Bod Péter Ákos szerint megvalósítható a Tisza gazdasági programja
Ha a gazdasági növekedés „nem is olyan fontos”, akkor mire épül a költségvetés, miből lesz 13. havi juttatás, és hogyan csökken az államadósság? A Klikk TV Mélyvíz című műsorában Bod Péter Ákos elemezte a kormány gazdaságpolitikáját és a Tisza 240 oldalas programját.
Balogh Judit műsorvezető éles felütéssel indította a beszélgetést: „Nagy Márton az, akivel mondjuk lottószámokat nem biztos, hogy kitöltenék, mert általában némiképp hadilábon áll a számokkal.” A miniszter legutóbbi kijelentésére utalt, miszerint a gazdasági növekedés „nem is biztos, hogy olyan fontos”.
Bod Péter Ákos szerint ez nem pusztán kommunikációs botlás, hanem komoly szakmai kérdés. „Ez nem csak tipp, hanem igazából költségvetési törvény” - fogalmazott. A költségvetés ugyanis növekedési pályára épül: arra alapozzák a bevételi terveket, az adótörvényeket és a kiadási struktúrát. „Ha ennek a növekedési pályának még a közelébe se jut a valóság, akkor ez a költségvetési terv törvény összedől.”
A közgazdász szerint az utóbbi években rendre ez történik. „Általában az első hónapot kibírja, még januárban minden szép… és akkor utána fokozatosan csúszik meg.” A probléma nem személyes, hanem rendszerszintű: „Valami elromlott ebben a mechanizmusban.” A 2020 utáni időszakot már kifejezetten fordulópontként írja le. „Amikor ellenszél van és hullámok vannak, akkor kellene kormányozni. 2020-tól nem sikerült.”
Növekedés nélkül osztogatni?
Arra a felvetésre, hogy lehet-e komolyan venni azt az állítást, miszerint a növekedés nem mindenek feletti cél, Bod árnyalt választ adott. „A gazdasági növekedés az nem mindenek feletti cél… Annak a mérésére a GDP nem annyira alkalmas. Szerintem se tökéletes.” Ám rögtön hozzátette: a miniszter jelenlegi pozíciójából ez egészen másként hangzik.
„Ő az a miniszter, aki nem csupán azt mondta, hogy a gazdaság nőni fog, hanem amikor voltak ilyen halk ellenvélemények… azokat leharsogta.” Most viszont azt halljuk: „tulajdonképpen kell is ez a gazdasági növekedés?”
A közgazdász egyértelmű összefüggésre mutat rá:. „Ha a magyar gazdaságnak nem növekszik a jövedelemtermelő képessége, akkor nem tudunk jobban élni.” A kormány által hangsúlyozott juttatások – 13. havi nyugdíj, fegyverpénz, családi kedvezmények – mögött is forrásnak kell állnia. „A kormányzat nem teremt értéket. Ha odaad valakinek valamit, azt valahonnan előbb elveszi, vagy pedig… hitelbe adja oda, és akkor a gyerekeiknek, unokáiknak átküldi a számlát.”
Az „örökmozgó” típusú gondolkodás – növekedés nélkül osztani – szerinte illúzió. „Ha nem termel értéket egy gazdaság, annak a szétosztogatásával… hát ugye ezen lehet gondolkozni.”
Euró mint fegyelmező eszköz
A beszélgetés második felében szóba került a Tisza 240 oldalas programja is. Bod Péter Ákos szerint „gazdag a leltár”, és több ponton irányt jelöl ki. Kiemelte az euró bevezetésének célját, amely szerinte nem pusztán valutaügy, hanem fegyelmező mechanizmus. „Aki eurót mond, az mond egy pályát.” Az euróövezethez való csatlakozás feltételei – három százalékos deficit, alacsony infláció, kamatszint – kényszerpályára állítják a fiskális politikát. „Nem lehet elinflálni a deficitet… Az infláció rablás.”
Szerinte a piacok reakciója is beszédes. „A forint árfolyama nem gyengült, erősödött.” Ez azt jelzi: a befektetők nem pánikolnak egy esetleges kormányváltás gondolatától.
Ugyanakkor a program bizonyos elemeit túl optimistának tartja, például a deficit 2030-ra történő három százalék alá csökkentését. „Az a gyanúm, félelmem, hogy az élet ezt nem engedi meg. Itt azért gyorsabb konszolidációnak kell majd végbemenni.”
Ukrajna és a gazdasági realitás
A beszélgetés végén Ukrajna újjáépítésének kérdése került terítékre. Bod szerint a jelenlegi politika „nagyon szerencsétlen zsákutca”. Nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági szempontból is.
„Ott egy ország… és akkor fel kell építeni.” A szomszéd stabilitása közvetlen gazdasági érdek. „A szomszédomnak a sikere az én sikerem is.” Ha Magyarország kimarad az újjáépítésből és az európai védelmi, ipari programokból, az súlyos veszteség.
A legnagyobb kockázat szerinte nem a változás, hanem a változatlanság. „Ha valaki azt mondja, hogy folytatjuk azt, ami folytathatatlan… az az igazi rizikó.”
A növekedés relativizálása így nem elméleti vita, hanem nagyon is gyakorlati kérdés. Nullával ugyanis – ahogy a közgazdász finoman utalt rá – nehéz jövőt szorozni.
