A NER után: kik azok, akiknek megbocsáthatunk?
A közmédia új vezetőinek kijelölése körüli vita messze túlmutat a személyi kérdéseken. A KlikkTV Egyenleg című műsorában Holoda Attila energetikai szakértő és Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász arról beszélgetett, hogy miként lehet megítélni azokat a szakembereket, akik korábban a Fidesz rendszerében dolgoztak, de mára annak kritikusává váltak. A beszélgetés hamar eljutott a magyar társadalom egyik legnehezebb kérdéséhez: lehet-e újrakezdeni, és meddig terjedhet a megbocsátás politikában, médiában és a közéletben.
Nemcsak a múlt számít, hanem az is, mi történt utána
Holoda Attila szerint a mostani viták sokszor képmutató módon közelítik meg azoknak a szakembereknek a múltját, akik korábban a Fideszhez köthető intézményekben dolgoztak. Úgy véli, a társadalom jelentős része úgy tesz, mintha a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiépítéséhez semmi köze nem lett volna, miközben „16 évig itt volt a Fidesz rendszere, arról mindenki személy szerint működtette ezt a rendszert, vagy legalábbis nem tett meg mindent, amit megtehetett volna”.
Saját példáját is felhozta, emlékeztetve arra, hogy szakmai államtitkárként került a kormányba, de amikor felismerte, hogy a szakmaiság háttérbe szorul, önként távozott. Mint fogalmazott, nem kirúgták, hanem ő maga állt fel, mert „azt mondtam, hogy ezt így nem”. Szerinte sokan akkor inkább a biztos egzisztenciát választották, most viszont erkölcsi magaslatról kérik számon mások múltját.
A szakértő úgy látja, a társadalom ugyanakkor már egyszer bizonyította, hogy képes elfogadni egy látványos politikai fordulatot. Erre Magyar Péter példáját hozta fel, akinek a választók megbocsátották, hogy korábban maga is a rendszer része volt, mert az elmúlt években bizonyította politikai elkötelezettségét. Holoda szerint ha ezt elfogadta az ország egy miniszterelnök esetében, akkor érdemes elgondolkodni azon is, hogy „megéri-e a jó képességű szakembereket csak azért kukába dobni, mert valamikor rossz oldalon álltak”.
A damaszkuszi út politikai értelmezése
Szentpéteri Nagy Richard a történelmi és bibliai példák felől közelítette meg a kérdést. Pál apostol történetét idézte fel, aki üldözőből a kereszténység egyik legmeghatározóbb alakjává vált. Szerinte ez jól mutatja, hogy léteznek valódi fordulatok az ember életében, amikor valaki felismeri korábbi tévedéseit, és hitelesen képvisel egy új értékrendet.
Az alkotmányjogász ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a hitelesség minden esetben kulcskérdés marad. Nem önmagában az számít, hogy valaki irányt váltott, hanem az is, mennyire következetesen képviseli új meggyőződését. Úgy fogalmazott, egyszer „belefér” a damaszkuszi út, de ha valaki újra és újra politikai fordulatokat tesz, az már aligha kelthet bizalmat.
Szentpéteri szerint a magyar társadalomban sokan csak utólag ismerték fel a rendszer valódi természetét. Felidézte, hogy vannak, akik csak a legutóbbi választások után döbbentek rá, milyen politikai berendezkedésben éltek, miközben mások már korábban is bírálták azt, akár személyes hátrányokat is vállalva. Éppen ezért szerinte az erkölcsi ítélkezés rendkívül nehéz kérdés, mert „valamennyire azért mindannyian benne voltunk”.
A szakértelem és az erkölcsi felelősség között
A beszélgetés visszatérő eleme volt, hogy a média és az állam működtetéséhez tapasztalt szakemberekre van szükség. Holoda Attila szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a legtöbben éppen azokban az intézményekben szerezték meg szakmai rutinjukat, amelyeket ma sokan bírálnak. A felkészültség és a szakértelem szerinte nem a semmiből születik, ezért önmagában a korábbi munkahely nem lehet kizáró ok.
Ennek kapcsán pozitív példaként említette Bodacz Balázst, akinek ATV-s munkáját kifejezetten felkészültnek és kritikusnak nevezte. Úgy fogalmazott, olyan újságírót ismert meg benne, aki következetesen tárta fel a NER hiányosságait és hazugságait, ezért alkalmasnak tartaná vezetői feladatokra is.
Szentpéteri ehhez kapcsolódva arra emlékeztetett, hogy a médiában megszerezhető rutin és nyilvános szereplési tapasztalat hosszú évek munkájának eredménye. Ezeket a képességeket valahol meg kellett szerezni, ezért nem lehet úgy tenni, mintha minden új vezető „a bölcsőből hozta volna” szakmai felkészültségét.
A két vendég végül abban értett egyet, hogy a vita valójában nem a közmédia vezetőinek személyéről szól, hanem a magyar társadalom önvizsgálatáról. Arról, hogy ki mikor és hogyan ismerte fel a rendszer működését, mennyiben volt részese annak, és milyen feltételekkel lehet elfogadni valakinek a politikai vagy erkölcsi változását. Holoda Attila szerint mielőtt bárki mások fölött ítélkezne, érdemes felidézni a bibliai figyelmeztetést: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess”, mert a rendszerek működésének felelőssége ritkán kizárólag néhány ember vállát nyomja.
