Börtöntöltelékeket toboroznak az orosz hadseregbe
Az orosz hatóságok már több mint két éve toborozzák az ukrajnai frontra a börtönökben lévő elítélteket, egyebek mellett csalással és fenyegetésekkel. A rigai emigrációban két nyelven megjelenő Meduza erről közölt egy már-már kisebb könyv kiterjedésű cikket, mindenekelőtt gyakorló ügyvédek beszámolóira támaszkodva.
A cikk viszonylag rövidebb, angol nyelvű összefoglalója rámutatott: Oroszországban egyre nagyobb lendülettel folyik a bűnügyekben elítéltek toborzása, és ezt elősegítik olyan törvénymódosítások, amelyek lehetővé teszik, hogy az illetők a bűnvádi eljárás szinte minden szakában leszerződhessenek, a nyomozás kezdetétől egészen a folyamatban lévő tárgyalásokig. A börtönökből és előzetes letartóztatási központokból a frontra indulók pontos száma nem ismert, de a megkérdezettek szerint a toborzás tempója gyorsulóban van.
A Meduza országszerte ügyvédeket kérdezett meg arról, hogy miként bírják rá a szerződések aláírására a börtönben lévőket, és hogy ők miért választják ezt a lehetőséget. Egyikük elmondta: a szerződés lehetőségét válogatás nélkül ajánlják fel akár olyanoknak is, akik ellen a vádpont terrorizmus, hazaárulás, vagy akár gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszak, noha ezeket a csoportokat korábban kizárták a börtönökben folytatott toborzásból. Az illető hozzátette: terrorizmussal sokszor azokat vádolják, akik a háború ellen lépnek fel.
Az egyik ügyvéd egy olyan elítéltről beszélt, aki felgyújtott egy helyi toborzó irodát, elítélték, majd felajánlották neki, hogy szerződjön le katonának az ukrajnai frontra. Egy másik elítélt be akart vonulni, de elutasították a tetoválásaira hivatkozva. Egy csoportosan elkövetett brutális gyilkosságban való részvételért ítélték el, de ez nem lett volna probléma, a szinte az egész testét beborító náci szimbólumokat ábrázoló tetoválások miatt azonban elutasították a kérelmét. Többször is jelentkezett, hogy menne a frontra, ügyvédi segítséget is kért ehhez, végül, miután feltehetőleg „létszámhiány” lépett fel, az illető a tetoválásai ellenére bevonulhatott.
A foglyok számára a felajánlott szerződések vonzereje abban áll, hogy idő előtti szabadon bocsátást ígérnek, valamint a hazatérés reményét. A toborzók azonban rendszerint elhallgatják, hogy a szerződés a háború végéig érvényes. A legtöbb fogoly nem is kap lehetőséget, hogy ügyvéddel konzultáljon arról, hogy mit ír alá, pedig, az ügyvédek figyelmeztethetnék az illetőket a kockázatokra, és világossá tehetnék a feltételeket. (Ha az ügyvéd bármi negatívumot mond, az könnyen vezethet a hadsereg hitelességének megkérdőjelezéséről szóló vádemeléshez. Akadnak azonban olyan ügyvédek is, akik a szerződések aláírásában esélyt látnak a védenceik számára.)
A toborzási folyamat várható időtartamáról eltérnek a vélemények. Az egyik nyilatkozó szerint már „kiürülőben van a hordó”, és már olyanoknak is tesznek ajánlatot, akik ezt korábban már elutasították. Egy kelet-oroszországi nyilatkozó szerint egyre többen ismerik fel, hogy ez életre szóló elkötelezettséget jelent, miközben már lekerültek az asztalról azok a nagyvonalú kegyelmi ajánlatok, amelyeket még a Wagner csoporthoz csatlakozó zsoldosoknak ajánlottak. Mások szerint azonban a börtönöket és az előzetes letartóztatási központokat folyamatosan töltik fel újra, és így még van tér a toborzási erőfeszítések kiterjesztésére.
A nagyon hosszú orosz nyelvű cikk döbbenetes adatokat is közöl pontosan megnevezett forrásokra hivatkozva egyebek között arról, hogy Oroszország egyik legnagyobb büntető kolóniájában a háború kezdete óta a fogvatartottak száma a harmadára csökkent. A Wagner csoport például több mint 48 ezer bebörtönzöttet toborzott, de közülük egyedül a bahmuti csatában a toborzottak 30 százaléka vesztette életét. Az elesettek családjának 108 milliárd rubelt fizettek ki.
