Az Orbán-kormány a budapestiek pénzéből fizetheti a vidéki víziközmű-hálózatok cseréjét
Budapest és a Karácsony Gergely főpolgármester követelésére nyújtott be törvénymódosítást az Orbán-kormány a vízdíjak ügyében: a kabinet bonyolult számítási módszerekkel még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza a fővárost, egyúttal szinte teljesen átvenné az irányítást az ágazat pénzügyei felett egy új, az energiaügyi miniszterhez rendelt alap létrehozásával.
Az ügy megértéséhez a Népszava felidézi az előzményeket: a Fővárosi Vízművek kitermeli, saját vezetékein eljuttatja, majd kötelezően átadja a vizet az állami közműcégeknek, szolgáltatóknak is, ám ennek valós költségét nem kapja meg, ami milliárdos kiesést jelent Budapestnek. Ezt megelégelte Karácsony Gergely főpolgármester, és levélben tudatta Lantos Csaba energiaügyi miniszterrel, hogy a Fővárosi Vízművek felmondja az ellátási körébe tartozó állami víziközmű-cégekkel kötött vízátadási szerződéseit, ha az állam nem téríti meg a veszteséget. Hangsúlyozták, ez nem azt jelenti, hogy elzárják az agglomerációs vízcsapokat, hanem „csak” azt: bíróság elé viszik az ügyet.
Ezután az Orbán-kormány – azt kommunikálva, hogy Karácsony Gergely elzárná a vizet az agglomerációs településeken – törvénymódosítást készített, amelyet jövő héten el is fogadhat az Országgyűlés. A törvényalkotási bizottság fideszes elnöke úgy tálalta: Karácsony kikényszerítette a nem lakossági vízdíjak emelését.
– A módosítás egy része porhintés, hiszen az energiaügyi miniszternek eddig is volt lehetősége, sőt, kötelessége is lett volna évről-évre felülvizsgálni a vízdíjat a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) számításai alapján. Ahogy arra is volt lehetősége, hogy a védett lakossági fogyasztókon túl, állapítson meg az előállítás valós költségét fedező külön díjat a gazdasági társaságoknak. Ez most úgy jelenik meg a javaslatban, mintha újdonság lenne – mondta a Népszavának Tüttő Kata városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes.
A politikus szerint a módosítás érdemi része arról szól, a kabinet lehetőséget teremtett, hogy üssön még egyet Budapesten, és magához húzza a fejlesztési pénzek szétosztását.
– A törvénymódosítás igazi újítása valójában az állami Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap létrehozása – állította Tüttő Kata. Mint mondta, az alapot a törvény betűje szerint arra hozzák létre, hogy fedezetet biztosítson a szükséges víziközmű-fejlesztésekre, illetve ellentételezést nyújtsanak a szolgáltatóknak a fogyasztók által fizetett vízdíjból meg nem térülő indokolt költségeikre. Az alapot a cégeknél keletkező – indokolt költség feletti – többletbevételből töltenék fel.
A probléma az, hogy a MEKH titkolja a számításokat, amelyek alapján az indokolt, elszámolható költséget meghatározzák. Az sem nyilvános, hogy milyen tényezők figyelembe vételével állapítja meg a tárca – minden szolgáltatóra külön – a beszedhető vízdíjat. Így akár önköltség alatti vízdíjat is megállapíthatnak, veszteséges működésre kényszerítve az adott céget. A szintén általa kiszámított többletet pedig adó módjára vonhatja el. Az így beszedett pénz felhasználásáról azután szintén a minisztérium dönt, szétosztja a víziközmű társaságok között. A javaslat szerint azt is megmondhatja, hogy pontosan milyen beruházásra költhetik el a támogatást, hol cserélhetik ki például a vízcsöveket.
Tüttő Kata a víziközmű-cégeknek juttatott idei állami támogatások szétosztási módjára tekintettel nem túl bizakodó: minden szolgáltató kapott ugyanis kompenzációt csak a fővárosi nem. – Másrészt miért tudnák jobban fent a Karmelita kolostorban, hol lyukad a cső, mint az önkormányzatok? – tette fel a kérdést a főpolgármester-helyettes, aki szerint ezzel el is jutottunk a másik problémához.
A csőhálózat egy korábbi törvényi szabályozás szerint nem a víziközmű-cégek, hanem az önkormányzatok tulajdonában van. Ezek amortizációjára az energiahivatal évről-évre megállapít egy amortizációs díjat. Ez a virtuális összeg a főváros esetében évi 3 milliárd forint, miközben a karbantartás-fejlesztés valós ára ennek legkevesebb az ötszöröse. Budapest alatt 5000 kilométernyi csőhálózat tekereg, amelynek 20 százaléka kritikus állapotban van. A vezetékek átlagéletkora 48 év, de van 120 évnél idősebb is. A rekonstrukciójára az elkövetkező 15 évben a jelenleg elérhető források tízszeresére lenne szükség.
Az új szabályozás révén könnyedén előállhat a helyzet, hogy a budapesti cégek által fizetett magasabb közületi vízdíj közötti különbséget az állam elvonja a Fővárosi Vízművektől és beleteszi az állami fejlesztési alapba, majd szétosztják az államosított szolgáltatók, kormánypárti önkormányzatok között vagy éppen a hatalmas vízigényű akkugyárak ellátásához szükséges hálózatokat építik ki belőle.
A kabinet arra is ügyelt, hogy kivegye a főváros vezetőinek kezéből az egyetlen ütőkártyát. Miután nemrég Karácsonyék jelezték, hogy felmondhatják a szerződést azoknál a víziközmű-cégeknél, ahol a költségeiket sem fedezik, a kormány a törvénymódosítással megtiltaná ezt.