Az Orbán-rendszer korrupt önkényuralom

Lengyel László szerint a „királyi udvar” nemcsak helyi urakkal kötött majd szakított szövetséget, hanem országos oligarchákkal is. A tízes évek közepéig a „királyi uradalom” békésen megfért, többek közt a Csányi-, Simicska-, Spéder-, Matolcsy-birtokokkal. Nemcsak a Mészáros-, Tiborcz-, Garancsi-uradalmak voltak mindig jókor, jó helyen, részesültek jogszabályi privilégiumokban, pályázati nyereményekben, hanem a lojális szövetséges oligarchák is.

A gyanú azonban végig ott kísértett, hogy a politikai és gazdasági egyeduralom hosszabb távon nem tűrheti tőle némileg független hatalmak létezését, s különösen azt nem, hogy politikai utódjelöltek, potenciális versenytársak bármiféle gazdasági hátteret tudjanak maguk mögött.

Lengyel László úgy véli, az első figyelmeztetés Simicska birodalmának megsemmisítése volt.

Így végzi a legjobb barát és a legveszélyesebb ellenfél is! Egyszerre volt pokoli figyelmeztetés a Fidesz vállalkozói körének és a párt alapítóinak: nincs védett személy!  Ha nem rettegtek volna eléggé, másodiknak Spéder Zoltán következett, aki egyszerre állt a királyi uradalom gazdasági terjeszkedésének útjában, volt egy fiatalabb menedzseri kör központi embere, és ápolt szoros kapcsolatot Lázár János miniszterelnök-helyettessel.

Lengyel szerint, ezután még egyértelműbbé vált, hogy az élet- és vagyonbiztonság nem létezik Magyarországon. Bárkit, bármikor, bárhol meg lehet életveszélyesen fenyegetni, s egy visszautasíthatatlan ajánlattal meg lehet vagyonától szabadítani. És nincs politikai utódlás: Orbán Viktor van, volt és lesz.

A szerző szerint, a Simicska-rendszer a rejtőzködésen, a gazdagodás és az életforma-változtatás titkolásán alapult.

„Simicskát soha senki nem látta. Más tolvajnak lenni, és más annak látszani. Orbán 2014 utáni felfedezése, hogy az igazság és a valóság nem számít. Az igazságot én hazudom, a valóságot én csinálom. Ha a rendszert és még inkább önmagát sikerül, mint egyetlen hatalmi alternatívát elfogadtatni, akkor meggazdagodása, a rendszer részeként, semmit se számít. Ezért az Orbán-féle személyes rendszer arcátlan nyíltsággal, törvényekkel és szabályokkal nem törődve, látványos urizálással, dzsentri módjára, ej, haj, sose halunk meg/sose bukunk le alapon lop. Nem élhetnek muzsikaszó nélkül. Mit ér a gazdagság, ha nem lehet vele élni, dicsekedni, a világnak megmutatni?

Azok vagyunk, amit ruházkodásban, autóban, helikopterben, repülőben, jachtban, kastélyban felmutatunk! Aki nem így él, az balek, irigy és ostoba. Miért kellene titkolóznunk, ügyeskednünk, amikor az ellenzék soha nem kerülhet hatalomra, amikor az adóhatóság, a rendőrség, az ügyészség a miénk, éberek ellenfeleinkkel, de vakok velünk szemben. Nem állítjuk, de nem is tagadjuk, hogy ez a rendszer azért van, hogy családjaink meggazdagodjanak. Magánügy. A közügy: cigányok, Soros, kommunisták, liberálisok! Orbán Viktor gúnyosan mondhatja: – Mindent tudnak rólam, rólunk, s mégis engem, minket választanak!"

A teljes írás ide kattintva olvasható.