Beköszön hozzánk Kirk szele

Somfai Péter 2024. október 10. 07:30 2024. okt. 10. 07:30

Helen és Milton tartja rettegésben az Egyesült Államok déli, nyugati partvidékét. Még el sem takarították Helen pusztásának nyomait, máris ott „toporgott” Milton, amely – ha lehet – még viharosabb sebességgel közeledett Florida partjaihoz. Egyre gyakoribbak a hatalmas erővel érkező trópusi viharok, ennek pedig egyértelműen a globális felmelegedés az oka. „Különösen aggasztó, hogy a kipattanó hurrikánok milyen gyorsan megerősödnek, noha korábban is volt példa az ilyen jelenségre, ám az utóbbi években látványosan több van belőlük” – mondta a Hírklikknek Szentes Olivér, a HungaroMet éghajlatszakértője.

A jégverést már tudjuk „kezelni”, a hurrikánok ellen nem tudunk védekezni? 

Olyan meteorológiai közbeavatkozási eszközre gondol, amely alkalmas lehet elhárítani, vagy feloszlatni a hurrikánokat? Itt még nem tartunk. Azok a meteorológiai képződmények, amelyek adott esetben jégesőt hoznak magukkal, legfeljebb néhány kilométeres körzetet veszélyeztetnek. Ezek legfeljebb zivatarok, elegendő némi olyan vegyszert bejuttatni a felhőbe, amely „semlegesíti” a jégszemcséket, és máris megszelídült a vihar. A hurrikánok sokkal durvább légköri képződmények, a kiterjedésük akkora is lehet, mint mondjuk fél Európa, sőt, még akár nagyobb is. 

Az emberiség nem szokott belenyugodni a lehetetlenbe. Ez ügyben mégis?

A hurrikánok okát pontosan ismerjük. Alapvetően úgy kell elképzelni, hogy az Atlanti óceán térségében, az Egyenlítőtől nagyjából öt fokkal északra alakulnak ki ezek a trópusi ciklon kezdemények. Az erős trópusi viharok kialakulásához a meleg tengervíz szükséges, mivel a párolgás hozzájárul a felhők növekedéséhez azzal, hogy csökken a légnyomás, és közben felerősödnek a szelek. A környező pára is bekerül a levegőbe, ezzel pedig létrejön egy önmagát erősítő rendszer, amely magába zárja az energiát és a nedvességet. A légköri széljárás miatt Nyugatra mozdulnak el, aztán a Karib-térségben fordulnak a szárazföld felé. Ezek rendszerint még csak trópusi ciklonok, aztán amikor „megbokrosodnak”, hurrikánokká erősödnek. Ebbe a folyamatba nem tudunk beleszólni. Nem mondom persze, hogy az emberiség tehetetlen ebben az ügyben, de nem nekünk, meteorológusoknak „osztott lapot” a természet. Ha sikerülne megállítani a bolygó légkörének felmelegedését, akkor valószínűleg a pusztító hurrikánok száma sem növekedne tovább. 

Tapasztalható valamiféle ciklikusság a hurrikánok keletkezésében?

Hosszabb idősoron nézve az ilyen hurrikánokat, ki lehet mutatni valamiféle „ritmust”. A korábbi évszázadokból nagyon kevés feljegyzés maradt fenn az Atlanti óceán közepén keletkezett viharokról, most azért a műholdas mérésekkel legalább nagyobb pontossággal képesek vagyunk észlelni mind a ciklonok, mind a hurrikánok keletkezését. A National Hurricane Center szerint 1924 óta 42 trópusi ciklon érintette az Egyesült Államok területét, ezek elérték az 5. kategóriás státuszt. Az Atlanti-óceán medencéjében a legutóbbi a Milton hurrikán volt, amely a Floridai-öböl partja felé haladt óránként 180 mérföldes sebességgel. A nagyon erős hurrikánok teljes száma valószínűleg magasabb, mivel a műholdas megfigyelési technológia az 1960-as évekig nem állt rendelkezésre, és a ciklonok, amelyek 5-ös kategóriájú viharok lehettek, észrevétlenek maradhattak. Azt mondhatom, hogy az elmúlt pár évtizedben gyakoribbá váltak a hevesebb viharok, hurrikánok. A 2000-es évek elején, 2000 és 2007 között, többet jegyeztünk fel, aztán a 2010-es években valamivel kevesebb keletkezett. Az utóbbi négy-öt évben megint nőtt a számuk. Pontosan nem emlékszem, melyik évben, valamikor 2020-21 táján volt olyan esztendő amelyikben több mint harminc kisebb-nagyobb hurrikán keletkezéséről kaptunk jelentést. 

A napokban szokatlan hírt olvastam: Nyugat-Európát is eléri az egyik most tomboló hurrikán. Sőt, a pereme ezen a hétvégén Magyarországon is okozhat kiadós csapadékot, felerősödő szeleket. 

Miközben az Egyesült Államokban már támad a Milton, aközben két másik, a Kirk, valamint a Leslie hurrikán is megjelent az amerikai Atlanti-partoknál. Így megtörténhetett az, amire emlékezetem szerint még sosem volt példa: három aktív hurrikán találkozik egymással. Ráadásul van esély rá, hogy az egyik még Európát is eléri: a Kirk nyugat felé tart. De a legfrissebb mérések szerint mire ideér, már csak trópusi viharrá szelídülten éri el a partokat. 

Mit tudunk a Kirkről?

A hétvégén a Karib-tengeren fekvő Bermuda és az Atlanti-óceán középső részén fekvő Azori-szigetek között mozgott, akkor egy rövid időre a 4. kategóriás erősséget is elérte. Bekerült a nyugati szelek zónájába, és azokkal Európa felé sodródott. Az európai kontinensre érkező Kirk, már ciklonná szelídülve, a hét közepén érinti Észak-Portugáliát és Északnyugat-Spanyolországot. Még ekkor is nagyon erős szelet és heves esőzést hoz magával. Hozzánk is elérhet a hullámzó frontja, előterében – várhatóan csütörtökön – viharossá fokozódhat a délies szél és a sok éves átlag fölé emelkedhet a levegő hőmérséklete.  

A jövőben erre is fel kell készülnünk? 

Európát egyelőre nem veszélyeztetik a „tomboló hurrikánok”. Az előfordulhat, mint most a Kirk esetében, hogy más ciklonok is elérik a kontinensünk nyugati partvidékét, Portugáliát, Franciaországot, esetleg Írországot, de addigra szinte mindig legyengülnek. Ha nem is gyakran, de előfordulhatnak a jövőben trópusi viharok azon a vidéken. Sőt, akár Norvégiáig is elviheti a „szél” ezeket a ciklonokat. Magyarország mélyen bent van a kontinens közepén, ahogyan a hurrikánok, úgy az ilyen erős trópusi ciklonok sem „kedvelik” a kontinentális éghajlati viszonyokat, ezért nem kell tőlük tartanunk.   



Hírklikk

Támogasd a munkánkat, hogy egyre több tényfeltáró anyaggal, izgalmas riportokkal tartsunk ellent a kormányzati propagandának.

Támogatom
Támogatom