Juhász Ferenc: a honvédelmi beszerzéseknél érhető tetten az igazi lopás

„Ez az urizálás és a mértéket nem ismerés szimbóluma”

Az elmúlt hetek egyik legnagyobb visszhangot kiváltó honvédelmi ügye az volt, hogy nyilvánosságra került: Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és egyik munkatársa egyetlen isztambuli éjszakájának szállásköltsége 4,3 millió forintba került. Bár a közvéleményt elsősorban az összeg nagysága döbbentette meg, Juhász Ferenc szerint a történet valójában túlmutat önmagán.

A volt honvédelmi miniszter emlékeztetett arra, hogy a kormányzati kiküldetésekre általában szigorú szabályok vonatkoznak, amelyek meghatározzák, hogy a különböző beosztású vezetők milyen szálláshelyeket vehetnek igénybe. Szerinte nehezen elképzelhető, hogy ezek a szabályok lehetővé tennék a világ egyik legdrágább szállodaláncának luxuslakosztályait.

Úgy fogalmazott, a konkrét összegen túl az ügy az urizálásról, a mértéktelenségről és arról a szemléletről szól, amely szerint egyes vezetők úgy érzik, bármit megengedhetnek maguknak. „Ez a konkrét forintokon meg pénzeken túl az urizálás, a mértéket nem ismerés, a nem érdekel semmi magatartás” – mondta.

Juhász ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a közvélemény gyakran könnyebben megragadja a néhány milliós tételeket, miközben a valóban jelentős összegek a sok százmilliárdos vagy akár ezermilliárdos honvédelmi beruházások környékén mozognak. Szerinte a NER működése is elsősorban ezekben a projektekben érhető tetten.

Ebbe a körbe sorolta azt a kilenc évre szóló, a kormányváltás előtti időszakban megkötött digitális védelmi szerződést is, amely a honvédelmi költségvetés jelentős részét köthette volna le hosszú évekre. A deklarált cél egy országos digitális védelmi rendszer kiépítése lett volna, amely szerverekkel, kommunikációs eszközökkel és központi irányítással kapcsolja össze a rendszer szereplőit.

A volt miniszter szerint a cél önmagában nem vitatható, az összeg nagysága azonban komoly kérdéseket vet fel. Úgy látja, jelentős túlárazás gyanúja merül fel, és nem tartja kizártnak, hogy a beruházás költsége a valós érték többszöröse lehetett volna. „A két-háromszoros ár a NER szabályos működésében benne volt mindig” – fogalmazott.

Juhász szerint különösen figyelemre méltó, hogy a szerződés részleteiről állítása szerint sem a minisztériumon belül, sem az érintett vállalat vezetésében nem rendelkeztek teljes körű információkkal. Ez szerinte tovább erősíti azt a gyanút, hogy a háttérben nem kizárólag szakmai megfontolások álltak. A stadionépítések után a haditechnikai és informatikai beszerzések váltak a rendszer egyik legfontosabb területévé, ahol viszonylag gyorsan és nagy volumenben lehetett közpénzeket mozgatni.

Bár a honvédelmi fejlesztések jelentős része természetes módon titkos, Juhász szerint a célszerűségnek és a nemzetbiztonsági stratégiának minden esetben világosan meg kell jelennie a döntések mögött. Ha ez hiányzik, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy valóban az ország védelmi képességeinek javítása volt-e az elsődleges cél.

Mélyponton a katonai morál

A beszélgetés során Juhász Ferenc a Magyar Honvédség belső állapotáról is beszélt. Szerinte a katonák hangulata és a szervezet morálja hosszú ideje súlyos problémákkal küzd, amit nemcsak az érdekvédelmi szervezetek, hanem az új vezetés nyilatkozatai is visszaigazolnak.

A volt miniszter szerint az egyik legnagyobb feszültségforrás a bérrendszer volt. Az elmúlt években olyan helyzetek alakultak ki, amikor egy speciális program keretében felvett katonák jelentősen magasabb fizetést kaptak, mint azok a parancsnokok, akik irányították őket. Ez olyan bérfeszültséget eredményezett, amely hosszú távon aláássa a szervezet működését.

Éppen ezért helyes iránynak tartja, hogy az új vezetés csökkenteni kívánja a különbséget a tényleges műveleti szolgálatot teljesítő és az adminisztratív feladatokat végző katonák javadalmazása között. Véleménye szerint azoknak, akik missziókban szolgálnak, harctéri tapasztalatot szereznek, vagy akár az életüket is kockáztathatják, legalább olyan anyagi elismerést kell kapniuk, mint az azonos végzettségű, de irodai környezetben dolgozó kollégáiknak.

Juhász hangsúlyozta, hogy a hadsereg természetes módon nem csak harcoló alakulatokból áll. Egy jelentős rész a logisztikai és támogató feladatokat látja el, míg egy harmadik csoport a tervezési és szervezési munkát végzi. Mindegyik terület nélkülözhetetlen, ugyanakkor a katonák körében mindig nagyobb presztízse van azoknak, akik tényleges szolgálatot teljesítenek konfliktuszónákban vagy missziókban.

A volt miniszter szerint az elmúlt időszakban a kommunikáció és a valóság között is jelentős szakadék alakult ki. Miközben a korábbi vezetés rendszeresen arról beszélt, hogy milyen vonzó életpályát kínál a honvédség, a katonák ezt sok esetben nem érezték saját tapasztalataik alapján igazoltnak. A helyzetet tovább rontotta, hogy a hivatalos érdekképviseleti csatornák beszűkültek, így a problémák gyakran csak informális úton juthattak el a döntéshozókhoz.

A honvédség létszámproblémáit is ebben a kontextusban értelmezte. Bár Magyarország önkéntes haderőre épül, a szükséges létszámot évek óta nem sikerül feltölteni. Ennek okai között a presztízs hiányát, a bérezési problémákat és a katonai szolgálattal járó terheket említette.

MiG–29-es lopás és gránátbaleset: súlyos rendszerhibák nyomában

A műsor egyik legérdekesebb része a kecskeméti MiG–29-es repülőgépekből eltűnt alkatrészek ügye volt. Juhász Ferenc szerint a történet már önmagában is kínos, de még súlyosabbá teszi, hogy az ország egyik legvédettebb katonai objektumában történt.

A volt miniszter szerint nehezen elképzelhető, hogy valaki külső segítség nélkül alkatrészeket tudjon eltulajdonítani egy olyan bázisról, amelyet elektronikus rendszerek, kamerák és fegyveres őrség véd. Ezért nem tartja kizártnak a belső együttműködés lehetőségét sem.

Úgy véli, az eltűnt alkatrészeknek egyértelműen piaci értékük volt. „Nem a nyugágy kitámasztására akarták ezt ellopni” – jegyezte meg ironikusan. Mivel a MiG–29-es rendszerek speciális elemei más célra aligha használhatók, szerinte logikus feltételezés, hogy valaki működőképes repülőgépekhez keresett alkatrész-utánpótlást.

A volt miniszter nem állította, hogy biztosan külföldi titkosszolgálati akció történt, de szerinte egy ilyen lehetőséget sem lehet kizárni. Arra emlékeztetett, hogy a katonai hírszerzések folyamatosan építik kapcsolatrendszereiket, és minden információ értékkel bír számukra.

A beszélgetés végén szóba került az újdörögdi kézigránát-baleset is, amelyben súlyosan megsérült egy fiatal kormánytisztviselő. Juhász szerint a történet jól mutatja a jogi, politikai és szakmai felelősség közötti különbséget.

Bár a katonai ügyészség nem állapított meg büntetőjogi felelősséget, a volt miniszter szerint ettől még számos hibás döntés vezethetett a tragédiához. Különösen problémásnak tartja, hogy minimális felkészültséggel rendelkező civilek éles gránátdobási gyakorlaton vehettek részt.

Szerinte több ponton is meg lehetett volna állítani az események láncolatát, és számos olyan szakmai döntés született, amelyet utólag nehéz megvédeni. Nem büntetőjogi leszámolást sürget, hanem azt, hogy a nyilvánosság és a jövő döntéshozói pontosan lássák, milyen hibák vezettek a tragédiához.

„Nem vért szeretnék látni, hanem azt, hogy megmutassák: ilyet nem szabad csinálni” – fogalmazott. Szerinte ez lenne az egyetlen módja annak, hogy hasonló esetek a jövőben ne fordulhassanak elő a Magyar Honvédségnél.