Az őszödi beszéd emlékezete a habarcs a fideszes szavazótábor számára

Természetes igényből fakad, vagy inkább már csak rutinszerű a Fidesz és újságírói holdudvara számára, hogy még 2023-ben is megemlékeztek a 2006 májusában elhangzott, majd szeptember 17-én nyilvánosságra került őszödi beszédről?

Rutinszerű, de nem véletlen rutinszerű. Az őszödi beszéd, mint a magyar közelmúlt politikatörténetének sarkalatos eseménye, nemcsak önmagában fontos a kormánypárt számára, hanem azért is, mert ebből kristályosodott ki 2010-re egy rendkívül nagy és elég heterogén választói tömb, amelynek ez az elsődleges igazodási pontja. Sok mindenben nyilvánvalóan egyetért ez a választói tömb, hasonló értékvilágban élnek, hasonlóan vélekednek Magyarország helyéről a világban, de azért ez egy nagyon nagy tömb, és igen sok látens törésvonal húzódik benne. Az őszödi beszéd azonban, ami az egész összeállásnak a kiváltó oka, mozgatórugója volt, egy konszenzuális elem. Emiatt is alapvető érdeke a Fidesznek, hogy megtartsa a kollektív emlékezetben, és igen, ezért emlékeznek meg róla évről-évre szeptember 17-én. Szándékosan nem mondtam ki Gyurcsány Ferenc nevét, mint az ellenzék egyik meghatározó figurájáét (és az ellenzéki egység egyik kerékkötőjéét), mert az „őszödibeszédezés” többről szól, mint ő.

Spontán is megemlékezne róla ez a tábor, vagy már csak kiszámítottan, mesterségesen elevenítik fel a beszédet a tábor emlékezetében?

Ez közösségalkotó elem. Ha erre emlékeztet a Fidesz, akkor egy széles választói réteg úgy érzi, hogy itt van egy közös történet, amihez igazodni tudnak. Ez persze nem elég a tábor egyben tartásához. Nem véletlenül születnek meg évről-évre az új narratívák, általában Tusnádfürdőn, néha Kötcsén, néha a Kormányinfókon, de szükséges, hogy legyen egy közös igazodási pont, ami átível különböző eseményeken és különböző ellenségképeken is, mondhatni, hogy metatézisként mindig ott lebegjen Balatonőszöd emléke és Gyurcsány Ferenc neve.

Azok után, hogy a Fidesz és tábora számára ennyire központi és körbejárt téma egy kiszivárgott, leleplezőnek is tartott beszéd, hathatna-e még így egy hasonló történet? Ha mondjuk a mai miniszterelnöktől egy hasonló beszéd jutna el a nyilvánossághoz, lehetne-e még olyan fogadtatása, mint elődjéé, vagy az egy egyszeri eset volt?

Nem lehet ezt eleve kizárni. Elképzelhető, hogy kialakul egyszer egy olyan társadalmi kontextus. Érdemes visszaemlékezni, hogy az őszödi beszéd nem légüres térben hangzott el először szeptember 17-én a nyilvánosság előtt. Akkor már Gyurcsány Ferenc és a második újraválasztott szocialista kormány ellen felépült egy ellenzéki (fideszes) narratíva, és már elindult egy erózió a balliberális táboron belül. Egy népszerűségvesztés közepén ütött be, egy nagyon jól felépített ellenzéki kommunikációs offenzíva tetőfokán. Egy hasonló történelmi helyzetben előfordulhat, hogy egy beszéd kiszivárgása hasonló felzúdulást okoz, és válik az elégedetlenség katalizátorává, ami a rendszer meggyengüléséhez vezet. Most ugyan nem vagyunk olyan történelmi helyzetben, hogy ez reálisnak tűnjön, de a lehetőség sosem kizárt. Csak azért, mert ez egyszer már megtörtént, a megismétlődés lehetőségét nem lehet eleve kizárni.

Jól értem, hogy ezek szerint a balatonőszödözés nem az ellenfeleknek és nem is a szélesebb nyilvánosságnak szól, hanem lényegében a saját tábornak, hogy azt megerősítse?

Egyértelműen. Gyurcsány Ferenc személye megosztó ugyan az ellenzéki táboron belül, ebben mégsem az őszödi beszéd emlékezete játszik hangsúlyos szerepet, szemben azzal, amekkora kohéziós ereje van a kormánypárti törzsközönségen belül annak a beszédnek. Sokkal fontosabb önazonosság tekintetében egy kormánypárti szavazónak, mint amennyire esetlegesen kínos egy ellenzékinek, aki amúgy nem szimpatizál Gyurcsány Ferenccel.