Bod Péter Ákos: az unióból való kilépés azonnal tönkretenné a magyar társadalmat!

Már nemcsak Bayer Zsolt, a kétes ízlésű publicista, de már a tekintélyes Saxo Bank vezető közgazdásza is azt jósolja, hogy Magyarország kiléphet az Európai Unióból. Professzor úr, mit szól ehhez?

Ez inkább érdekes, mint szakmai szempontból megalapozott álláspont. Az úgynevezett fekete hattyú kategóriába tartozik. Vagyis előfordulhat, de nagyon ritka, ámbár azért van rá példa. A Saxo jóslata nem prognózis, nem előrejelzés, és nem is becslés, hanem egy kis valószínűségű esemény meglebegtetése.

Viszont Boris Johnson váratlanul nagyarányú győzelme, a britek véglegesnek tekinthető távozása az unióból azt jelentheti, hogy innen el is lehet jönni, s ez itthon is felvetődik. Vagy ennek ellenére, a nullánál is kisebb az esélye?

Amikor először elolvastam a kilépésről szóló hírt, akkor meglepőnek, provokálóak tartottam. Aztán azon töprengtem, hogy a Saxo nem véletlenül említette Magyarország esetleges kilépését. Nem Lengyelországról beszélt, vagy éppen Romániáról. Az utóbbi – velünk ellentétben – kezd közeledni az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. Már kezd „bezzeg gyerek” is lenni, mégpedig elég tudatosan.

Visszatérve a kilépés meglebegtetésére, a meglepetésen túl, azon töprengtem, hogy mit ki nem találnak pihent agyú elemzők, s ha úgy tetszik, tréfának is tekinthetném. Ugyanakkor átvillant az agyamon a Kétfarkú Kutyapárt két évvel ezelőtti plakátja, amely az jósolta: Itt rakétakilövő fog épülni! És ez a magyar űrhajósképzés bejelentése előtt két évvel volt! Úgyhogy manapság ezekkel a tréfás poénokkal csínján kell bánni.

Igen, a kilépésről szóló jóslás elemzője elismeri, hogy a távozásnak nincs nagy valószínűsége, legfeljebb 20 százalék. De adva van egy erős unió-ellenes retorika, elindult a 7. cikkely szerinti eljárás. S látjuk, hogy a magyar igazságügyi miniszter folyamatosan hazudik a brüsszeli meghallgatásain. Miért is ne lehetne a kilépés esélye nagyobb?

Nézze, aki ezeket a sorokat olvassa, annak tudnia kell, hogy a magyar társadalom és a kormány, vagy kormánypártok között óriási feszültség, szakadék van Európa megítélésében. Ugyanis a magyar emberek jól látják az uniós tagság előnyeit, s pozitív az euróhoz való viszonyuk is. 

Ezzel szemben, a magyar kormánypártok a végtelenbe kitolnák az euró bevezetését, az Európai Unióval szemben pedig folyamatos a hangulatkeltés, miközben megállás nélkül a keleti országok nem éppen demokratikus vezetéséhez orientálódnak.

Vagyis a magyar társadalom és a magyar kormány között óriási különbséget kell tenni. Külföldön talán nem látják, hogy valójában Orbán Viktornak nincs kétharmados társadalmi támogatottsága. 

Valóban, a keleti közeledés egyik szép példája, hogy a Türk Tanács magyarországi táborhelye az Ybl Palota, amihez ingyen és bérmentve jutott. Ilyen szép ajándékot egy uniós intézmény aligha kap.

A kormány óriási lépésekkel halad abba az irányba, amihez nekünk semmi közünk nincs; sem történelmileg, sem nyelvileg – főleg nincs geopolitikailag.

Vagyis adódik a kérdés, hogy mi történik mégis, ha kilépünk az unióból?

Ami ma a magyar gazdaságban dinamika, ami komoly lendületet ad az országnak – például a német autógyárak, egyáltalán, a nyugati értékláncba való beépülésünk – az az Európai Unió, és ezen belül a schengeni tagság. Abban a pillanatban, ha ez elbizonytalanodna, akkor nincs értelme BMW gyárat építeni Debrecenben, mert a Just In Time rendszerbe nem férnek bele kelet-európai üzemek.

Ha tehát Magyarország – legalábbis gazdasági kapcsolatait tekintve – a jelenleginél keletebbre csúszna, anélkül persze, hogy a Gellérthegy csak egy centit is arrébb menne, akkor a magyar gazdaság életképességének annyi. 

Azt gondolom, hogy ezt még a legostobábbra formált szavazó is megérti. Főleg, ha van olyan, aki el tudja mondani.

A Saxo szerint a kilépéssel 375 forint felé menne a jelenleg is magas, 330 forint körüli euró. Ez világos. Csakúgy, mint Bayer elszólása, miszerint ne halogassuk már, kössünk szövetséget az oroszokkal, kössünk üzletet a keleti mumussal. Vagyis a belpolitikai helyzet fokozódik?

Ezzel nehéz mit kezdeni. Itt az elvadulás újabb fokozata látszik a kormányzó körökön belül, amikor elhiszik saját propagandájukat. Hogy ennek milyen anyagi mozgatói vannak, azt nem tudom, találgatni pedig nem akarok.

Azt azért hozzáteszem, hogy ez a szövetségi rendszer elárulása, s mint ilyen, hazaárulás, amiről szó van. Ne cifrázzuk, főleg ha anyagi mozgatói is vannak.

Hozzá kell tennem, hogy a kilépés a magyar társadalom azonnali tönkretétele is egyben. Ráadásul az a fiatal generáció, amely választhat Európa és Baku között, nem az utóbbit fogja választani. A fiatalok eddig sem kelet felé orientálódtak, de a hatalmi körök gyerekei sem a bakui egyetemre vágynak.

Mibe kerülhet az a kormányzati játék, amely nyugatot ígér, de keletre tart, hoz-e egyáltalán hasznot az országnak?

Ez Magyarországnak csak árt, de akik a keleti partnerekkel üzletelnek, azoknak sok pénzt jelent. Ez ugyanis átláthatatlan seftelés, ami nem hozna személyes gazdagodást, ha a nyugat-európai országokkal kereskednének. 

Óriásai a szakadás, a konfliktus a vezető körök egyéni érdeke és az ország, a nemzet érdeke között.

Ezt nem lehet hagyni, akinek erről a helyzetről véleménye van, az emelje fel a hangját, s próbálja megvédeni a kormánytól a nemzet érdekét.

Az persze nagy kérdés, hogy ha Orbán Viktor megöregedett, elfáradt – ahogy Stumpf István nyilatkozta –, akkor mit kezd a mögé felsorakozott, harcokból kiábrándult politikai tömb?

Akár friss, akár fáradt a csapat, ez a politikai tömb egyre nagyobb kockázatokat vállal. Már nincs „csapos, aki közbeszól”. Azáltal, hogy Magyarországon kiiktatták a kormányon belüli fékeket és ellensúlyokat, s igyekeznek minden autonóm területet elfojtani, megnyirbálni, megbénítani, elhallgattatni, megnövelik a tévedés valószínűségét. Az ilyen politika általában nem szokott jó véget érni.