Bárándy Péter: erre a törvényre egyáltalán nincs szükség

– Olvasta a Varga-Semjén-féle törvénytervezetet?

– Igen, ami megjelent belőle.

– Nem jelent meg teljességében?

– Nem tudom. Ha van huszonnégy órájuk, akkor még változtatnak rajta.

– Megtehetik?

– Persze.

– És változhat előnyére?

– Markánsan akkor, ha elmarad.

– Úgy, ahogy van az egész?

– Igen.

– Mert ön szerint nincs is szükség egy ilyen felhatalmazási törvényre?

– Abszolút nincs. De legalább a címére vigyáztak volna. Ugye?

– Mert?

– 1933-ban volt felhatalmazási törvény, Németországban.

– Méghozzá éppen március 21-én.

– Igen. Hitler kapta ezt a felhatalmazást, ezért is mondom, hogy legalább a törvény címére vigyázhattak volna.

– És tartalmilag? Miért nincs rá szükség?

– Végigmondom, amit gondolok. A legfontosabb: egy járvány kezelésére megvoltak a rendes jogrenden belüli megoldások: az elkülönítések, megfigyelések, zárlatok, ellenőrzések megfelelő kezelésére vonatkozó szabályok. Ezt az egészségügyről és a katasztrófavédelemről szóló törvény tartalmazza, és z e két területen belül kialakított hatóságok, valamit az ilyen esetekben mozgósítható hatóságok meghozhatják a feltétlenül szükséges intézkedéseket. Ez az állam egyik legősibb kötelezettsége járványok esetén. Az intézkedési körbe tartoznak a szabadságjogokat és mindenféle jogokat korlátozó lépések. De: a járvány-ügyön belüli szükségszerű döntésekről beszélek. Nem kellett volna, vagy nem kellene tehát új jogszabály; a meglévők pontosan elengedőek lennének a helyzet kezeléséhez.

– De nem ez történik…

– Nem, hanem azonnal ugrottunk egyet, és az azonnali különleges jogrendbe helyezte át a helyzetet a kormány. Ennek hat különböző típusa van, ezek közül az egyetlen, amit a kormány rendelhet el, elemi csapás, és ipari katasztrófa esetén.

– És ez nem az?

– Hát van vele némi formális baj: az elemi csapás körébe a járvány nem biztos, hogy beletartozik. De emelkedjünk túl ezen! Fontosabb, hogy mit is ad ez a különleges jogrend a kormány kezébe? Minden híreszteléssel ellentétben, a kormány elrendeli ezt, de nincs határideje. Próbálják ugyan félremagyarázni, de nincs határidő. A vészhelyzetet a kormány szünteti meg, amikor annak – szerinte – az oka megszűnt. Tehát a végtelenségig fenntartható. A vészhelyzeten belül, a kormánynak igen nagy cselekvési szabadsága van, és ez nem a járványelhárításhoz kötődik, hanem bármi máshoz. A kabinet hozhat rendkívüli intézkedéseket, és alkothat rendeleteket. A rendkívüli intézkedések fenntartásának és meghozatalának szintén nincs határideje, míg a rendeleteknek igen: mégpedig tizenöt nap. Ezek meghosszabbításához országgyűlési felhatalmazás kell. Tehát meghosszabbítható, de ebben az esetben már szintén nincs határidő, vagyis itt az alaptörvény slamposan fogalmaz. Nyelvtanilag ugyanis – ismétlem – úgy értelmezhető, hogy a parlament hozzájárul egyszer a hosszabbításhoz, de onnan kezdve, már nincs határidő.

– Mit tehet a kormány a rendeleti kormányzás idején?

-–Sorolom: az alapvető jogok gyakorlása felfüggeszthető, törvények alkalmazása felfüggeszthető, korlátozhatóak az alapvető jogok, néhány kivétellel. Hogy mi ezek a kivételek: az emberi méltóság, az élet védelme, a kínzás és embertelen bánásmód tilalma, az embereken végzett orvosi kísérletek hozzájárulás nélkül, és az ártatlanság vélelme, meg néhány, a büntetőjogi eljáráson belüli jogszabályi rendelkezés.

– Melyek az alapvető jogok, amelyeket fel lehet függeszteni, vagy korlátozni?

– A szabadság, a jogtalan támadás elhárítása, az otthon használatának biztosítása, a jó hírnév, a véleménynyilvánítás szabadsága, a közérdekű adat megismeréséhez való jog, a magánjellegű adatok megóvásához való jog, a lelkiismereti, a vallásszabadsághoz való jog, sőt, a jogképesség is. Tehát mindezek a jogok korlátozhatóak, felfüggeszthetőek. Már az sem vonatkozik a jogaink körébe, amelyet az alaptörvény ugyancsak tartalmaz, hogy ezen alapvető jogainkat tiszteletben kellene tartani. Itt tiszteletben tartás sincs. Az országgyűlésnek tehát, rendeleti kormányzás idején az az egyetlen korlátozó lehetősége van, hogy a tizenöt nap után meghosszabbítsa a kormányrendeleteket. Ha nem hosszabbítja meg, hát nem. Akkor hozhat a kormány másikat.

– Vagy ugyanazt újra?

– Igen, megismételheti. A mostani rendelet ezt az egyetlen érdemi cselekvőképességét, korlátozó jogát szünteti meg. Értelmezhetjük bárhogyan, a parlamentnek ez az egy joga maradt a rendkívüli jogrend idején – az alaptörvény szerint. Most ezt szüntetik meg, az országgyűlés lényegében nem létezik, működése illúzióvá válik, ennek következtében a politikai aktorok cselekvése is értelmezhetetlen. Másként: megszűnik a politizálás.

– A kormány azt mondja, hogy a járvány miatt, nem lehet összehívni az országgyűlést…

– Miért? A home office, az otthoni munka megoldható a kft-nél, az országgyűlésnél nem lehetne megoldani? De a járványra való hivatkozás nem érv: a háború idején is ülésezik az országgyűlés, amikor bombáznak.

– Az nem egy akceptálható érv, hogy megfertőződhetnek a képviselők?

– Nem.

– Ezért mondja, hogy ez a törvény – már a meghozatal is – elhibázott?

– Igen, mert ott volt a rendes jogrendben is a szabályozási lehetőség, amivel az állam ennek a nagyon súlyos kötelezettségének eleget tehet. Illetve, tehetett volna. Ehelyett választott egy rendkívüli jogrendbe tartozó megoldást. A kormány teljesen ki akarja iktatni – ami ugye, a mi rendszerünkben egyetlen személyt jelent – az összes létező korlátot. Hogy ne legyen egyáltalán ellensúly. És ki is iktatja. Még azt a látszólagos, rendeleti kormányzás idején létező alaptörvényi korlátot, azaz a tizenöt nap utáni kötelező parlamenti kontrollt is.

– Azt mondja a törvénytervezet, hogy majd az Alkotmánybíróság fogja betölteni az ellenőrző szerepet.

– Az alaptörvény szerint, az Alkotmánybíróság az egyetlen olyan szervezet – mármint a különleges jogrend minden típusa esetén –, amelynek a működését nem lehet korlátozni. De ha ránézünk az alkotmánybíróságra, akkor ez nem nagyon nyugtathat meg bennünket.

– Fölösleges a kérdés – a véleménye ismeretében –, hogy ezt a törvényt elő sem szabadott volna terjeszteni, de mégis: miért kellett beemelni ebbe a rémhír terjesztésének súlyosabb szankcionálására vonatkozó passzust?

0 Ennek nincs különösebb jelentősége. A rémhírterjesztés a mai jogrendben is bűncselekmény, és a járványügyi szabályszegés is az. Ha most ezekhez magasabb büntetési kereteket rendelnek, az ízlés dolga. Én mondjuk, nem szeretem, ha az aktuális helyzet azonnali Btk módosítással jár. Ezen a területen is stabilitás kellene. Nem hiszem, hogy szükség lenne a súlyosabb fenyegetettségre az említett esetekben, de ez nem alkotmányossági probléma.