Ázsiai típusú rabszolgatörvény készül az oktatásban

Totyik Tamás, a PSZ alelnöke szerint a szakképzés kivételével minden nyolcadik oktatási intézményben sztrájkoltak a pedagógusok, ahol pedig vállalták a tiltakozásnak ezt a formáját, ott sokkal többen csatlakoztak hozzá. Sőt, most olyan intézmények is részt vettek a munkabeszüntetésben, amelyek eddig még nem tették. 

Arra a kérdésre, hogy ezúttal csupán a pedagógusok 15-20 százaléka vett részt a meghirdetett akciókban, a PSZ alelnöke szerint két részre kell bontani a választ. Az elégedetlenség a fővárosban nagyobb, de nekik nagyobb a mozgásterük is. Vidéken – a PSZ fórumain is ezt tapasztalják –, nagyon nagy a félelem. Volt olyan, hogy egy könyvtárban tartották a fórumot, és az érdeklődő pedagógusok a könyvespolcok között elbújtak, hogy még csak ne is lehessen látni őket. Megkérdeztük az alelnöktől, hogy azok, akik nem vesznek részt tüntetésen, sztrájkban, szemmel láthatóan inkább a „nyaktiló alá hajtják a fejüket”, és pár százalékos fizetésemelésért is inkább a helyükön maradnak és szolgálnak? Totyik Tamás szerint ők valójában röghöz vannak kötve. A vidéki kisiskolákból nem tudnak hová menni, a lakásukat, házukat nem tudják eladni annyiért, hogy annak az árából valamelyik másik településre át tudjanak költözni, a fővárosban pedig még nehezebb letelepedni, noha ott a munkaerőpiacon találnának állást. De visszatartja a vidéki pedagógusokat az ellenállástól az is, hogy sokuk hozzátartozója a NER-rendszernek valamilyen vállalkozó beszállítója, és így függőségi viszonyban vannak. A harmadik oka annak, hogy nem vesznek részt a megmozdulásokban, a PSZ felmérése szerint az, hogy a pedagógusok többségének egy havi fizetésnél nincs több tartaléka. Ha valamelyik háztartási gépük például elromlik, már az is nagyon komoly kiadás számukra. 

Totyik Tamás kitért arra is, hogy a tervezett státusztörvény egy ázsiai típusú rabszolgatörvény lesz, ha elfogadják. A kormány szándékát tisztán lehet látni, de, hogy egyébként mi lesz a következménye, még nem tudni. Iskolákat fognak összevonni, utaztatni fogják a pedagógusokat, hogy fenn tudják tartani a működést. A kormánnyal tartott egyeztetésen már az is elhangzott, hogy akár az óraadó is lehet osztályfőnök. Ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek. Nem véletlen, hogy sztrájk idején az iskolákból maximált létszám mellett átcsoportosíthatók lesznek a diákok is. 

Az alelnök arról is beszámolt, hogy a pedagógusok közül nagyon sokan letétbe helyezik a felmondásukat, és elsősorban a nagyobb városokban elhagyják a pályát. Egy másik részük „robotszerűen” megtartja majd az óráit, és nem fog semmivel sem foglalkozni, nem teszi majd ki a szívét-lelkét a gyerekekért, egy belefásult, unott, „senkinek sem jó” helyzet lesz. Ugyanakkor azok, akik majd mindenáron eleget akarnak tenni az intézményvezető és a kormány elvárásainak – akár önmaguk kizsákmányolásával – nem fognak jóval többet keresni. A befektetett, erőn felüli energiához képest, ugyanis nem lesz jóval magasabb a fizetésük.

Gosztonyi Gábor, a PSZ másik alelnöke viszont úgy vélte, biztos, hogy többen sztrájkoltak a pedagógusok, mint egy hónappal ezelőtt, mert a státusztörvény tervezete nagyon sokak tiltakozását kiváltotta. Szerinte annak ellenére, hogy az időjárás kedvezőtlen volt, ráadásul hétköznap zajlott, a tüntetésen elég sokan vettek részt. Ami pedig utána történt, hogy a rendőrök könnygázzal lefújták a fiatalokat a Karmelita előtti tüntetésen, szerinte a jogállamiság megcsúfolását jelenti. Valószínűleg aránytalan fellépés volt, és a pártállami idők március 15-i tüntetéseit idézte. Akkor is arra hivatkoztak, hogy nem bejelentett akciót akadályoztak meg. Egy jogállamban azonban Gosztonyi szerint megengedhetetlen, hogy tinédzserekkel szemben ilyen eszközt alkalmazzanak. 

Egyébként – bár PSZ-tagok voltak a bejelentett tüntetésen – a PSZ alelnökei egyik demonstráción sem vettek részt, mert abban az időben épp fórumot tartottak Kőbányán. Ők most továbbra is a tagság, az oktatásban dolgozók tájékoztatását tartják a legfontosabbnak, mert akkor tudnak nagy létszámú, valódi ellenállást szervezni, ha minél több kollégát közvetlenül tájékoztatnak arról, mire számíthatnak, ha jelenlegi formájában elfogadják és bevezetik a státusztörvény-tervezetet. A következő két-három hétre már megvan a pontos menetrendjük is, hová, melyik városba, településre mennek tájékoztatót tartani.

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője szerint biztos, hogy 10 ezer fölött volt azok száma, akik részt vettek a hétfői országos sztrájkban. Körülbelül annyian lehettek, mint ahányan részt vettek a januári figyelmeztető sztrájkban, de nem érte el a március 16-i sztrájk mértékét. Egyelőre a szakképzésből még nagyon kevés adat érkezett, ugyanakkor levélben sokan jelezték, hogy náluk is volt sztrájk. 

Az ügyvivő fantasztikusnak nevezte, hogy a hétfői eseményekkel ismét sikerült felhívni a figyelmet arra, nem igaz a kormányzati propaganda állítása, miszerint a pedagógusok érdekében módosítanának a törvényeken. Nagy Erzsébet rámutatott, a résztvevők jogosan vonultak a Várba, hiszen az egykori Karmelita kolostorban dolgozik az egész helyzet fő felelőse, Orbán Viktor. Márpedig az tudható, hogy minden nála kezdődik, és nála is végződik ebben a kormányban. Azért viszont már nem a BM előtti tüntetést meghirdető PDSZ volt a felelős – tette hozzá –, ami a spontán demonstráción történt. Azt, hogy a Karmelita előtt tüntető fiatalokat könnygázzal fújták le, Nagy Erzsébet is elítélendőnek és kontraproduktívnak tartja. Mint mondta, azt az egész társadalom nyomon tudta követni, hogy a gyerekek elsősorban a közoktatás javítása érdekében álltak ki. Ellenük könnygázt használni, ki fogja vívni a társadalom azon részének a haragját, akik egy kicsit is odafigyelnek az eseményekre. 

Nagy Erzsébet szerint nehéz arról nyilatkozni, hogy a pedagógusok hány százaléka is áll bele valójában a tiltakozásokba, hiszen, ha valaki passzív marad, az még nem okvetlenül jelenti azt, hogy egyetért a kormány szándékaival. Az is oka lehet, hogy súlyos anyagi, egzisztenciális helyzetben van. Akik írnak a PDSZ-nek arról, hogy nem tudnak sztrájkolni, arról is beszámolnak, hogy ezt nem szívesen teszik, csak éppen ki vannak szolgáltatva, hiszen egy nagyon alacsony keresetű rétegről van szó. Igen sokan egzisztenciális okokból nem tehetik meg, hogy tiltakozzanak. Persze, sokan vannak olyanok is, akik elhiszik azt, amit az intézményvezető, illetve a fenntartó eléggé arrogánsan, mindenféle fenyegetésekkel megtűzdelve mond. És vannak „potyautasok” is, akik elvárják, hogy mások lépjenek helyettük. Ráadásul sokan morális problémákkal küzdenek. Mint az a fiatal óvónő, Kitti, aki a BM előtti tüntetésen, a színpadon elsírta magát, mert ő nagyon szeretne óvónő maradni, de úgy érzi, hogy ilyen viszonyok között nem teheti meg. Sőt, árulás lenne, ha engedné, hogy a státusztörvény bevezetése után annak jogszabályi viszonyai között foglalkoztassák. Ez elég tragikus dilemma. 

A PDSZ ügyvivője azt is elmondta, ha a státusztörvényt mindenáron bevezetik, óriási lesz a megosztottság a tantestületekben, ha mindenféle „fura” teljesítményértékelés alapján nagy bérkülönbségeket alakítanak ki az intézményvezetők. Erre Horváth Péter, az NPK elnöke azt mondta, ne aggódjanak a szakszervezetek, mert az igazgatók ilyen alacsony bérek mellett nem nagyon akarnak majd differenciálni. Kisfaludy László, a köznevelésért felelős helyettes államtitkár viszont válaszként csak annyit jegyzett meg: ők már nagyon szeretnék bevezetni a teljesítményértékelési rendszert, mert több igazgató is jelezte nekik, ő már „annyira differenciálna”. Ez a két hozzáállás fog majd egymásnak feszülni. Az egyik intézményben az intézményvezető mindent megtesz a pedagógusai védelmére, a másikban inkább a kormány által elvártaknak megfelelően fognak eljárni. A munkavállalók hozzáállása is eszerint fog változni. Lesznek viszont olyanok is, és nem kevesen, akik nem óhajtanak majd ebbe beleállni. Mint a 2013 óta itt lévő minősítési rendszerbe sem.

Ennek az egésznek pedig egyértelműen megint a gyerekek isszák majd meg a levét. A gyerekeken keresztül pedig a családok, mindenki, aki azt szeretné, hogy a gyerekekből legyen valaki.