Brückner Gergely: ezért omlott össze a Fidesz egyik legfontosabb pénzügyi rendszere
A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, közismert nevükön a KEKVÁ-k az elmúlt évek egyik legtöbbet vitatott intézményi konstrukciójává váltak. Az eredetileg az állami vagyon hosszú távú, stabil kezelésére létrehozott alapítványok mára a politikai és jogi viták középpontjába kerültek. A kormány döntése nyomán a nem felsőoktatási KEKVÁ-k megszűnnek, az állam pedig visszaveszi az irányítást a több ezer milliárd forintos vagyon felett. Brückner Gergely, a Telex újságírója a KlikkTV A börtön ablakában című műsorában arról beszélt, miért vált a rendszer az uniós viták egyik fő elemévé, és milyen jogi, politikai következményei lehetnek a felszámolásnak.
Az eredeti cél a stabilitás volt, a vita a politikáról szólt
A KEKVA-modell hivatalosan arra szolgált, hogy az állam vagyont helyezzen olyan alapítványokba, amelyek közérdekű feladatokat – elsősorban felsőoktatási, kulturális, sport- vagy egészségügyi célokat – látnak el. A konstrukció legismertebb példái az egyetemi modellváltások során létrejött alapítványok lettek, amelyek elvileg függetlenebb, kiszámíthatóbb működést biztosítottak volna az intézmények számára.
Brückner szerint azonban a rendszer hamar túlnőtt ezen a szerepen. A kuratóriumok tagjait még a Fidesz-kormány nevezte ki, majd a szabályozás lehetővé tette, hogy a testületek saját maguk válasszák meg későbbi utódaikat. Így a mindenkori kormány elveszítette volna a befolyását az egykor jelentős közvagyon felett rendelkező szervezetek irányítására.
Az alapítványok különböző nagyságrendű vagyont kaptak: egyesek Mol- és Richter-részvényeket, mások értékes ingatlanokat vagy jelentős készpénzt. Brückner szerint a KEKVÁ-k ezért sokak szemében egy szintre kerültek a magántőkealapokkal, hiszen mindkét konstrukcióban az állami vagyon olyan szereplők irányítása alá került, akik szoros kapcsolatban álltak a korábbi politikai vezetéssel.
Brüsszel kifogásolta, az új kormány megszünteti
A KEKVA-rendszer nemcsak Magyarországon vált vitatottá. Az Európai Unió évek óta kifogásolta, hogy aktív politikusok és a kormányhoz közel álló szereplők irányították az alapítványokat. Ez vezetett odáig, hogy az Erasmus- és Horizont-programokból kizárták az érintett magyar egyetemeket, majd a vita az uniós források egészére is kiterjedt.
A korábbi kormány végül kivonta az aktív minisztereket a kuratóriumokból, de Brückner szerint a helyükre többnyire ismert üzletemberek és más, a jobboldalhoz kötődő személyek kerültek. Emiatt Brüsszel szemében a probléma lényegében nem oldódott meg.
A fordulatot az új kormány hozta el, amely az uniós pénzek mielőbbi felszabadítását elsődleges célként kezelte. Ennek részeként született meg az a salátatörvény, amely a KEKVÁ-k működését is alapjaiban írja át. A nem felsőoktatási alapítványokat 2026. augusztus 31-ig meg kell szüntetni, míg az egyetemeket fenntartó szervezetek egyéves haladékot kaptak.
Az állam emellett új összeférhetetlenségi szabályokat vezetett be. A jövőben például egyetemi rektor nem lehet egyidejűleg kuratóriumi tag, mert Brückner szerint nehezen képzelhető el valódi ellenőrzés olyan helyzetben, amikor valaki saját maga felett gyakorol felügyeletet. Az új szabályok vagyonnyilatkozati kötelezettséget is előírnak, ami szintén hozzájárulhatott ahhoz, hogy az elmúlt hetekben számos kurátor lemondott tisztségéről.
Visszaszerezhető-e a vagyon, és lesznek-e büntetőeljárások?
A műsorban szó esett a Kék Bolygó Alapítványról is, amely azután került reflektorfénybe, hogy Magyar Péter élesen bírálta Áder János alapítványát. A beszélgetés során elhangzott: az alapítvány 2017 és 2025 között mintegy 18 milliárd forint támogatást kapott, majd közvetlenül a választások előtt további hétmilliárd forinthoz jutott egy egyhónapos rendezvénysorozat finanszírozására.
Brückner szerint ezek a tételek első látásra rendkívül magasnak tűnnek, ugyanakkor egy esetleges büntetőeljárásban ennél sokkal többre lesz szükség. Úgy fogalmazott: a közpénzek felhasználása sok esetben erkölcsileg kifogásolható, de a büntetőjogban közel teljes bizonyossággal kell bizonyítani a bűncselekmény elkövetését.
A vagyonvisszaszerzési hivatal terveivel kapcsolatban úgy vélte, az új kormány két út között választhat. Az egyik a szigorúan jogállami, hosszadalmas eljárások követése, amelyek akár nyolc-tíz évig is eltarthatnak. A másik egy határozottabb fellépés, amely jobban megfelel a társadalom igazságérzetének, ugyanakkor folyamatosan felveti a jogállamiság határainak kérdését.
A KEKVÁ-k esetében ugyanakkor fontos különbséget lát más vagyonkimentési konstrukciókhoz képest. Szerinte itt nem arról van szó, hogy a pénz eltűnt volna magánszemélyeknél, hanem arról, hogy az állami vagyon feletti ellenőrzés került olyan kuratóriumokhoz, amelyek gyakorlatilag leválthatatlanná váltak. Éppen ezért a parlamenti kétharmaddal a rendszer jogilag viszonylag egyszerűen visszafordítható.
Brückner ugyanakkor óvatos a büntetőjogi következmények megítélésében. Szerinte sok olyan döntés született, amely súlyosan sérthette a közérdeket vagy aránytalanul kedvezett egyes szereplőknek, de ezek jelentős részét az akkori jogszabályok keretei között hozták meg. Emiatt elképzelhető, hogy a KEKVA-rendszer megszüntetése politikailag szimbolikus lépés lesz, miközben a büntetőjogi felelősség megállapítása jóval nehezebb feladatnak bizonyul.
