Ez szolgálná azt a hatalmat, amelyik a Kis Tigrisek társadalmi berendezkedéséhez hasonlóról álmodik. Vagyis a felelősség kérdése egyszerűen nem kerülhető meg. Mert a jelenlegi oktatáspolitika leginkább a beteges hatalomvágyat táplálja, amelynek az a célja, hogy az állam a társadalmilag megtermelt vagyon minél nagyobb részére rátegye a kezét, hogy azután az újraelosztáson is rajta tartsa. Vagyis: „aki nekem lefekszik, annak lesz pénze, tanulhat külföldön a gyereke, aki nem, az nem is fog tudni megélni.” Magyarul, a megtermelt értékeket hatalomfenntartó gépezetté alakítják át, és az újraelosztást is ezen a módon végzik. 

Ezek után a kérdés csak az, hogy az ember a saját személyes szabadságát, vagy a hazája szabadságát eladja-e 30 ezüstért nap, mint nap.

Verba Magdolna, a Pedagógusok Szakszervezete óvodapedagógiai tagozatának elnöke, nagyon ki van akadva a képesítés nélküli óvónői elképzeléstől. Azt mondja, borzasztó dolog, és aki kitalálta és beleírta a törvénybe, az eddig csak kívülről látott óvodát. Mert az óvodában reggeltől estig, nyitástól zárásig fejlesztés folyik, ami nem direkt módon történik. Az óvó néni személyes példát mutat a köszönéstől kezdve, a reggelizésen, beszélgetésen át, egészen a társas kapcsolatok fenntartásáig. Persze, mindezt játékosan teszi, ahogy az a gyerekek korához illik. Ezt egy „suk-sükülő” személy, akinek az óvodai munkáról fogalma sincs, nehezen tudná teljesíteni.

Tudja, hogy mintegy 930 óvodapedagógust keresnek, ahogy azt is, hogy a legnagyobb gond a fővárosban, Pest megyében és a vidéki nagyvárosokban van. És ez a hiány már elkezdett leszivárogni a kisebb településekre is. Az ok, hogy sokan elmennek a rendszerből, egy részük nyugdíjba, de többségük más pályát keres. Eszük ágában sincs maradni.

Azért mint gyakorló óvónő, abban bízik, ott, ahol megfelelő létszámban van óvodapedagógus, nem fogják bevezetni a képesítés nélküli munkát.