Az Orbán-rezsim kétarcú, perverz jövedelmi, társadalmi és szociálpolitikát folytat

Orbán Viktor 2010-ben, hatalomra kerülésekor azt ígérte, hogy „kis és olcsó, spórolós államot” fog fenntartani, s amikor meghirdette kormányzásának gazdasági elveit, abban az állt, hogy csökkenteni kell az állami kiadásokat és a bürokráciát egy kisebb, takarékosabb állam érdekében. Ezt azóta is rendre hangoztatja. A gyakorlat azonban nem éppen ezt mutatja.

Az enyhe kifejezés, hogy az idén már tényleg elszállt az államháztartási hiány (egy hónapja  kormány nem véletlenül emelte meg az idei hiánycélt), miközben a növekedés praktikusan stagnál. Orbánék azzal kampányoltak 2010-ben – és azóta is azt hangoztatják –, hogy ők a spórolós állam hívei. Közben soha nem látott mértékig duzzadt az államapparátus, s így nagyrészt a kormány önmagára fordított kiadása – és akkor még nem szóltunk a választásokat mindig megelőző fideszes osztogatásról.

Hogyan lehetne röviden és frappánsan megfogalmazni azt, hogy mi lett a spórolós államból és miért vált azzá, amivé? Katona Tamást kérdeztük.

„Az állam nagyon is spórolós maradt” – reagált egy meglepő kijelentéssel a korábbi pénzügyi államtitkár, akinek a magyarázatát hallgatva, rá kellett jönnünk, tényleg igaza van. Mint kifejtette: az állam keményen takarékoskodik a szociális, a gyerekvédelmi, az egészségügyi, az oktatási kiadásokon – ezeken mind spórol, olyannyira, hogy az uniós országok közül messze a legalacsonyabbak az egészségügynek szóló magyar közkiadások. Vagy más példa: a nyugdíjakra most éppen – a 13. havival együtt – a GDP 8,2 százalékát költötte a kormány (volt, amikor 7,7 százalékot) – miközben az uniós átlag 10,2 százalék. A gyerekvédelem is összeomlott, s általában a gyerekeken spórol a kormány, miként a közalkalmazottakon is, például az egészségügyi szakdolgozók, a szociális védelemben dolgozók szégyenteljesen alacsony fizetést kapnak, s ugyanígy a közművelődés területén alkalmazottak is. Egy szó, mint száz, azt azért nem lehet mondani, hogy a kormány ne spórolna.

Miközben magával nagyon is bőkezű – szögezte le Katona Tamás. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy a magyar kormányzati kiadások az Európai Unióban arányaikban a legmagasabbak. Orbán nem spórol a saját közegének a finanszírozásában. Hogy is van az, hogy egy kilométer autópálya megépítése nálunk, alföldi terepen 10 milliárd forint, ami a kétszerese annak, amennyibe Horvátországban hegyes vidéken kerül? – tette fel a költői kérdést a szakértő.

„Magyarul: van, akin spórol az Orbán-rezsim, van, akin nem, ez pedig attól függ, hogy mi szolgálja Orbán céljait” – szögezte le. Mindez teljesen az ő érdekének van alárendelve. Az olyan kiadásokra, amelyek a miniszterelnököt szolgálják, szemérmetlenül költenek, miközben például a családi pótlék 2008 óta változatlan. Persze általában is azokat támogatja a szociális- és a népesedéspolitika, akik eleve nincsenek rászorulva a támogatásra. Alanyi jogon alig jár valami családtámogatás, viszont minél magasabb valakinek a jövedelme, annál több adókedvezményt kaphat. Katona Tamás kitért Orbánék mellveregető módon mantrázott rezsicsökkentésére, s azt teljesen álságosnak nevezte. Emlékeztetett rá: annak 2013-as bevezetése után hat évig piaci ár felett fizettek a magyar családok a gázért és az áramért, miután abban az időszakban csökkentek a nemzetközi árak. 

„Onnan is látszik az egész rendszer álságossága, hogy általában nőtt a szegénység Magyarországon, beleértve a nyugdíjas szegénységet is: ez utóbbiak jövedelmi szegénysége, társadalmi kirekesztettsége korábban 4,5 százalék volt, ám ez 2024-re már 19,8 százalékra nőtt” – idézte fel. Ha ezen belül megnézzük az egyszemélyes háztartásban élő, zömmel idős özvegyek, főleg nők helyzetét: – a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint – 39,1 százalékuk egészen egyszerűen nem tud megélni, nem tudja fizetni a rezsit – szögezte le, megjegyezve: az egyszemélyes háztartások zöme fával és szénnel fűt, amire az állam nem ad támogatás.

A társadalom kettészakadt, ezt a jövedelem szerkezete is mutatja – húzta alá a szakértő. A népesség legmagasabb jövedelmű ötödében a jövedelem az ötszöröse a legalacsonyabb jövedelmű ötödnek. Ám még ezeken a csoportokon belül is óriásiak a különbségek: a legmagasabb jövedelmű – nem egészen kétmilliós – csoporton belül az igazán magas jövedelműek közé a felső tíz százalék tartozik, s azon belül külön kategória a legfelső egy százalék. Ez már latin-amerikai különbségeket jelent – húzott egy európai állam számára nem túlságosa hízelgő párhuzamot.

És mi a helyzet az osztogatással? – kérdeztük. Az vajon mennyire differenciál? Ott is csak egyetlen szempont érvényesül, az, hogy mit hoz a választáson Orbánnak, a Fidesznek. Mondjuk például nem a 14. havi nyugdíjat kellene négy év alatt visszavezetni, hanem a legalacsonyabb nyugdíjat azonnal fel kellene emelni, hiszen a nyugdíjasok egyharmada 140 ezer forint alatt kap havonta, amiből képtelenség megélni.

„Az Orbán-kormány kétarcú és torz, mondhatni perverz jövedelmi, társadalmi és szociálpolitikát folytat” – állapította meg végezetül Katona Tamás. Hozzátette: egymás után dőlnek le a dominók, ma már a működőképesség határához értek a közszolgáltatások, beleértve a közösségi közlekedést, az informatikai rendszereket, a gyerekvédelmet, az állami egészségügyet, a közoktatást. „Eszelős, ami Magyarországon folyik” – szögezte le az amúgy a higgadtságáról ismert szakember.