Az öngyilkos gazdaságpolitika miatt példátlanul hosszú recesszióba süllyedt Magyarország

Alaposan meglepte az elemzőket a friss, az idei év második negyedére vonatkozó GDP-adat. A Központi Statisztikai Hivatal (első becslést tartalmazó) gyorstájékoztatója szerint az általános várakozásnál ugyanis jóval komolyabb volt a gazdaság zsugorodása. Merthogy a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 2,3 százalékkal csökkent a GDP az előző év azonos időszakához viszonyítva. Az előző negyedévhez képest is csökkent a gazdaság teljesítménye, mégpedig 0,3 százalékkal. Ezzel a negyedik negyedéve zsugorodik a magyar gazdaság, vagyis egy éve van recesszióban Magyarország. Csak összehasonlításként: a 13 éve regnáló Orbán és csapata máig előszeretettel emlegeti a Gyurcsány- és a Bajnai kormányt, hogy a regnálásuk alatt recesszióba került az ország. Ez tény, de az a két recesszió nem tartott ilyen hosszú ideig, Gyurcsány alatt három, Bajnai alatt pedig két negyedéven át csökkent a gazdaság teljesítménye az előző negyedévhez képest. Jegyezzük meg, ilyen előfordult Orbán elmúlt 13 éve alatt is, mégpedig 2012-ben.

Még alig jelent meg a KSH friss adata, Nagy Márton gazdaság fejlesztési miniszter máris magyarázta a bizonyítványt. Közleményében a háborúra és az elhibázott brüsszeli szankciókra fogta a rossz teljesítményt (mi másra – a szerk.), mondván azok „a fogyasztás visszaesését és a beruházások lassulását okozták”. De a negatív külső gazdasági környezet, többek között a német gazdaság stagnálása sem segített – tette hozzá. Szerinte ez a negatív gazdasági ciklus alja, „hazánk gazdasága a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően, növekedési irányba fog fordulni, a harmadik és negyedik negyedévben gyors visszapattanás várható". Egyben megerősítette: a kormány célja, hogy 2023-ban az év egészét tekintve elkerülje a recessziót, 2024-ben pedig elérje a négy százalékos gazdasági növekedést. Pontokba szedve felemlegette a kormány „segítő” lépéseit – a kiskereskedelmi kötelező akciózástól kezdve, a rezsivédelmen át a nevesített vállalati programokig (amelyek haszonélvezői zömmel amúgy NER-közeli cégek).

Ebben nincs is semmi különös, megszokhattuk Orbán hű katonájától, Nagy Mártontól az ilyen csúsztatásokat és nagyotmondásokat. Viszont alig jött ki az ő közleménye, Varga Mihály is fontosnak tartotta kiadni a saját álláspontját. Ami persze nem nagyon különbözik – valljuk be, a rend és fegyelem miatt nem is különbözhet – az övétől, a különössége inkább abban rejlik, hogy ugyanazon (rossz) adatot két tárca is magyaráz. a Pénzügyminisztérium már zsonglőrködik kicsit az adatokkal (mint tudjuk, a statisztika sok mindenre jó), mondván, a magyar gazdaság teljesítménye négy százalékkal haladja meg a járvány előtti szintet, miközben az uniós átlag 3,1 százalék.

Amit sem Nagy Márton, sem Varga Mihály nem domborít, az az, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben, sokkal gyengébb lett a most kijött adat. Kérdés, persze, ki lepődött meg rajta, mert Katona Tamás – akitől a Hírklikk véleményt kért – nem. 

„Engem nem lepett meg, nagyjából erre számítottam, ha ugyanis a bruttó szemléletű mutatókat nézzük – ipar, mezőgazdaság – akkor azt látjuk, hogy azok nagyjából ezt tükrözték, persze ellentétes mozgással, hiszen a jövedelemtermelésben öt százalékot képviselő mezőgazdaság nőtt, miközben minden egyéb meg zuhant” – indokolta meg álláspontját a közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke. Hozzátette, hogy a szolgálatatásoknál is látszott probléma, a turizmus sem teljesít jól, nem szólva a kiskereskedelemről.

Kérdésünkre kitért arra is, azóta, hogy 1995-ben átvettük az uniós módszertant, először fordult elő, hogy négy negyedévben csökkent a GDP. Ráadásul – tette hozzá – az is látható, hogy a magyar mozgás ellentétes az unióssal, nem arról van szó tehát, hogy onnan gyűrűzik be a baj. Ez szerinte ugyanolyan, mint az infláció, amire azt ráfogják, hogy szankciós, ám eközben a magyar majdnem a háromszorosa az uniós átlagnak.

Minek tudható be a gyenge magyar teljesítmény? Az inflációnak? Az elszállt energiaáraknak? Az uniós támogatások elmaradásának? A magas kamatoknak? A gyenge árfolyamnak? Mert ezeket szokták emlegetni elemzők – vetettük fel, hozzátéve: eközben persze a kormány előszeretettel mutogat a háborúra és a szerintük elhibázott szankciókra. Katona Tamás szerint azonban máshol kell keresni az okokat.

 „Egyértelműen a 2010 óta folytatott katasztrofálisan dilettáns, versenyellenes, mondhatni öngyilkos gazdaságpolitika hibáztatható, aminek a kegyelemdöfést a 2021 végén indult és a 2022-es választásokig kitartott kormányzati osztogatás adta meg” – fogalmazott, rámutatva: „attól kezdődően végképp kicsúszott a kormány kezéből az irányítás”. Amikor 13 éve belefogtak ebbe a gazdaságpolitikába, az elején még nem okozott akkora problémát, de most egymás után érnek be a különböző elhibázott lépések – magyarázta. Példaként hozta a rezsicsökkentést, „amiről ma már egyértelműen kimondható, hogy politikai termék volt, aminek bedőltek, de ma már látjuk, hogy milyen kockázatokat hordozott és milyen következményekkel járt”.  Például ahelyett, hogy energiatakarékosságra késztette volna az embereket, azt üzente, hogy mindig lesz korlátlan mennyiségű olcsó energia. Vagy a víz- és csatornahálózat esete, ott sem jut immár tíz éve pénz karbantartásra, s most kezdenek a negatív hatások előjönni. Mindez elég szörnyű, de a legsúlyosabb az, hogy szépen fokozatosan sodródunk ki az Európai Unióból – ez a legveszélyesebb a gazdaságpolitikára nézve is – húzta alá.

Egyetért-e Nagy Mártonnal abban, hogy ez volt a negatív ciklus alja, s „a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően, növekedési irányba fog fordulni, a harmadik és negyedik negyedévben gyors visszapattanás várható”? – kérdeztük. A közgazdász ebben egyetért a gazdaságfejlesztési miniszterrel, de – mint hozzátette – nem olyan nehéz ezt kijelenteni, hiszen 2022. harmadik és negyedik negyedévében már jelentős gazdasági zsugorodás volt, azaz a bázis alacsony, onnan könnyebb növekedni. „Ez ugyanúgy a bázishatás eredménye lesz, mint az egy számjegyű infláció, amit Orbán Viktor könnyen ígérhetett az év végére” – reagált, megjegyezve, ezzel az erővel azt is meg lehet ígérni, hogy mindjárt vége a kánikulának, októberben hűvösebb lesz, mint most van. Utána pedig lehet büszkélkedni azzal, hogy ez is teljesült. 

Mire számít, milyen lesz a növekedési adat az év végén? – kérdeztük. Katona kizártnak tartja, hogy meglesz a kormány által mondogatott 1,5 százalékos növekedés. „Most úgy látom, hogy stagnálni fog a gazdaság, a teljesítménye inkább a nulla alatt lesz” – prognosztizálta. Hozzátette azt is, hogy nem tartja valószínűnek a 2024-es négy százalékos növekedést sem, amiről a kormány még mindig beszél, „ahhoz ugyanis teljesen más gazdaságpolitikára lenne szükség”. Például arra, hogy teljesítsék az Európai Unió által, a támogatások folyósításának az újrakezdése fejében elvárt lépéseket, végrehajtsák a szükséges változtatásokat, amire azonban semmi esély nincs, hiszen „ha megtennék, akkor megszűnne az Orbán-rendszer”.

Vajon nem tart attól, hogy a választások közeledtével újabb osztogatásokba fog a kormány, ami végképp katasztrofális helyzetbe sodorná a gazdaságot, az országot? Katona szerint nem kell ettől tartani, ugyanis egészen egyszerűen nincs már miből osztogatnia Orbánnak. „Úgy látom, hogy most nem a gazdasági elemekre, inkább a konfliktusokra helyezi a hangsúlyt – ezekből minél többet próbál teremteni, és igyekszik felmutatni, hogy megoldotta azokat” – fűzte hozzá.