Az Orbán-rendszer öröksége az új alkotmányozás legnagyobb akadálya
Az új alkotmány előkészítése nem szűkíthető le a kormány és a szakértők megállapodására: a társadalom bevonására, a demokratikus részvétel erősítésére és az előző rendszer közjogi örökségének rendezésére is szükség van. Az Alkotmányozás című műsorban Szentes Ágota, Fleck Zoltán és Szentpéteri Nagy Richard arról beszéltek, hogyan lehetne olyan alkotmányozási folyamatot kialakítani, amely hosszú távon is megerősíti a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat.
Bizalom nélkül nem lehet alkotmányozni
Az alkotmányozás előkészítéséről már most nyilvános vitát kellene folytatni, és össze kellene hívni azokat a civil szervezeteket, szakértőket és kormányzati szereplőket, amelyek az elmúlt években foglalkoztak a kérdéssel – hangsúlyozta a beszélgetésben Szentes Ágota. Szerinte fontos előrelépést jelentene, ha közösen dolgoznák ki a folyamat menetét, határidőit és mérföldköveit. Ez azt is jelezné, hogy a kormány komolyan gondolja a társadalmi részvételt, és nem kizárólag saját elképzeléseire támaszkodik.
Fleck Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a civilek nem a politikai döntéshozatal átvételére törekszenek, hanem partnerként szeretnének részt venni az előkészítésben. Ehhez nyilvános egyeztetésre van szükség, nem pedig arra, hogy a kormányzat egy-egy szervezetet külön meghallgasson. A legfontosabb kérdés jelenleg az, hogy kialakulhat-e a kölcsönös bizalom a politikai vezetés és a társadalmi szereplők között.
Szentpéteri Nagy Richard szerint az alkotmányozás konkrét módszeréről még nem állnak rendelkezésre hivatalos információk. A szakértői tudásra mindenképpen szükség van, de az sem lenne helyes, ha az új alaptörvény kizárólag a politikai és szakmai elit megállapodásából születne meg. Az egyes rendelkezések jellegétől függően kell meghatározni, hol indokolt a szakértők szerepe, és hol szükséges erőteljesebb társadalmi részvétel.
A demokráciát nem elég helyreállítani, meg is kell tanulni
Fleck Zoltán szerint az alkotmányozás nemcsak jogi feladat, hanem a politikai kultúra megváltoztatásának lehetősége is. A demokratikus berendezkedés hosszú távú fennmaradásához nem elég a választásokon megszerzett támogatás: az embereknek a demokratikus értékek iránt is el kell köteleződniük. Ehhez pedig arra van szükség, hogy érdemben részt vehessenek a közös ügyeket érintő döntések előkészítésében.
A rendszerváltás utáni időszak egyik hiányosságának azt nevezte, hogy nem alakult ki kellően erős társadalmi kötődés a demokratikus intézményekhez és működési módokhoz. Szerinte, ha ezt nem sikerül pótolni, fennmarad a veszélye annak, hogy az ország az autokratikus és demokratikus berendezkedések váltakozásának körforgásába kerül. A választás után tapasztalható közéleti aktivitás ezért olyan lehetőség, amelyet nem szabad elengedni, hanem tovább kell erősíteni.
A társadalmi részvétel ugyanakkor nem jelenti a képviseleti demokrácia felszámolását. A parlament és a választott politikusok felelőssége továbbra is megmaradna, de bizonyos, az egész országot érintő törvények elfogadása előtt kötelezővé lehetne tenni a társadalmi vita lefolytatását. Fleck szerint az új alkotmányban is helyet kaphatna egy olyan szabály, amely meghatározza, mely törvényhozási tárgyakban kell előzetesen széles körű egyeztetést tartani.
Felelősségre vonható intézmények, rendezett közjogi viszonyok
A beszélgetés résztvevői a hatalmi ágak elválasztásának és a közjogi tisztségviselők felelősségének kérdését is érintették. Szentpéteri Nagy Richard arra emlékeztetett, hogy a parlamentarizmus nem azt jelenti, hogy minden feladatot a parlamentnek kell ellátnia. Sok esetben a kormány is meghozhatja a szükséges döntéseket, miközben azokért a parlament előtt vállalja a politikai felelősséget.
A legfőbb ügyészség alkotmányos helyzetét példaként említették. Fleck Zoltán szerint olyan megoldásra lenne szükség, amelyben az ügyészség szakmai önállósága megmarad, ugyanakkor az ügyészi munka következményeiért a politikai felelősség is érvényesíthető. A kérdés rendezéséről már évtizedek óta vita folyik, ezért az alkotmányozás során ezt a problémát is tisztázni kellene.
A résztvevők az előző rendszerből fennmaradt közjogi pozíciók ügyében sem értettek mindenben egyet a jelenlegi megoldásokkal. Fleck szerint a korábbi berendezkedés intézményi öröksége megnehezíti az új demokratikus működés kialakítását, és a változtatások egy része gyorsabban is megtörténhetett volna. Szentes Ágota úgy vélte, már korábban is előre lehetett látni, hogy az új politikai többségnek együtt kell élnie a korábbi rendszerből megmaradt tisztségviselőkkel.
Szentpéteri Nagy Richard arra mutatott rá, hogy egyes közjogi vezetők távozásakor életkorra vagy más formai körülményekre hivatkoztak, miközben a rendszer működésében játszott szerepük értékelése nem került kellően előtérbe. Fleck Zoltán szerint az intézmények megújítását szakmai érvekkel is alá lehetett volna támasztani: konkrétan meg kellett volna nevezni azokat a döntéseket és mulasztásokat, amelyek miatt egyes tisztségviselők nem teljesítették alkotmányos feladataikat. A jogállami megújulás kérdése így nem pusztán személycserékről, hanem az intézmények működésének és felelősségének új alapokra helyezéséről szól.
