Benkő László utazhatott nyugatra, de nem disszidált, mert félt, hogy itthon kiírtják a családját
Benkő László, a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja alkalmából, a Terror Házában középiskolásoknak tartott tárlatvezetésen elárulta, a kultúrpolitika által „támogatott” együttesként sem volt szabad az élet. A róla készült jelentéseket máig nem meri megnézni.
– Mindig volt velünk egy ügyelőtiszt, aki mindenről jelentett, arról, mit ettünk, mit ittunk, kivel beszéltünk – emlékezett vissza a Blikknek az Omega billentyűse, aki annak ellenére, hogy tisztában van azzal, hogy a történelmi levéltárban talán több száz oldalnyi anyag lehet, amelyben szerepel a neve, sosem kérte ki a vele kapcsolatos jelentéseket.
– Félek attól, mi derülne ki. Nem szeretnék azzal szembesülni, hogy valakiről, akivel együtt nőttünk fel, együtt gondolkodtunk, együtt éltük az életünket, kiderüljön, hogy besúgó volt és elárult minket – jelentette ki a zenész, akit megdöbbentett, hogy a rendszerváltás után, több zenészről derült ki, hogy III/III-as ügynökként tevékenykedtek az „átkosban”.
– A mai napig összerándul a gyomrom, amikor átmegyek a határon, mert előjönnek az emlékek. Hiába mehettünk ugyan, azért mindig görcsben volt a gyomrunk, hogy nem lesz-e baj, nem történik-e valami, ami miatt visszafordítanak minket. A mostani gyerekek, akikkel most végigmegyek a kiállításon, szerencsére el sem tudják képzelni, milyen volt a határsáv vagy a húsz év várakozás egy Trabantra – mondta.
A zenész ugyan engedéllyel rendszeresen utazhatott Nyugatra, s beleláthatott, milyen szabadságban alkothat és zenélhet Mick Jagger vagy Freddie Mercury, sosem mert disszidálni. – Rettegtem attól, mit tennének a szeretteimmel. Ismerek olyat, aki kint maradt, amiért itthon az egész családját kiirtották.
