Az orvosok kifütyülték és kiröhögték a kormányt!

Viharos, majdnem botrányos volt az a nagygyűlés, amelyet a Magyar Orvosi Kamra szervezett az egészségügy, illetve az orvostársadalom jövőjéről. Pedig nagy volt a várakozás, mi volt a békétlenség oka?

Sokan reménykedtek abban, hogy a kormányzat legalább néhány konkrét ígérettel készül a rendezvényre, amely megnyugtatja az egészségügyért aggódó betegeket és persze az orvostársadalmat. Jó néhányan ezért is utaztak több száz kilométert a fővárosba, de végül ők is csalódtak, nem csak azok, akik eleve szkeptikusan készültek a rendezvényre.

Azt azért aligha gondolhatta bárki, hogy egy nagygyűlésen meg lehet egyezni az orvosi bérek 900 ezer forintra emeléséről, vagy az évtizedek óta meglévő hálapénzről.

Ezzel az elégedetlen orvosok is tisztában voltak, de abban reménykedtek, hogy Éger István legalább néhány stratégiai kérdésről megállapodott már a kormányzattal, s a nagygyűlést arra használja fel, hogy ezt bejelentse. Hiszen az újra megválasztása érdekében nyilván szeretne eredményeket felmutatni, kvázi az egész gyűlés az ő megdicsőüléséről szól. Ehelyett jött a lehangoló valóság, a látványos kudarc. Előzetes megállapodás nem volt, csak a témához nem értő, hebegő államtitkárok, akik az egészségügy átalakításáról egyetlen ígéretet, összeget, határidőt nem említettek.

Ehelyett Éger csak a kamara próbálkozásairól és a kudarcairól számolt be, ezzel saját maga dokumentálta a tehetetlenségét. Az elmúlt 13 évben sem a jobboldali, sem a baloldali kormányzattal sem tudott eredményesen együttműködni, s az orvostársadalom csak Éger István kamara-elnök kudarcaira emlékszik.

Azt azért látjuk, hogy az Orbán kormány csak a diktátumban hisz, nem szívesen egyezkedik egyetlen szakmával sem, még a közös megállapodást is vereségként éli meg. Nem lehet ez a kudarc oka?

Az kétségtelen, hogy Éger Istvánt nem veszi komolyan a kormányzat, de az orvostársadalom előtt is hitelét vesztette. Meghívta az összejövetelre a miniszterelnökséget, aki helyettes államtitkárát, Szalay-Bobrovniczky Vincét küldte el, de őt a közönség egyszerűen kifütyülte. A dühös orvosok bekiabáltak, felhívták a figyelmét a tévedéseire, hazugságaira. Hangzavar volt, ami nem jellemző az orvosi összejövetelekre.

Kiosztottak piros és fehér lapokat, amiket a szónok megerősítésére akartak felhasználni, de a kormányzat rendre piros lapot kapott az orvostársadalomtól. A helyettes államtitkár szinte megsemmisült a bekiabáló orvosok előtt, mert összekeverte a számokat, adatokat. Csak azt az üres és hazug kormányzati propagandát nyomta, amit a közszolgálatinak csúfolt tv és a rádió naponta ráönt a közönségre. Ilyen körülmények között nehéz gyógyítani.

A találkozón megjelent az egészségügy felelős államtitkára, Horváth Ildikó, aki viszont nagyon készült. Vele is elégedetlen volt a tömeg?

Az államtitkár-asszony az egészségügy helyzetének érzékeltetésére érzelmi húrokat pengetett, s ezen annyira meghatódott, hogy el is sírta magát. Erre a megjelent orvosok őszintén megdöbbentek! Aztán persze az előadó elővette a papírjait, s ő is elkezdte sorolni a kormányzati lózungokat. A költségvetésben meglévő pénzügyi tartalékról beszélt, de fogalma sem volt, hogy annak mi lesz a sorsa. Ezen kívül azt állította, hogy a szakorvosok fizetése 800 ezer forint körül van, ami nonszensz! Megint kitört a botrány, a közönség újra dühösen piros lapot mutatott a kormányzatnak. Majd Horváth Ildikó bevallotta, hogy az ő férje is orvos, és persze nem visz haza ennyi pénzt. Elképesztő volt a férje fizetésére panaszkodó államtitkár-asszony. Akinek maradt még valami illúziója, az teljesen elvesztette.

Ugyanakkor az orvosi kamara előállt egy programmal. Ezzel párhuzamosan nyilvánosságra került az Újratervezés csoport elképzelése is, ezek kiegészítik egymást?

Az Éger-féle kamarai vezetés két dologban nagyon sikeres. A hatalmát sikeresen szilárdította meg, a másik pedig, hogy a tagdíjakból nagy ívű beruházásokat tervezett. Vagyis elköltötték a pénzt, de ennek célszerűségéről, illetve tisztaságáról nem vagyunk meggyőződve. Úgy gondolom, hogy egy vezetőségváltás után meglepő dokumentumok kerülhetnek nyilvánosságra.

Az Égerrel konkurens Újratervezés csoport pedig végre egy tisztességes orvosi kamarát akar csinálni, amely tekintélyes, hiteles, tárgyalóképes tagokból áll, olyanokból, akik tisztán látják az egészségügy problémáit, s programjuk is van a megoldásra. Ebből a programból vett ki követelésként néhányat az orvosi kamara jelenlegi vezetése. De a terv különböző elemeit rossz logikával rakták össze, ráadásul egy kompromittálódott, hiteltelen kör aligha képes majd az egészségügyet átalakítani.

Ugyanakkor a jelenlegi vezetés vállaltan közelebb áll a jobboldalhoz, tehát a kormányzat bizalmát jobban élvezi.

Lehet, de ebből az egészségügynek eddig semmi haszna nem volt. Gondoljon bele: Éger úr már évek óta rendszeres résztvevője az Orbán Viktor által celebrált kötcsei pikniknek. Tehát közel került ugyan a politikához, de ezzel csak saját karrierjét építgette, s hagyta, hogy a kormány átverje. Ezt ő saját maga is elismeri.

Legutóbbi interjúnkban felvetettem az elnök úrnak, hogy idén is lobbizhatott volna Orbán Viktornál az orvosokért, de ő azt mondta, hogy idén Kötcsén nem ez volt a téma.

Viszont ha meghívták, akkor ez lett volna a kötelessége. A Fidesz teljes vezérkarának, plusz a miniszterelnöknek a jelenlétében jó hangosan el kellett volna mondania, hogy a rossz egészségügyi szervezet, és a pénzhiány miatt évente egy kisvárosnyi ember meghal, pedig őket is meg lehetne gyógyítani! Nem tette, s ezzel elvesztette a maradék hitelét.

Ha jól értem, akkor Kincses Gyulát, az Újratervezés csoport vezetőjét akarják kamarai elnöknek?

Igen, s ettől retteg a kormányzat is, mert a különböző szennylapjaikban, hazugságokkal, ál-tényekkel megpróbálják őt lejáratni. Kincses Gyula egy stratégiai tervező intézet vezetője volt, aki ugyan rövid ideig vállalt kormányzati szerepet is, de alapvetően az egészségügy fejlesztését tekinti feladatának. A választás előtt valamennyi párt egészségügyi programját sikerült összhangba hoznia.

Az ő közreműködésével létrehozható lenne egy működő XXI. századi magyar egészségügy, ami természetesen nemcsak az orvosnak, hanem a gyógyulni vágyó betegnek is előnyös lenne.

Kibontakozóban van tehát egy koncepció, amely egy új, működő struktúrát alakítana ki az egészségügyben, amely hatékonyabban gyógyítja a betegeket. Ezt mi felajánljunk a politikának, s a továbbiakban a kormányzattal is együtt is kívánunk működni. Létfontosságú, hogy a hatalom jogszabályokkal és pénzzel segítse az új program megvalósítását. Ez lenne az ország érdeke.