Azt írtuk, hogy Tarlós hagyta kifosztani Budapestet, és nem azt, hogy fogja be a száját

A volt főpolgármester interjút adott a Klikktv-nek. A fő téma természetesen a Lánchíd felújítása volt, de emellett több más témáról is szó esett. Tarlós úr szerény személyemet is megemlítette, igaz, hangsúlyozta, nem tudja, hogy ki vagyok. Viszont, kikérte magának, hogy arra utasítgassam, hogy fogja be a száját. Tarlós úr ebben az esetben nem mondott igazat: sem az általa citált cikkemben, sem soha máskor nem írtam olyat, hogy fogja be a száját.

Idézet a Klikktv-ben elhangzott Tarlós-interjúból. „Én nem tudom, hogy ki az a Föld S. nevű ember. Rám ordít az írásában, hogy én hogy merek beszélni, és jobb lenne, ha befognám a számat…Én nem tudom, hogy ez az ember kicsoda…Ki ez az ember, hogy arra utasít engem, hogy ne szólaljak meg? Hogy több mint elegendő oka van hallgatni. Nem vagyok indulatos, de ezt kikérem magamnak. Kicsoda, hogy ő utasítgasson engem, hogy ne beszéljek. Jobb lenne, ha ő befogná a száját.” (Az ominózus szövegrész a 4. perc táján kezdődik – a szerk.)

Hogy Tarlós nem tudja, ki vagyok, az ő dolga. Ha nem tűnik szerénytelenségnek, erről az a véleményem, hogy ez a kijelentése nem engem minősít, hanem őt. De nem ezzel szeretnék foglalkozni, hanem azzal, hogy nem írtam olyat, amit Tarlós nekem tulajdonít. A „Tarlós már rég befejezte volna a Lánchíd felújítását” című cikkemben a többi között a következőket írtam:

„Tarlós hagyta, hogy az Orbán-kormány kifossza Budapestet. Nem szólt egy szót sem a Városliget tönkre tételekor, s hallgatott akkor is, amikor kivágták a Kossuth tér fáit és elvitték Nagy Imre szobrát a Vértanúk teréről. Csöndben maradt a szégyenletes Szabadság téri emlékmű kapcsán, úgy tett, mintha neki ehhez semmi köze nem volna. Pedig, a belvárosi Szabadság tér ugyanúgy Budapesten van, mint ahogyan nemrég még Budapesten volt az elüldözött CEU nevű egyetem – ezzel kapcsolatban sem hallottuk, hogy Tarlós főpolgármester tiltakozott volna. Nem szólt akkor sem, amikor tönkre tették a Magyar Tudományos Akadémiát, és politikusnak álcázott percemberek packáztak az intézmény nemzetközi hírű tudósaival.”

Mindezeket Tarlós István elfelejtette megemlíteni. Hogy néhány dolgot nehezményeztem az ő főpolgármesteri tevékenységében, és ezért írtam azt, hogy van mire szerénynek lennie. A cikkem utolsó szakasza, amelyről Tarlós István azt állította, hogy ráordítottam és azt írtam, hogy hallgasson, szó szerint így hangzik: „Csupán azért említettünk néhányat Tarlós István jócselekedetei közül, hogy érzékeltessük: a volt főpolgármester jobban tenné, ha visszavenne a nagy arcából. Ha valakinek, neki tényleg van mire szerénynek lennie.”

Ez azért más, mint valakit arra „utasítani”, hogy hallgasson. Ha valakiről azt írják, hogy nem vezetője, hanem intézője volt a fővárosnak, vagy azt, hogy van mire szerénynek lennie, az lehet sértő az illetőre, de még ebben a sértett állapotában sem értelmezheti úgy, hogy én őt, vagy bárki mást elhallgattatnám. Amennyiben Tarlós Istvánnak a jövőben is megmaradnának a szövegértelmezési problémái, 45 éves újságírói tapasztalatommal és tudásommal szívesen állok a rendelkezésére.