Bod Péter Ákos: a kormány nem végzi el azt a munkát, amiért tartjuk

Orbán Viktor legutóbbi – interjúnak álcázott – rádiós szózatában többek között arról beszélt, hogy míg a magyar emberek az idén azért dolgoztak, hogy ne legyen rosszabb, jövőre már elérhető lehetőség, hogy jobb legyen. A miniszterelnök azóta többször is megismételte, hogy 2024 reményteljes év lesz. Bod Péter Ákos azonban nem ennyire optimista. Mint mondta, azt már lehet látni, hogy a 2021-es infláció, ami rátört a világra, 2023 közepén levonult. Nálunk azonban csak megkésve és magasabb szintről ereszkedik, a pénzromlás veszélye pedig egyáltalán nem múlt még el. Abban lehet bízni, hogy 2024-re túljutunk ezen az inflációs válságon, de igazából nem tudjuk, mi vár ránk. 

Nagyon sok olyan tényező van ugyanis, amire a kormánynak nincs hatása. Ilyen például a nemzetközi energiaárszint, vagy az, hogy hol áll meg a nemzetközi kamatnövekedés, és hogyan érinti a magyar forintot. Nem tudni, hogy lesz-e iránta kereslet, vagy elfordul a bizalom a forinttól, a magyar állampapíroktól. Az államháztartás deficitje az elmúlt három évben nagyon nagy volt, és így egyre többe kerül a finanszírozása – emlékeztetett a professzor. Példaképpen említette, hogy sok a hátrahagyott feladat és elszalasztott lehetőség az egészségügyben, oktatásban, a területfejlesztésben, amelyekről nem lehet sokáig megfeledkezni, mert az megbosszulja magát. Hiszen pontosan ezek azok a feladatok, amelyekért az adófizetők fenntartják a magyar államot. A kormány viszont hivatkozik a válságkezelésre, a külső körülményekre, de önvizsgálatot nem végzett. Rengeteg teendő gyűlt össze, amelyeket előbb-utóbb el kell végezni. „Nem látok magam előtt könnyű esztendőt, talán egy gonddal, az inflációval kevesebb lesz, de helyette jöhet több másik.”

Orbán Viktor azzal is indokolta, hogy reményteljes lesz a következő év, mert a nyugdíjakat hat százalékkal emelik jövőre, akkor is, ha csak öt százalék lesz az infláció. Erre a felvetésre Bod Péter Ákos azt felelte, lehet látni, hogy a magyar nyugdíjak és bérek az idén nem alakultak fényesen, ami emelés eddig történt, azt megette az infláció. „Csak reménykedhetünk abban, hogy jövőre nem lesz jelentős árnövekedés, bár így is azt feltételezem, hogy Európában a lista elején leszünk. Már csak azért is, mert a magyar gazdaságban nem vezetett inflációs nyomás gyűlt fel.” Ilyen például az árrögzítés, amely egyszer csak megszűnik, és az árak emelkedését okozza. De a fő inflációs veszély maga a költséges magyar állam, amelynek fenntartása igényli a bevétel növekedését. Márpedig az állami bevétel zöme adó, annak növelése megemeli az árakat. Jövőre is rengeteg szolgáltatás drágul az autópálya matricától kezdve. Nem tudható, mi lesz az energiaárakkal, de az üzemanyag adótartalmának növekedése elkerülhetetlen, valószínűleg a dohány és alkohol adóját is emelni fogják – vázolta a helyzetet.  

Emiatt sajnos lesz még alkalom arra, hogy az állam az év vége felé kárpótolja a nyugdíjasokat, akik mindig utólag kapják meg a rájuk zúdított áremelés kompenzációját. Az utóbbi évek szisztémája szerint ugyanis beterveznek egy nem túl magas árindexet, ami aztán a valóságban rendszeresen magasabb lesz, majd „kegyesen kárpótolják” az értékvesztést szenvedett nyugdíjasokat. Ami azt is jelenti, hogy egy darabig a magyar nyugdíjasok finanszírozzák a magyar államháztartást. Az pedig „erősen kilyukadt az elmúlt három évben”. A jövő év sajátossága, hogy 2024-től az Európai Unió szabályai ismét megkövetelik a fegyelmezett költségvetési gazdálkodást, a GDP három százalékánál kisebb deficitet, ehhez pedig minálunk nagyon le kell szorítani a hiányt, mert a 2023-as deficit bizonyosan jóval magasabb lesz, bőven az öt százalék fölött – magyarázta a közgazdász.

A minimálbért és a garantált bérminimumot jövőre 10-15 százalékkal emeli a kormány. Elég lehet ez ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a bérből és fizetésből élők kasszája? – kérdeztük. A magyar bérszinttel nagyon sok gond van – kezdte válaszát Bod Péter Ákos. Az alapvető baj az, hogy azok is sokkal kevesebbet visznek haza, akik annyit keresnek, mint az országos átlag. A legtöbb uniós országban magasabbak a bérek és már azok is megelőztek, akik mögöttünk voltak. Ezért a külföldi munkavállalás egyre vonzóbb. Olyan bérszintre lenne szükség, ami itt tartja a munkavállalókat. Csakhogy a munkaadóknak ez költség, és a magyar vállalatok jelentős része a jelek szerint nem képes ennél sokkal többet elviselni. A nagy cégeknek persze futná többre is, noha azoknál ma is egy fokkal magasabbak az átlagnál a bérek, de a magyar vállalkozók egy része nem elég termelékeny, és ezért nem elég versenyképes. Azt is látni, hogy az utóbbi években megnőtt a magyar társadalomban a jövedelmi különbség: aki lent volt, az még lejjebb csúszott az átlagtól, a felső ötöd, de főképpen a legfelső néhány tízezer ember pedig tovább gazdagodott. Jövedelmet tekintve, kettészakad az ország az elmúlt időszakban, ebben a helyzetben szükséges a legalsóbb bérek emelése. Azt viszont nehéz megállapítani, hogy ezt a jövedelmi szétcsúszást a mostani minimálbér-emelés mennyire képes enyhíteni. De hiába lenne szükség még akár ennél is nagyobb bérnövekedésre – hiszen az infláció nem múlt el, az élelmiszerek és energiaárak drágulása a kiskeresetűeket sokkal jobban sújtotta –, félő, hogy azt a magyar vállalkozások egy része nem fogja tudni kikalkulálni.

Ráadásul az átlagos infláció nem mond sokat arról, hogy az átlagos pályakezdők és a kisjövedelműek, akik tipikusan minimálbérért dolgoznak, hogyan élték túl az elmúlt két évet, amelyből 2023 úgy fog bevonulni a történelembe, mint recessziós év, amelyben az infláció megette a béremelést. „2024-ben a 10-15 százalékos emelés arra elégnek kellene lennie, hogy a várható infláció fölött adjon valamennyi reálnövekedést, de hogy ezt a cégek mindegyike kibírja-e, nyilván vitatéma. Nem véletlen, hogy a vállalkozók messze nem annyira optimisták, mint a kormánypolitikusok” – mondta Bod Péter Ákos. 

Szerinte „a kormányzati beavatkozások elég furák”, így a kamatstop meghosszabbítása is. A kormány politikai haszonszerzési szándékkal belenyúl szerződésekbe, a terhet rárakja a bankokra, amelyek bár tudomásul veszik, de a következő velük kötött szerződésnél, a kamatstop által nem érintett termékeknél érvényesíteni fogják azt a veszteséget, amit elszenvednek. A kormány úgy nagyvonalú, hogy eközben nem vállal magára terhet az államháztartás, hanem mások kontójára dönt arról, hogy a gazdasági helyzet módosulása ellenére, valami ne változzon. Amikor beavatkozik a gazdaság rendszerébe, azzal bizonytalanságot generál, hiszen nem tudható, hogy az állam mikor, miért és hogyan nyúl bele, mikor hosszabbít, mikor hagyja abba, ez pedig nem tesz jót a gazdaságnak. Ilyenkor a gazdasági szereplők nem tudnak mást tenni, mint elkezdenek tartalékot építeni. Az pedig azt is jelenti, hogy akkor is emelnek tarifát, amikor az közgazdaságilag nem lenne logikus.  

A magyarázat egyszerűen politikai – vonta le a végső következtetést a professzor. A kormány úgy tesz, mintha a szívén viselné a nehéz helyzetűek sorsát, ahelyett, hogy azt a munkát végezné el, amiért tartjuk: a vonatok rendesen járjanak, az iskolákban legyen tanár, a kátyúkat betömjék, rendőr legyen az utcán, működjön az állam. Ehelyett belenyúl abba, amit nélküle is meg tud oldani a gazdaság, mert az emberek hitelfelvétele megy a kormányzat nélkül is. Az más, hogy ha extrém szegénység vagy nyomorúság van, akkor azon természetesen segíteni kell célzottan, értelmesen. Talán most arra vár a kormány, hogy a kamatszintek maguktól is lejjebb mennek, és akkor azt mondhatja, lám ezt is megoldotta. De ezt nem a kormányzat, hanem az a gazdasági logika rendezi, amelyben az infláció mérséklődésével együtt a kamatszintek is elkezdenek ereszkedni – mondta Bod Péter Ákos.