Csak csodálkozna a bölcsesség, az igazságosság és a jog istennője
Nem kizárt, hogy a háttérben megköttethettek bizonyos alkuk az MNB alapítványai ügyében, mielőtt elkezdődött a botrány újabb fejezete. Egyebek között erről beszélt a Hírklikknek Bodnár Zoltán, az MNB korábbi alelnöke. Hogy mi van meg és mi hiányzik azokból a befektetett százmilliárdokból, aminek egyelőre még csak bottal ütik a nyomát, arra biztosan nem fogunk választ kapni a közeljövőben. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata szerint az MNB alapítványainak jelentős vagyonrésze eltűnt. Különösen a Pallas Athéné Domus Meriti (PADME) alapítvány körül kuszák az adatok, ugyanis az alapítványnak az elmúlt évekből nincs auditált mérlege sem. Minden érintett igyekszik hárítani a maga felelősségét. Matolcsy Ádám a Telex kérdésre a világ egyik meg nem nevezett tájáról azt válaszolta, „Minden jövedelmem legális, nem élek életvitelszerűen Magyarországon. Édesapám már nem jegybankelnök, senki nem lopta el az MNB vagy az MNB alapítványok vagyonát, hiszen továbbra is a mérlegén vannak a vagyoneszközök”.
Elképzelhetőnek tartja, hogy az európai bankvilágban nem figyeltek fel, mi történik a budapesti Szabadság téren?
Az Eurostat már korábban is vizsgálta az MNB mérlegében „mozgó” alapítványi pénzeket, különös tekintettel arra, hogy olyan rövid lejáratú állampapírokat vettek, amelyek egyébként csak a lakosság, vagy nem profitérzékeny intézmények számára lettek volna elérhetőek. Annak a bizonyos 270 milliárdnak a jelentős része ilyen papírban volt, ezért ezt beszámították jegybanki finanszírozásnak. Szóvá is tették, hogy ezzel megszegték az erre vonatkozó előírásokat. Az MNB kénytelen volt ezt tudomásul venni, és elkezdték eladogatni a rövidlejáratú lakossági papírokat. 2021-ben született egy megállapodás a kormány és az Eurostat között, hogy visszaviszik ezt a pénzt a jegybank mérlegébe. Az első határidő valamikor 2022 volt, de a Covidra tekintettel, kérték a módosítást. Elég viccesnek tartottam, mert azt állították, hogy a papíron, számítógépen végzendő műveleteket akadályozza a járvány.
Most aligha lehet tovább húzni, menteni kell a menthetőt? Mi a helyzet mondjuk az érintettek felelősségét illetően?
A dolog meglehetősen bonyolult lett. A felügyelőbizottságok tagjai nem igazán tudnak kibújni a számonkérés elől. Erre a legtöbb esélye annak a régi testületnek van, amely 2014 környékén, az alapítványok létrehozásakor volt hivatalban. Róna Péter azt mondja, hogy személy szerint ő is jelezte, hogy nem ért egyet a döntéssel, és a felügyelőbizottság egy erre vonatkozó anyagot el is fogadott, és azt megküldték a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, meg az országgyűlés elnökének, akkor ez menti az ő felelősségüket. Későbbiekben a felügyelőbizottság – abban az értelemben – nem felel már az alapítványokban történtekért, mert azok valóban önálló jogi személyek, működésüket illetően az alapítónak nincs közvetlen beleszólási joga. Annyiban viszont felelősséggel tartozik az alapító, hogy kiket nevez ki az alapítványai kuratóriumaiba. Vajon eléggé gondosan jártak-e el az egyes személyek kiválasztásakor? A Kecskeméti Egyetem alapítványának kuratóriuma felelősségteljes döntést hozott-re, amikor a „tudásváros” felépítésére kapott pénz döntő részét kölcsönadta közvetve az alapítványnak? Meg lehet kérdezni, hogy mit csinált az Állami Számvevőszék az elmúlt években, és mit csinált a pénzügyminiszter, akit egyébként Varga Mihálynak hívtak, és akinek személyes képviselője, szintén ott ült az MNB felügyelőbizottságában? Addig senki nem kérdezett semmit, ameddig Matolcsyt a kormányfő „jobbkezének” tekintették. Még az is felvetődhet a háttérben, netán Orbán kibújhat-e a felelősség alól?
Most egyszerűen csak görgetik maguk előtt a problémát?
Ezen valamennyit segített volna, ha mondjuk az a 270 milliárd forint készpénzben van, de ez a vagyon jelentős részben ingatlanban fekszik. Ha a jegybank ismét tulajdonossá válik, akkor mindenféle svájci és lengyel cég kerül be a mérlegébe, ami elég ostobán néz ki. Valahogy ezekből előbb pénzt kellene csinálni, likvidálni kellene ezeket az eszközöket. Persze azzal járna, hogy azonnal realizálódna az a vesztesség, ami jelenleg még a külföldi részvényekben van. Az MNB vezetésének fejében az is megfordult, hogy egy törvény elrendelhetné, hogy a korábbi alapítványok minden vagyoneleme kerüljön be egy új MNB alapítványba, de ez is félmegoldás. Jelenleg a bank tőkéje nagyjából 2500-3000 milliárd forint körüli veszteséget mutat. A régi jegybanktörvény ezt nem engedte meg, előírta, hogy a veszteséget a tárgyévet követő évben, a beszámoló elkészülte után a központi költségvetésből pótolni kell. Később úgy módosították a jegybanktörvényt, hogy öt év alatt, egyenlő részletekben kell a központi költségvetésnek megtérítenie, vagy kipótolnia ezt a mínuszt. Ha ezt a kormány komolyan vette volna, akkor már a tavalyi költségvetésből nagyjából 400 milliárd forintot kellett volna erre a célra zárolni, de erre sem volt forrás. Ezért egy újabb módosítással a ködös „távoli jövőbe” halasztották a veszteség pótlását.
Matolcsyék azzal védekeznek: a befektetések fedezete ingatlanban van…
Csak azt felejtik el, hogy az alapítvány nem az ingatlanokat tulajdonolja, hanem azokat a vállalatokat, amelyek részvényei mára vesztettek az értékükből. Sokkal kevesebbet érnek most, mint amennyiért akkoriban megvették ezeket a jegybanki alapítványok. Ha értékesítik ezeket az eszközöket, készpénzt csinálnak belőlük és az visszakerül a mérlegébe, azonnal realizálódik egy újabb jelentős veszteség, ami egyelőre most még csak papíron létezik. Szerencsésebb megoldás lehetne, ha a bíróság megállapítaná, hogy az alapítványok működése törvénytelen és már a létrehozásuk is szabályellenes volt. Amikor megcsinálták a hat alapítványt, akkor a jegybanki törvény nem zárta ki, hogy az MNB alapítványt is támogathat, de az alapítvány támogatása és az alapítvány létrehozása két teljesen különböző dolog. Fogalmilag is, jogilag is. Ha tehát a bíróság ezt megállapítja, akkor az alapítványokat fel lehet számolni, a vagyon bekerülhet a Nemzeti Vagyonkezelőbe, amely ezzel a lengyel befektetési cég meg a svájci szállodák tulajdonosa lesz.
És azután?
Majd valamelyik szerencsés közeli vállalkozónak felajánlják megvételre.
A botrány kitörését az új elnök belépéséhez időzítették. Erről mit gondol?
Varga Mihály nem tehetett mást, mindjárt az első napon „robbantania” kellett, mert később ráéghetett volna a korábbi vezetés sara. Számára elemi feltétel volt, hogy moshassa a kezeit, semmi köze az egészhez, és gyorsan elindította a lavinát. Valószínűleg egyébként már korábban Orbán fejében is motoszkálhatott valami rossz érzés, hogy nincs minden rendjén az MNB háza táján. Azt sem hiszem, hogy Windisch László, az ÁSZ elnöke saját magától gondolt volna egyet, és miniszterelnöki jóváhagyás nélkül elkezdi vizsgálni már 2023-ban az MNB-s alapítványokat. Még azt is elfogadom, hogy ez egy igen bonyolult hálózat, tehát a vizsgálat sokáig tarthatott, de láthatóan elhúzták addig, amíg a Matolcsy mandátuma lejárt. Ennek egyszerűen prezentációs oka volt: hogyan nézett volna ki, ha leleplezik egy hivatalban lévő jegybank elnök disznóságait? Azt sem lehet kizárni, hogy a háttérben megköttethettek bizonyos alkuk. Ismerve a hazai viszonyokat az egykori „jobbkéz” tulajdonosa felajánlhatta a kegyvesztett karjának, hogy ha a fiacskája onnan a világ távoli feléből leteszi a kormány asztalára a részvényeket, az ingatlanok és a Porschék kulcsait, szabad elvonulást kap. Aztán a vagyonnal majd kezdenek valamit, találnak neki egy újabb tulajdonost.
