Az önkormányzatok semmi jóra nem számíthatnak az új törvénytől – bezzeg Mészáros Lőrinc...

Mint arról a Hírklikk is beszámolt, szerdán fogadta el a parlament – 133 igennel, 38 nemmel, 13 tartózkodással – a Lázár János építési miniszter által jegyzett törvényjavaslatot, pontosabban annak újabb verzióját. Ez a legalább 50 százalékban magyar költségvetési, illetve európai uniós forrásból finanszírozott építési projekteket állami beruházásként definiálja és azokra vonatkozik. Az eredeti, júliusban megszavazott törvényt Novák Katalin államfő az Alkotmánybíróságra küldte, a testület pedig alaptörvény-ellenesnek minősítette egyes rendelkezéseit és megsemmisítette. Az Ab azt állapította meg, hogy a jogalkotó általános felhatalmazást adott a törvénytől való eltérésre, ám nem beazonosítható, hogy pontosan mely szabályok alól, milyen feltételek mentén, így a miniszteri hatáskör terjedelme, korlátai nem tisztázottak, nem megismerhetők, nem kiszámíthatók.  Ezután került ismét az országgyűlés elé a törvénytervezet 2.0 verziója, amibe egy olyan módosító került be, amely elvben szigorít az általánosabb felhatalmazó rendelkezésen, s a beruházásért felelős miniszter helyett a kormány jogává teszi a mentesítések engedélyezését. 

Jellemző amúgy a törvény szellemére, hogy Vitézy Dávid, az Orbán-kormány  korábbi közlekedési államtitkára a napokban úgy fogalmazott a Telexen publikált véleménycikkében, hogy az „Budapest és más magyar nagyvárosok szempontjából érdemi és indokolatlan centralizációt tartalmaz: miniszteri hatáskörbe vonná gyakorlatilag az összes európai uniós forrásból megvalósuló városi, települési szintű beruházást, legyen az közlekedés-, közmű- vagy köztérfejlesztés, vagy bármilyen más infrastrukturális beruházás.”

De miként látja a törvényt egy gyakorló polgármester? Szerinte hogyan fogja ez a gyakorlatban érinteni a már amúgy is kivéreztetett önkormányzatokat? Mennyire szűkül tovább az önkormányzatiság? A Budaörsöt évtizedek óta irányító Witthinghoff Tamás véleményét kérdeztük. 

A független polgármester előrebocsátotta, hogy az átfogóbb véleményalkotás előtt alaposan tanulmányozni kell az újonnan elfogadott törvényt, felelőtlenül ugyanis nem akar nyilatkozni. „Ám egy biztos, semmi jót nem várok tőle” – mondta. Emlékeztetett arra, hogy eddig is voltak hasonló szabályok, amiknek eredményeként fél-egy éves csúszások voltak a beruházásokban. Mire az önkormányzatok megkapják az engedélyeket, addigra gyakorlatilag már nem annyiba kerül, mint amennyi eredetileg lett volna. A jövőben tehát a kormány engedélye, felügyelete mellett valósulhatnak meg ilyen beruházások, s az eljárásban olyan szervek kapnak szerepet, amelyek – az eddigi tapasztalatok szerint – lassan működnek. Ez pedig nagyon nehéz helyzetbe hozza az önkormányzatokat.

Persze minden ilyen döntés következményei azután derülnek ki, amikor a gyakorlatban kezdik el alkalmazni azokat – mondta. Ugyanakkor nem is csak ezzel a jogszabállyal akadnak gondok. Az új építészeti törvénnyel is komoly problémák vannak, az ugyanis továbbra sem ad jogosítványokat az önkormányzatoknak, amelyeknek még ahhoz sincs közük, hogy mi történhet helyben, beleértve az engedélyeket, a felügyeletet stb. Mindez minimum időcsúszást jelent – hívta fel a figyelmet.  

Kérdésünkre, hogy vajon ki lehet-e védeni a mindezt, Witthinghoff úgy válaszolt, hogy szerinte nemigen. Ugyanis maga a jogszabály határozza meg az eljárásrendet. 

„Katasztrófa!” – jellemezte röviden azt, hogyan látja a helyzetet mindennek fényében. Majd a következőkkel zárta a mondandóját „az pedig egyenesen nevetséges, hogy miközben Mészáros Lőrinc cégei üptre visznek mindenféléket, mindenféle szörnyű árakon, addig az önkormányzatokat ezzel is próbálják megfojtani”.