Befut a brit választásokon a Munkáspárt – de Trump és Orbán barátja is

Nagy Mariann 2024. július 4. 07:30 2024. júl. 4. 07:30

Nagy-Britanniában a mai parlamenti választásokon a baloldali, de középre tartó Munkáspárt minden várakozás szerint fölényesen legyőzi a 14 év óta kormányzó konzervatívokat. Nigel Farage, a Brexit fő szorgalmazója, Donald Trump és Orbán Viktor nagy barátja, aki eddig négyszer próbált – sikertelenül – bejutni a törvényhozásba, ezúttal reménykedhet. Sokat ott nem árthat: mindkét nagy párt középutas, de nyílt kérdés, meg tudja-e oldani a baloldal az ország problémáit, amelyekkel a konzervatívok nem tudtak megbirkózni.

A brit választásoknál az alsóház 650 tagjára ugyanennyi választó-kerületben szavaznak, nincsenek sem előválasztások, sem második forduló, a jelölt, aki kerületében megszerzi a többséget, mandátumot kap. Ez betonozza be – hosszú időre visszamenően – a két nagy tömegpárt, a konzervatívom (toryk) és a Munkáspárt (Labour) váltógazdaságát. A kisebb pártoknak, mint a liberálisoknak, a Skót Nemzeti Pártnak és társaiknak gyakorlatilag nincs esélyük bejutni a törvényhozásba, legfeljebb koalícióban – de éppen a Farage vezette korábbi pártjai így is jelentős szerepet játszottak a brit politika alakulásában. Nélkülük aligha hagyták volna ott a britek 2016-ban az Európai Uniót, amelyet többségük azóta megbánt.

A konzervatívok a világgazdasági válság idején vették át a kormányzást a Munkáspárttól és utána három választást nyertek meg. Az utóbbi időben azonban a Brexit miatt is gyengélkedő gazdaság, a romló egészségügyi ellátás, a drágaság, nemkülönben a vezető tory politikusok botrányai egyre valószínűbbé tették, hogy a szavazók leváltják őket. Botrányaik Boris Johnson miniszterelnökkel kezdődtek, aki először letagadta a parlamentben, majd beismerte, hogy a legszigorúbb Covid-zárlat idején bulizott barátaival rezidenciáján. Felelőssé tették a kormányzó pártot a környezetvédelem elhanyagolásáért, a megbízhatatlan vasúti szolgáltatásért, főként pedig azért, hogy áramlanak az illegális migránsok az országba. Az elmúlt években egyre többen jöttek, részben (az egykori brit gyarmat) Hong Kongból, Afrikából, Ázsiából – sokan felfújható csónakokon, a La Manche csatornán át. A konzervatívok ezzel nem tudtak mit kezdeni, kivéve azt az irreális ígéretet, hogy az illegálisok bevándorlókat majd felteszik repülőre és Ruandába szállítják.

Johnson utódját, Liss Trusst „jégsalátaként” emlegették, miután 45 napos országlása rövidebb volt, mint a saláta lejárati ideje: adócsökkentési tervei csapást jelentettek az amúgy is kínlódó gazdaságra. Az egykor nemzetközi hírű brit közegészségügyi ellátásra (amely hajdan még a külföldieket is ingyen kiszolgálta) most az egyre hosszabb várólisták jellemzők, a fogorvosoktól a rákbetegek kezeléséig. A sajtó tele van történetekkel arról, hogyan kell súlyos betegeknek, sebesülteknek órákat várniuk mentőre, kórházi ágyra, hónapokat műtétre. Johnson azt ígérte, hogy az EU-ból való kilépés majd véget vet az illegális bevándorlásnak, de ebből sem lett semmi. A jelenlegi miniszterelnök, az indiai származású Rishi Sunak Nagy-Britannia első színes bőrű vezetője, emellett arról nevezetes, hogy a maga és felesége egyesített vagyona nagyobb, mint a királyé... Sunak korábban sikeres pénzügyminiszter volt, de új posztján ő sem tudott megbirkózni az ország gondjaival.

A Munkáspárt vezetője, Keir Starmer, egyetlen jelszóval kampányolt: „Változás”. A 61 éves, munkáscsaládból származó, Oxfordban végzett, vezető államügyészként elismert jogászt II. Erzsébet királynő korábban lovaggá ütötte. Úgy tűnik, jelszava sikeresnek bizonyult, pártja az elmúlt másfél évben mindig két számjegyű előnyt tudott felmutatni a felméréseknél a konzervatívokkal szemben. A változás lehetőségét azzal is erősítik, hogy a korábban a párt balszárnyához tartozó Starmer látható célja, hogy közelítse pártját a politikai középhez, így vonzza a konzervatív és a liberális szavazókat is.

Ideológiai harcok nem a két nagy párt között, hanem – mindkettőjük részéről – Nicolas Farage személye körül várhatók. A sikeres szélsőjobb populista feltehetően a konzervatívoktól vesz majd el nem kevés szavazatot, hogy végre bejusson a parlamentbe. Farage nevét Orbán Viktor és pártja is már nem egyszer dicsérően emlegette, legutóbb áprilisban, amikor a Fidesz irányította Matthias Corvinus Collegium szélsőjobb figurák konferenciáját szervezte meg Brüsszelben, mások mellett Orbán és Farage részvételével. Nem kis botrányt kavart, hogy a belga hatóságok – rövidlátó módon – a közbiztonságra hivatkozva, betiltották a rendezvényt, így az annál nagyobb nyilvánosságot kapott. Farage – Orbán Viktorhoz hasonlóan – Donald Trump dicsőítője, hirdeti annak elveit és élvezheti a francia Nemzeti Tömörülés és a német AfD rokonszenvét is. Tagja az Európai Parlamentnek, így pártja Orbán és elvbarátai szerveződő frakciójában is helyet és szerepet kaphat. Tőle szerencsére nem várható olyan áttörés a választásnál, amilyen olasz, francia, osztrák elvbarátainak sikerült. Farage pártja egyébként ott van az Európai Parlamentben, élén vezetőjével, s egyáltalán nem lenne meglepő, ha a Brexit kiváltója a szélsőségesek Orbán-tervezte új frakciójában kapna majd helyet. Legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kijelentette: „a Nyugat provokálta ki Putyin Ukrajna elleni támadását.” 



Hírklikk

Támogasd a munkánkat, hogy egyre több tényfeltáró anyaggal, izgalmas riportokkal tartsunk ellent a kormányzati propagandának.

Támogatom
Támogatom