Bródy János: úgy érzem, a szakadék szélén táncolunk
A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész és dalszerző az ATV Egyenes Beszéd című műsorában elárulta, hogy mostanában nincs sok kedve új dalokat írni, mégpedig azért, mert rosszak az előérzetei azzal kapcsolatban, hogy merre halad a világ.
Vallomások címmel megjelent Bródy János dokumentumfilmes portrévázlata. A másfél órás alkotásban szerepet kapnak több évtizedes munkásságának legsikeresebb dalai, a zeneszerző mai gondolataival kiegészülve. Bródy János az ATV Egyenes Beszéd című műsorában elárulta: menedzsere és Surányi András filmrendező vette rá, hogy elmondja a kiválasztott 34 dal történetét, amelyekből végül megszületett a film.
A művész a beszélgetés során bevallotta, hogy mostanában nincs sok kedve új dalokat írni, ugyanis rosszak az előérzetei.
Úgy érzem, eléggé a szakadék szélén táncolunk, nagyon zűrzavaros a világ – mondta. Az – eddigi – utolsó dala a Mariana-árok címet viseli, és ennek jegyében készült egyébként a frissen debütált portréfilm is.
Bródy Jánost idén már hétszer operálták meg bőrrák miatt, de szerencsére a 76 éves zenész már felgyógyult a betegségéből. Bródy a műsorban mindenkinek megköszönte, aki aggódott érte. Azt is elismerte, hogy volt egy pár rossz napja-hete; de amikor kiderült, hogy gyógyítható, onnantól kezdve, már csak attól félt, hogy nehogy olyan maradandó károsodásokat szenvedjen a betegség következtében, amelyek miatt nem tud majd jó szívvel újra színpadra állni.
Beszélt arról is – ami az ENSZ alapokmányában is rögzítve van –, hogy szerinte minden ember szabadnak született, egyenlő méltósága és joga van, az embereknek pedig – ésszel és lelkiismerettel bírván – testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek egymás iránt. Minden népnek és nemzetnek arra kellene törekednie, hogy ezt tiszteletben tartsa, ezzel elkerülve az újabb háborúkat – vélekedett, megjegyezve, hogy nem rokonszenvesek számára azok a hatalmi rendszerek, amelyek ezt az elvet nem követik.
Bródy egyébként úgy érzi, az a generáció, amelynek ő képviselője, kollektíve nem volt olyan szerencsés, mint amilyen ő maga lett.
A legszebb éveiben nem volt lehetősége cselekvésre, mire pedig eljött az ideje, addigra jöttek az új generációk. Ráadásul sokáig kellett várni arra, hogy a reményeink valóra váljanak, és amikor végre valóra váltak, sokszor beteljesült csalódás bontakozott ki belőlük – fogalmazott.
