Politikai érdekei alapján súlyoz a hatalom a botrányok között
Lázár Domokos szerint a választások közeledtével a kormány kizárólag azokra a tiltakozásokra reagál, amelyek közvetlenül veszélyeztethetik politikai pozícióját, vagy olyan társadalmi csoportokból érkeznek, amelyek támogatására még szüksége van. A jogász-szociológus úgy látja, a jogállamiság állapota, a bíróságok függetlensége, vagy a szakmai autonómiát érintő ügyek – legyen szó az OBT körüli botrányról vagy a pszichiátriai szakma tiltakozásáról – ebből a szempontból „elveszett terepnek” számítanak. A kormány már nem számol ezeknek a közegeknek a jóindulatával, így nem is látja érdemesnek, hogy engedményeket tegyen. Ezzel szemben a romákat érintő sértő kijelentések vagy a gödi akkumulátorgyár ügye olyan társadalmi rétegeket és egzisztenciális félelmeket érintenek, amelyek komoly kockázatot hordoznak a Fidesz számára, részben a bizalmi válság, részben a választási mozgósítás szempontjából. A szakszervezeti, civil és jogvédő tiltakozások rövid távon nem rengetik meg a rendszert, az elemző mégsem tartja őket hiábavalónak. Értelmezése szerint ezek a morzsányi ellenállási gesztusok teremthetik meg azt a morális és politikai alapot, amelyre egy jövőbeli rendszerbukás, a demokratikus normák visszakövetelése épülhet.
Az Országos Bírói Tanács az igazságszolgáltatás függetlensége miatt emelt szót, a Magyar Pszichiátriai Társaság orvosai a betegek ellátását már-már veszélyeztető, a szakmát érintő vezetői válság miatt tiltakoznak. Ötvenvalahány nappal a választás előtt az ilyen akciók jobb belátásra késztethetik a kormányzatot?
A kérdésben említett két ügyben nem gondolom, hogy a kormány hozzáállása akár egy centit is változna. Az OBT-t az a kormányrendelet háborította fel, amely visszamenő hatályú jogalkotással, parancsra próbálta „lezárni” a szolidaritási hozzájárulás miatti pereket. Ami kétségtelenül felháborította az értelmiséget, de a széles társadalmi tömegekhez, akik a választást eldönthetik, nem jutott el. A minisztérium reagálása azt mutatja, hogy a pszichiáterek tiltakozását is marginálisnak tekintik. Akkor derül ki, hogy komoly baj van, ha az orvosok beváltják a fenyegetésüket és valóban sztrájkolni kezdenek. Azt gondolom, hogy a választási kampány finisében kizárólag az olyan tiltakozások, vagy az olyan ellenvélemények késztethetik meghátrálásra a hatalmat, amelyek esetleg a választási eredményre hatással lehetnek. A politika oldaláról nézve, az említett tiltakozások olyan társadalmi rétegre szorítkoznak, amelyet a Fidesz teljesen elveszített. Az elmúlt egy-két év összes közvélemény-kutatása, a komolyabb szociológiai felmérések mind azt mutatják, hogy két olyan értelmiségi rétegről van szó, ahol semmi esélye nincs a Fidesznek arra, hogy trendfordító dolgokat hajtson végre a választásokig. Tehát ezeknek a tiltakozásoknak aligha lesz bármilyen hatásuk a kormányzati döntéshozatalra. A közelmúltban mégis történt két olyan esemény, amely látványos meghátrálásra késztette a kormányzatot. Az egyik Lázár Jánosnak a romákkal kapcsolatos felháborító kijelentései, illetve az ezek miatt kialakult tiltakozás volt. Ezt szerintem komolyan vette a kormányzat, nagyon jól látszott a reakciókból, miként próbálták a cigányság szimpátiáját visszanyerni, és lépéseket tenni annak érdekében, hogy tompítsák a miniszter szavainak bántó élét. A másik a gödi gyárral kapcsolatos botrány.
Politikai elemzők szerint ez legalább olyan súlyú, mint a kegyelmi botrány volt…
Ez az ügy most éppen napvilágra került, de ki tudja, hány ilyen eset van még, amiről nem tudunk? Mint kiderült, a kormányzati propagandáért felelős miniszter is úgy gondolta, kockázatos lehet, ha a történtek napvilágra kerülnek. A kormányzat sokáig nem tulajdonított jelentőséget a gyárban évek óta folyó egészségkárosító tevékenységnek, inkább hallgatott. Amikor az első hírek megjelentek, megpróbáltak a hagyományos eszközökkel hárítani. A sajtó érdeklődésére agresszíven és offenzíven válaszoltak, látványosan próbálták kicsinyíteni a bajt, ellentámadással elterelni a figyelmet. A gödi gyárban történtek, és az a tény, hogy erről minden bizonnyal tudtak az illetékesek, ennek ellenére mégis tovább folyhatott a tevékenység, igazi botránnyá növekedett. Élő bizonyítéka lett az ügy annak, hogy a magyar kormánynak egyáltalán nem fontos az emberek egészsége, ha az üzleti vagy egyéb érdekei mást kívánnak. Ezen a ponton bizalmi válságba kerülhet a Fidesz, még nem látjuk, hogy valóban így lesz-e, de a gödi események újabb fejleményei ezt sem zárhatják ki.
Ha jól értem, ön szerint csak azok a tiltakozások ütik át a kormányzat ingerküszöbét, amelyeknek vagy a választásra, vagy egy számukra fontos társadalmi rétegre van hatásuk.
Így gondolom. A Fidesz mindent mér, tisztában van a társadalom állapotával, pontosan tudja, hogy ezek a szakmák és az a társadalmi bázis, amelyet rajtuk keresztül elérnek, nagyrészt már nem Fidesz-szavazó. Nem is nagyon lehet őket átfordítani. Ilyen szempontból ez egy kőkemény „matematika”: a számok döntik el, hogy milyen ügyben, hogyan reagálnak a kormányoldalon a tiltakozásokra. Szerintem az egészségügy és a szociális ellátórendszer ügye annyira kicsúszott a kezükből, hogy az elmúlt 16 évben sem tudtak és nem is igazán akartak ezekkel az alrendszerekkel mit kezdeni, most meg nem ez a legfontosabb. Korábban mindezekre még lett is volna pénz, csak azt ellopták. Ezek az alrendszerek olyan sok hibával működnek, és annyi forrást kellene most rájuk szánni, amennyi már nincs. Tudjuk, üres a kassza. Egyetlen taktika maradt: amennyire lehet, „felültematizálni” az egészségüggyel vagy a szociális ellátórendszerrel kapcsolatos problémákat. Bedobnak egy kamu ügyet, olyasmit, mint amilyen például a Magyar Péterhez köthető állítólagos szexvideó. Lehet rajta csámcsogni.
A szakszervezeti- és az emberjogi tiltakozásokat, illetve a civil aktivista mozgalmak elégedetlenségeit mind besöprik a szőnyeg alá?
A Fidesz választási esélyeit ezek most közvetlenül valóban nem befolyásolják. Ugyanakkor nem gondolom, hogy hatástalanok maradnának. Egy autokrata rendszer összeomlásához vagy bukásához elengedhetetlen, hogy a társadalom hangadó vagy véleményformáló rétegei azokat az értékeket kérjék számon a kormánytól, amelyeket a demokráciával azonosítunk. Függetlenül attól, hogy ettől messze vagyunk, az értelmiségnek, a különböző foglalkozási ágaknak ragaszkodniuk kell a szakmai sztenderdekhez, és ha ezek nincsenek biztosítva, akkor igenis tiltakozni kell. Érdemes is tiltakozni, mert ezekből a tiltakozás-morzsákból fog végül összeállni az a sokunk által remélt helyzet, hogy megbukik az Orbán-rendszer.
Lázár Domokos a KlikkTV Puccs című műsorának 2024. november 27-i adásában:
