Bojár Gábor: Orbán mind jobban elszáll magától, egyre több hibát követ el, és a sok hibába bele lehet bukni

Bojár Gábor a múlt héten arról beszélt, hogy szerinte Orbán Viktor kivezeti Magyarországot az Európai Unióból. A Széchenyi-díjas vállalkozó a Klubrádió Hetes Stúdió című műsorában elmondta, először 2016-ban írt arról, hogy a Brexit (a britek kilépése) után jöhet a Huxit, és ezt alapvetően Orbán személyisége miatt gondolja.

Bojár Gábor felidézte: Orbán az első kormányzása idején, amikor még folytak a tárgyalások, mondott egy nagyon őszinte mondatot, miszerint „az unión kívül is van élet”. Ha rajta múlik, nem lépünk be, de akkor már nagyon előrehaladottak voltak a tárgyalások – tette hozzá.

A miniszterelnök „korlátlan hatalomra tör”, és az EU bizonyos szempontból korlátja a hatalmának. „Ő nem híve az alkotmányos demokráciának” – fogalmazott Bojár Gábor. A szuverenitásunk egy részét közösen gyakoroljuk az EU-val, ezért akár komolyan is gondolhatják a kormányban, hogy az EU olyan, mint a Szovjetunió, amely diktál nekünk. Noha azzal szemben demokratikusan, sőt, talán túl demokratikusan is működik – fűzte hozzá.

A kilépéssel gazdaságilag sokkal hátrányosabb helyzetbe kerülne az ország, de Orbán a saját szavazóit erről is meg tudná győzni – vélekedett. Szerinte akár egy népszavazást is meg tudnának nyerni; bár még többségben vannak az EU-pártiak, a legújabb felmérések szerint csökken ez a többség. Megjegyezte, a gazdasági előnyök sokkal nagyobbak, mint az onnan kapott támogatás összege; a gazdasági kapcsolatok elvágása jobban fájna, mint a pénz elvesztése. Oroszország se finanszírozna minket, Moszkvának „is addig vagyunk érdekesek, amíg a kémközpontjait itt tudja működtetni” – fogalmazott. De szerinte a sok gazdasági kárral együtt is szívesebben lenne az EU-n kívül Orbán, hogy ne korlátozhassák a hatalmát.

A „tömbön kívüliség” emlegetése is ennek a szándéknak a beismerése volt szerinte, de ugyanezt sokkal konkrétabban megfogalmazta a Mathias Corvinus Collegium eseményén, amelyen az első tudósítás szerint azt mondta, „egyáltalán nem” szeretné az EU-tagságot, noha ezt a cikket később sokszor módosították. Azok az erőforrások megvannak, amelyek a hatalmának fenntartásához kellenek, az oligarchákat tudja „etetni”, az életszínvonal meg „attól tartok, annyira nem érdekli” – mondta. Ráadásul az életszínvonal-romláshoz lehet ideológiát gyártani, mint a mostani úgynevezett nemzeti konzultációnál is, hogy „ugye, mennyi kárt okoz nekünk az EU, még rosszabb lett volna, ha bent maradunk”.

Magyarország az elmúlt években a GDP-jének 3-5 százalékának megfelelő támogatást kapott EU-tól, de Bojár szerint ez javarészt nem az életszínvonalunkat növelte, hanem látványberuházásokra ment el „és a nagy részét ellopták”. A GDP-kalkuláció maga is úgy jön ki, hogy ha egy stadion háromszoros áron épül meg, akkor háromszoros összeggel, bekerülési költséggel számítják be. A maradék 95 százalékból is fenn lehet tartani egy adott életszínvonalat, erre példaként említette, hogy a Kádár-rendszerben olyan életszínvonal alakult ki, amivel ’56 után a magyar nép többsége elégedett volt. Hozzáfűzte, ’57 május elsején az emberek már önként mentek ki Kádár mellett az utcára, „ez az ország Kádár népe”, és ezt vélhetően Orbán Viktor is felismerte. Azonban az országok, amelyekhez képest legvidámabb barakk voltunk, mind megelőztek, és nemcsak anyagilag, a közhangulat is jobb.

Az üzletember kétszer találkozott Orbán Viktorral, egyszer 1995-ben egy tévéműsorban Kepes Andrásnál volt egy kis vitájuk, amelynek nagy részét kivágatta az adásból. Akkor még egy kisebb ellenzéki pártot vezetett. Aztán édesapja kitüntetést kapott életművéért, és mivel egészségi állapota nem engedte, ő vette át helyette. Akkor Orbán már miniszterelnök volt és másképp beszélt, magázódott a korábbi tegeződés után. Meg is lepődött, hogy ez ugyanaz a család.

Szerinte az a dolgunk, hogy próbáljuk meg, amennyire hangunk eljut a magyar lakossághoz, ráébreszteni, hogy mit vesztünk el. „Egy ezeréves álmot, hogy a kontinens boldogabb feléhez tartozzunk, gazdaságilag és ideológiailag is”.

Orbán Viktor azt valószínűleg élvezi, hogy róla szólnak a politikai hírek, a belátható történelmi múltban nem is emlékszik Bojár Gábor olyan magyar vezetőre, akiről ennyit beszéltek volna. De ez nem feltétlenül dicsőség, mert attól függ, milyen kontextusban jelenik meg. Hiszen több országban is negatív példa lett az „orbánizmus”.

Ha valakinek korlátlan a hatalma, akkor sokkal könnyebben követ el hibákat. A fékek és ellensúlyok rendszere arra való, hogy aki vezet, azt kontrollálják, meg kelljen győznie másokat, esetleg maga is belássa, hogy amit eredetileg tervezett, az nem jó. És az információ se csak fentről lefelé áramlik. Azok a jó vezetők egy országban (egy nagy cégben is), akik elviselik a kontrollt, sőt, tudják, hogy szükségük van rá. Nem jó, ha egy nagy cégnél az első számú vezető nagy tulajdonos is; amint az se jó, hogy Orbán Viktor uralja a Parlamentet, amelynek őt kellene kontrollálnia. Lehet bízni abban, hogy egyre jobban elszáll magától, egyre több hibát követ el, és a sok hibába bele lehet bukni.