Bírósági csiki-csuki: meddig lehet időt húzni?

Emlékezetes, az ügyészség szerint Gyárfás Tamás és Fenyő János között az 1990-es évek közepétől üzleti vita, hatalmi harc és erős személyes ellentét alakult ki. A vádirat szerint Gyárfás 1997-ben elhatározta, hogy megöleti Fenyőt, emiatt 1997 szeptemberében megbízta Tasnádi Pétert, hogy ölesse meg vetélytársát. Tasnádi a megbízást 12 millió forintért vállalta, azonban miután átvett 6 millió forint előleget, nem teljesítette a feladatot. Erre Gyárfás megbízta Portik Tamást, akit 1994 óta ismert, hogy ölesse meg Fenyőt, amit Portik Tamás „fővállalkozásban” el is vállalt, de a feladatot továbbadta az azóta már elítélt Rohácnak, aki végre is hajtotta a gyilkosságot. A médiavállalkozó 1998-as meggyilkolásával kapcsolatos perben mind a Portik, mind a Gyárfás Tamás ellen indított eljárás jelenleg is folyamatban van. dr. Kende Péter büntetőügyekre szakosodott ügyvéddel arról beszélgettünk, az elsőrendű vádlott meddig húzhatja még el a tárgyalást.

Nagyon sokan vannak olyanok, és furcsa módon egyébként nemcsak büntető ügyekben, hanem polgári, meg más perekben is, akik valami érthetetlen okból azt hiszik, hogy ha időt nyernek, akkor azzal életet is nyernek. Pedig ez a perek többségének esetében nem igaz. Mégis van valami nagyon erős késztetés sokakban – nem tudom megmagyarázni, hogy mitől és miért – az időhúzásra. Mintha valamiféle adrenalin-töltetett remélnének attól, hogy látják a közelgő pallost, de azt hiszik, minél később csap le, annál kevésbé fog fájni. 

Mennyire ugráltathatja a bíróságot egy vádlott, mint mondjuk ezúttal Portik Tamás?

Valamivel kevésbé, mint régebben. Az elmúlt években, nem utolsó sorban az eljárási törvények megváltoztatásának következtében, gyorsultak valamicskét az eljárások. Ettől még persze borzasztó lassúak, nagyon sokáig tartanak, de a korábbiakhoz képest láthatóan javult a helyzet. A büntető ügyekben is, a polgári ügyekben is szigorú szabályok mentén több szakaszra bontották az eljárásokat, s ez valóban javított a helyzeten. Sikerült valamelyest rövidíteni az ítélethozatalig tartó folyamaton. Az ellenkezőjére szinte minden kollégám még ma is tudna példákat sorolni, nekem van olyan orvosi műhiba miatt indított polgári kártérítési perem, ami tizenharmadik éve zajlik. Van olyan büntető perem, amiben a védencemmel szemben az első házkutatás 8,5 évvel ezelőtt történt, és ő 8,5 éve áll büntető eljárás hatálya alatt. Száz százalékig biztonsággal mondom, hogy tök ártatlanul. Abszolút nem bűnös abban, amivel vádolják. 

Ennek bizonyára számtalan joghátránya van… 

Nem mondom, hogy olyan sok joghátránya volna, de persze ahányszor, valahol, bármilyen okból fölmerül a kérdés, hogy „áll-e ön büntető eljárás hatálya alatt?”, már pedig sok helyen teszik föl ezt a kérdést, akkor ő 8,5 éve kénytelen igennel válaszolni. Másrészt hiába tudja, hogy ártatlan, azért a magyar bírósági rendszer mégis csak egy „fekete doboz”. Nem mindig tudjuk kiszámítani, hogy mi fog történni.

Úgy tartják: más az igazság és más a jog.

Pontosan. Erre is tudok példát mondani. Volt már nekem is olyan védencem, aki száz százalékos biztonsággal ártatlan volt, végérvényesen mégis elitélték.  

Portik „bújócskája” az igazságüggyel is azt mutatja, hogy a börtönben a jogi kiskapukat is megtanulják az elitéltek.

Ezek nem olyan fifikás ötletek, mint ahogyan kívülről látszanak. Aki húzni akarja az időt, az egy bizonyos határig meg tudja tenni. Gondoljon bele, mi kell ahhoz, hogy valaki szerezzen magáról egy orvosi igazolást, hogy a tárgyalás hetében fekvőbeteg volt? Ez bőven elég ahhoz, hogy ne jelenjen meg a tárgyaláson. Elég jeleznie a bírónak, három nap múlva bemutathatja az orvosi igazolást, és minden rendben van. Abban a pillanatban ott várakozunk mindannyian a teremben, készen arra, hogy tárgyaljunk, de a bíró közli, hogy már megint kénytelen elnapolni az ülést, aztán majd valamikor két-három hónap múlva talán folytatódhat az eljárás. Vagy, mint Portik tette, „elcsapja” a védőjét. Eddig már vagy háromszor megtette, de most nem jött be, a bíró nagyon bölcsen a korábbi védőt egyszerűen kirendelte mellé.

Csak a vádlottak oldaláról vannak ilyen stiklik, vagy néha a bíróság is keres kifogásokat?

Ezt sem lehet kizárni, de erre nagyon ritkán akad példa. Ha valaki politikai okokból, vagy a hazai és az európai jog ütközése miatt bizonytalan, fordulhat a luxembourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához előzetes kérdéssel tanácsért. Nem tudok olyan esetről, amikor a bírák ezt az utat időhúzás céljából választották volna. Éppen ellenkezőleg! Ha valaki ezt teszi, nagyon felelősségteljesen jár el. Az általam ismert esetekben kivétel nélkül mindig a perben szereplő ügyfelek érdekében tették. A Varga Zs. András vezette Kúria, és néhány neki hódoló bírósági vezető nem akarja tudomásul venni, hogy a bíráknak ehhez joguk van. Egy alkalommal már a legfőbb ügyészség is „beszállt” segíteni nekik, megpróbálták tiltani a bíráknak ezt az utat. Az esetek döntő többségében azonban a luxemburgi bíróság állásfoglalása az ügyfeleink hasznára vált, segített az uniós jog alapján ítéletet hozni, mert a háttérben rendszerint az Orbán kormány valamelyik tisztességtelen jogszabálya állt, ami valójában az uniós joggal ütközött. 

A pulpitus másik oldalán ülőknek van valamilyen „menekülési” lehetőségük, hogy bizonyos kényes ügyekben ne kelljen állást foglalniuk? 

Elméletileg természetesen van, de az ismereteim szerint ez nem napi gyakorlat. Olyankor fordul elő, ha egy helyi bíróságnak olyan perekben kellene ítéletet hoznia, ami valamilyen szinten felvetheti akár a testület, akár az eljáró bíró személyét illetően az elfogultság gyanúját. Ilyenkor szokták valamelyik közeli, másik törvényszékre áttenni az ügyet.    

Az ügyészek esetében mi a helyzet?

Ott még soha nem tapasztaltam ilyet. Ők „hivatalnokok”, az ügyészség félkatonai szervezet, ha kiszignálnak rájuk egy ügyet, azzal foglalkozniuk kell. Egyedül a vádemelési határidő köti őket, de indokolt esetben elnézik, ha kicsúsznak a határidőből. Velük még a Portik-féle csibészek sem mernek packázni.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. augusztus 9.-i adása itt nézhető meg: