Belharc a kamarában
Korábban már írtam arról, hogy egy parlamentbe benyújtott törvényjavaslat szerint az évi 5.000 forintos kötelező kamarai hozzájárulást a jövőben az országos és nem a területi gazdasági kamarának kell fizetni. A normaszöveg indoklása szerint erre a források hatékonyabb felhasználása érdekében van szükség, hiszen amennyiben a kamarai hozzájárulások egységesen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához (MKIK) folynak be, mód nyílik azon régiók fejlesztésére, forráshoz juttatására is, melyek – legalábbis az előterjesztők szerint – jelenleg forráshiányosak.
Úgy hírlik, hogy a kamarai berkeken belül élesedik a vita. Az országos központ nem csak a kötelező kamarai hozzájárulásból befolyó cca. 4 milliárd forint feletti rendelkezés jogát szeretné megszerezni, hanem ezzel egy időben az önálló jogi személyiségű területi kamarák autonómiáját is korlátozni kívánja. A mai gyakorlat szerint a kötelező kamarai hozzájárulás (5.000 Ft/év/vállalkozás) 90 százalékáról rendelkeznek a megyei (területi) gazdasági önkormányzatok, az MKIK-nak tíz százalék jut. Az MKIK elnöke most „leboltolta” a kormányfővel, hogy az összeg 100 százaléka jusson az MKIK-hoz, amely majd – ma még nem ismert szabályok és eljárások szerint – visszaoszt összegeket a területi szervezetnek. Nem csak hierarchikus, hanem költségvetési függőségbe is kerülhet a vidéki kamarai rendszer. A benyújtott módosítás elfogadása esetén az országos testület a jövőben már nem ernyőszervezetként, hanem hatalmi centrumként fog működni: gyakorlatilag az MKIK-nak lesz 23 területi fiókja, amelyek a központ regulái szerint végezhetik majd tevékenységüket.
A tervezett központosítás legnagyobb vesztese a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) lehet, ugyanis a főváros esetében milliárdos (!) nagyságrendű lenne az elvonás, ami teljesen kiszolgáltatottá tenné a BKIK-t. Nem véletlen, hogy legfőbb érintettként fel is emelték a hangjukat a tervezett intézkedés ellen. Innentől kezdve, már nem csak hatalmi harc van az ország legnagyobb köztestületében, hanem folyik a küzdelem a pénzügyi források megtartásáért illetve megszerzéséért. A kiszivárgott információk szerint a benyújtott javaslatot az országos kamara nem tárgyalta meg, és nem is hozott döntést az ügyben. Az MKIK elnöke (a miniszterelnök főtanácsadója) – kormányzati egyetértést szerezve – elintézte, hogy az által forszírozott centralizálási koncepció törvényjavaslat formájában a Parlament elé kerülhessen.
Az eljárásról Nagy Elek, a BKIK elnöke így nyilatkozott a hvg.hu-nak: „Ez a szokásos módszere Parragh elnök úrnak: tájékoztat, hogy a témát egyeztette valamelyik miniszterrel, vagy a miniszterelnökkel, azzal a téma le van zárva. A kormány gazdasági partnere az MKIK és ha a kamara elnöke valamit mond, akkor joggal gondolhatják, hogy az az MKIK mint testület véleménye. Sajnos, ez távolról sincs így, ezt a nemrég benyújtott törvénymódosítási javaslat is ékesen bizonyítja.”
Távol áll tőlem, hogy igazságot tegyek a Parragh László és Nagy Elek közötti vitában. Úgy gondolom, hogy nem csak a fővárosi kamara (BKIK) elnökének véleményét kellene ismernünk, hanem a vidéki (megyei) vezetők álláspontját is. Névvel, címmel. Ha hallgatnak, hát hallgatnak: végül is a vesztesnek van joga csendben maradni. Bizonyára mérlegelték, hogy jobb meghúzódni (lapítani), mint szembeszállni a gazdag és befolyásos központtal, a kormányzati akarattal. Csak azt nem szeretném tapasztalni, hogy majd a törvény elfogadását követően beinduljon az össznépi nyafogás, hogy mi nem ilyen lovat akartunk! Az egészségügyi, gazdasági és szociális válság közepén a vállalkozók köztestületében harc bontakozik ki. A régiók keserűen tapasztalhatják, hogy az országos vezetés a területi egységek rovásárára politizál. Ez az éles küzdelem az MKIK és a BKIK elnöke közötti csörtében csúcsosodik ki. Érdekharc ez a javából: pénzről és hatalomról szól. Vállalkozások tízezrei mentek tönkre és munkavállalók százezrei kerültek utcára, de az ország legnagyobb köztestületének képviselőit most leginkább az foglalkoztatja, hogy ki tudja legyőzni belső riválisát, ki tudja „lenyomni” a másikat. És a kormány segíti, támogatja ezt a káros belső villongást, hiszen – az MKIK elnöke kérésére – benyújtotta az Országgyűléshez a sokakat felháborító javaslatot.
Érdekel még valakit a kamarában, hogy milyen sors vár a mikro- és kisvállalkozókra? Valaki mondja már meg: a vállalkozók vannak a kamaráért, vagy a kamara van a vállalkozókért? Szükség van olyan gazdasági önkormányzatra (kamarára), amely súlyos gazdasági krízis helyzetben is belső konfliktust gerjeszt, és a pénzfelhalmozást illetve a hatalomkoncentrációt tekinti elsőrendű feladatának? Várom a választ, de nem a kamarától!
